Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

Anonymus nyilatkozatát a joculatorokról, vagy például Thuróczy, Galeotto és Bonfini megjegyzéseit a magyarok históriás énekeiről. Több ilyet meg is próbált újjáalkotni (Salomon, Die Sieger von Kenyérmező). Mailáth és Mednyánszky magyar történelemszemlélete messzemenően legitimista volt, s nem függetlenségpárti. A 17-18. századi felkeléseket és szabadságharcokat a török elleni védekezést gyengítő, a magyarországi törökuralmat, az ország szétszabdaltságát, romlását, pusztulását, szegénységét, elmaradottságát, a lakosok szenvedéseit meghosszabbító „boldogtalan polgárháborúknak" tartották, a török szövetséget indokolhatatlan bűnnek, s e mozgalmak vezetőiben nem hősöket láttak, hanem a legjobb esetben is olyanokat, akiket nagyon megtévesztettek a Habsburgok ellen minden eszközzel harcoló franciák cselszövései és ígéretei. Hormayr szerette volna munkatársnak megnyerni Kazinczy Ferencet is; levelét Mailáth közvetítette 1816 nyarán. Mailáth 1817-ben ugyan személyesen is felkereste Kazinczyt Széphalmon, s neki igen hízelgett a felkérés, végül azonban - névtelen Berzeviczy-recenziója közvetítőn keresztül történt átengedésétől eltekintve - udvariasan elutasította azt is, hogy ő maga írjon, s azért sem tett sokat - amire Hormayr szintén megkérte -, hogy barátai írjanak; noha felhasználta az alkalmat, hogy Mailáthtal, akinek véleményét, pontosabban elismerését szívesen vette volna, ekkor és a továbbiakban megbeszélje saját versfordításait. Bekapcsolódott ellenben néhány Bécsben és Pozsonyban élő magyar értelmiségi: az Archiv egyik legszorgalmasabb magyar munkatársa az 1820-as években Gyurikovits György (1780-1848) volt, és írt néhanapján Gruber Károly (1760-1840), a Bécsből 1828-ban Pozsonyba költöztetett Apponyi-könyvtár custosa; továbbá Gaál György (1783-1855), az Esterházy-könyvtár és képtár igazgatója, valamint például a sokfelé élt, a magyar kapcsolatok kiépítése idején a keszthelyi Georgiconban tanító Rumy Károly György (1780-1847) is. A munkatársak sorába lépő magyarországi költők valamennyien német anyanyelvűek voltak, így Mailáth János barátja, Johann Paul Köffinger (1786-1845), pestbudai orvos, akivel együtt készítette el az úgynevezett 10. Johann Passini (1798-1874) metszete Friedrich Eduard Schnorr von Carolsfeld (17901819) nyomán: Árva vára. Illusztráció Mednyánszky Alajos közleményéhez a Taschenbuch második sorozatának I. kötetében, 1820 11. Johann Passini (1798-1874) metszete Friedrich Eduard Schnorr von Carolsfeld (17901819) nyomán: Trencsén vára. Illusztráció Mednyánszky Alajos közleményéhez a Taschenbuch második sorozatának I. kötetében, 1820 Kalocsai-kódexben található középfelnémet verses mesék, fabulák, legendák, tréfák kiadását (Koloczaer Codex altdeutscher Gedichte, 1817, amelyek egy részének Mailáth újnémet átdolgozását is megírta: Auserlesene altdeutsche Gedichte, 1819). Köffinger költötte Heinrich Collin Landwehrlieder évnek magyarországi megfelelőit 1809-ben (Lieder für Ungerns Bewaffnete), és később is számos hazafias költeményt írt. Caroline Pichler révén került viszont a társaságba az úgynevezett zayugróci költőnőtriász. Pichler asszonyt és