Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XVI. Leletmentések a múlt labirintusából
ve egy képzelt egykori kultúra, a Növekvő város (Growing City) történetével kezdett foglalkozni. Az évek során folyamatosan kidolgozta egy elsüllyedt történelem részleteit, tárgyi kultúráját, személyes hangvételű mitológiáját. Az elfeledett népesség használati tárgyait, épületeit, írástöredékeit, vallási szertartásait egy fiktív személy, S. J. Robin ásatási naplói, feljegyzései és tudományos előadásai alapján „rekonstruálta". Geller művei rajzok, fényképek, tárgvak, szobrok, kerámiák a Növekvő városból - képzeletbeli ásatásokon talált „leletek", „dokumentumok". Geller művészete alig kapcsolódik a kortárs magyar művészet áramlataihoz, egyedül talán Gémes Péter tevékenységével áll rokonságban. K. M. - -: Kiss legendárium. A növekvő városból (kiállítási katógus), 1994; GELLER B. ISTVÁN: Fejezetek a Növekvő Városból. Jelenkor 1997/10, 108-115. XVI-35. Síremlék Heroin és Heroina számára 1984, állványzat: 1994 Kelemen Károly (1948-) Vászonra kasírozott fekete-fehér fénykép, akril; állványzata vas, technika: hegesztés, 100 * 120 cm, az állványzat mérete: 180 * 140 * 140 cm Jelezve balra lent: „Kelemen 84" Budapest, Kortárs Művészeti Múzeum - Ludwig Múzeum letétje, letéti szám: LML. 94.123 Súlyos fémállványzatba foglalt festmény, melynek alapja egy etruszk urnafedőt ábrázoló fekete-fehér fotóreprodukció. A vászonra kasírozott fényképet nagyvonalú festői gesztusokkal, széles ecsetvonásokkal értelmezi át, „sajátítja ki" a művész, amikor a szürke különféle árnyalataival mintegy átformálja, megeleveníti a fekvő házaspár nőalakjának redőzött tunikáját, illetve sárga kalapácsot és sarlót fest a férfi- és nőalak kezébe. 1983-1984 körül Kelemen Károly tucatnyi, úgynevezett „fotóátfestést" készít. Ezekhez egyrészt — korábbi radírképeihez hasonlóan — a 20. század avantgárd mozgalmainak híres figuráiról készült fotókat használja fel (elsősorban a német expresszionista táncszínház táncosairól készült képeket), másrészt különféle ókori szobrokról, művészettörténeti emlékekről készült fotókat, reprodukciókat. Az átfestéshez általában fekete-fehér festéket, illetve a szürke szín különféle árnyalatait használja, egyes képeknél ezt élénk sárgával egészíti ki, amikor jelentésteli motívumokat, szimbólumokat — sarlót és kalapácsot, gyertyát, pipát stb. — helyez a képbe. Az átfestett kép ily módon többrétegűvé alakul, szó szerint és átvitt értelemben is: a felhasznált, kisajátított kép, műtárgy személyessé válik, egyszerre utal az egyénileg feldolgozott tradícióra, az újra átélt és átértelmezett történelemre, kultúrtörténetre, valamint a jelenre, a nyolcXVI-35. vanas évek aktuális helyzetére. Ily módon a volterrai múzeumban őrzött, hellenisztikus kori etruszk emlék — tágabb értelemben a múlt, a történelem — személyessé formálódik, átalakul, a művész saját élményvilágává alakul; a feltehetően földműves házaspárt ábrázoló, realisztikusan megformált antik szobor egyszerre idézi a régmúltat, Vera Muhina híres munkás-paraszt emlékművét és annak korát, valamint a mű jelenét. Az aktuális, politikummal átitatott jelentést tovább erősíti a kilencvenes évek közepén készített, architektúraszerű vasszerkezet is, mely egyszerre utal monumentális politikai emlékművekre vagy a „vas és acél országára". A figurák — a politikai emlékművek alakjaihoz hasonlóan — hőssé és hősnővé formálódnak („Heroin és Heroina", ironikus utalás a „hérós" szóra), a nyolcvanas évek transzavantgárdjának, eklektikus és szubjektív szemléletének megfelelően a mű utalások és idézetek sora, mely a művész személyiségén szűrődik át. Sz. K. HEGYI, LÓRÁND: Die Geschichte als Metapher. Historisches, Politisches und Sinnbild in der neuen ungarischen Kunst. In: Zeichen im Fluss, Museum moderner Kunst. Wien 1990, 17-24; HEGYI LÓRÁND: Alexandria. Pécs 1995, 216-240; HEGYI LÓRÁND: Utak az avantgárdból. Pécs 1989,141-146; Kelemen. Műcsarnok, Budapest 1981; KELEMEN KÁROLY: Képek - Pictures - 1978-1993. Dovin Galéria, Budapest 1993 (bibliográfia: 148-150); Kelemen Károly. Ludwig Múzeum Budapest - Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár 1995 (bibliográfia: 75-77)
