Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SZENTESI EDIT: Birodalmi patriotizmus. Történelemszemlélet, történetírás, történeti publicisztika és történeti témák ábrázolása az Osztrák Császárságban 1828-ig

3. Johann Blaschke (1770-1833): I. (Luxemburgi) Zsigmond magyar 4. Johann Blaschke (1770-1833): V. László magyar király arcképe, és cserTkirály, német-római császár arcképe. Az Österreichischer Az Österreichischer Plutarch ... IV. kötetében, 1807 Plutarch ... XVII. kötetében, 1809 Több mérlegelésre adhatott alkalmat az osztrák hírességek sorának összeállítása. A választottak nagyobbik része arisztokrata családokból származó államférfi és hadvezér a vallásháborúk, a török háborúk, valamint Mária Terézia korából: Tilly, Wallenstein, Trautmannsdorf, Savoyai Jenő, Guido és Rüdiger Starhenberg, Montecuccoli, Daun, Laudon és Kaunitz. A tudósok közül Wolfgang Lazius, Johann Amos Comenius, Maximilian Hell udvari csillagász és három majdhogynem kortárs életrajza: Michael Ignaz Schmidté (1736-1794), Hormayr elődjéé, az udvari levéltár igazgatójáé, Joseph Hilarius Eckhelé (1737-1798), a császári numizmatikai gyűjtemény igazgatójáé és Michael Denise (1729-1800), Johannes Müller elődjéé, a Hofbibliothek custosáé került a kötetekbe. A muzsikusokat Mozart, a festőket a Csehországban született, de csecsemőkora után oda vagy más Habsburg-országba soha vissza nem tért Anton Raphael Mengs, a szobrászokat Georg Raphael Donner, a színészeket pedig Maria Anna Adamberger képviseli a gyűjteményben. A tartományi hazafiság (Provinzialpatriotismus) természetes és dicséretes, de a nemzeti szellem (Nationalgeist), a nagy egész szeretete még sokkal dicséretesebb. És ez a nagy egész az Osztrák Császárság (!): az az óriási terület Brassótól Salzburgig és Krakkótól Triesztig, amelyen egy népközösség (Völkerverein) él és dolgozik; 22 millió ember, akiknek szokásai, nyelve és alkotmánya végtelenül különböző, akiket különböző korszakokban háborúk és öröklések különböző véletlenjei egyesítettek. Az Osztrák Császárság egyes országainak már megírták a történetét, de a nagy egészét még nem, s különösen nem azt a közös történelmet, amely nem tudósoknak szól, hanem a fiatalságnak, a népnek és a minden rendekbeli művelt olvasóknak. A hírnév utáni vágy velünk születik, tüzét nem szabad hagyni kialudni, és megfelelő példák bemutatásával kell táplálni - ez az Osztrák Plutarchos célja, írta Hormayr az olvasóhoz címzett előszóban (An die Leser). Hormayr életrajzainak nem a szigorú és arányos komponáltság az erényük: egyes eseményeknél hosszan el-