Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából - SZŐKE ANNAMÁRIA: Székely Bertalan: Élet. Fríztervek
(Kinderständchen) című festménye ihletett. 23 Székely puttógyermek-frízeinek genealógiája összefoglalóan egy, a görög Erostól eredő vonalban adható meg, mely összeköti Raffaello vatikáni amorettjeit, a későbbi barokk puttókat, Otto Runge növényarabeszkbe foglalt gyermekgéniuszait, a 19. század olyan allegorikus frízeit, mint Moritz von Schwinde, Hans Makarté vagy Wilhelm von Kaulbaché, valamint a Böcklin-Feuerbach-féle idealizáló-klasszicizáló gyermekképeket, és Székely közbeiktatásával végpontját olyan szimbolista képekben éri el, mint a belga Léon Frédéric a Patak vagy Aradat (Le Ruisseau) című, 1897-1899-es triptichonja, 24 ahol az egymásra halmozott gyermektestek maguk válnak rohanó vagy nyugvó vízzé. Ez utóbbi szimbolista kép a szélső pontját képezi azon formai-tartalmi vonatkoztatási hálónak, amelyben Székely E/ef-frízterveinek jelentése a korszak festészetében megragadható. Székely egy, már fentebb említett saját feljegyzése alapján azonban pontosan ismerjük az 1880 és 1894 között készített frízterv-ciklusok egyes témáit, „tételeit" is. 23 Az 1885-ös Évszakok-ciklusban az operaházi Elet egyes fázisait (tél, tavasz, nyár, ősz) variálta újra, talán azzal is összefüggésben, hogy ebben az évben a freskót újra megnézte, és annak kompozícióját összességében jónak ítélte. 26 A szintén 1885-ös, Fries egy ebédlőbe-cikhis elnevezés a tervek számba jöhető funkciójáról árulkodik, míg egyes tételeiben az évszakokhoz is köthető tevékenységet dolgozta fel. Az egyes tematikáknak és tételeknek hasonló ciklikus egymásba fonódásával, variálásával találkozunk a többi esetben is: az évszakok és napszakok váltakozása összekapcsolódik a gyermeki-emberi tevékenységek „fakadó" és lankadó ritmusával, valamint a négy természeti elemmel, melyek e mozgások anyagi/lelki dimenzióit meghatározzák. A négy évszak vagy a négy elem gyermekalakokkal való allegorizálásának szintén hosszú hagyománya van, 27 Székely azonban frízterveiben az allegóriát a romantikus természetfelfogás jegyében meghaladta, s ezt az általa választott megoldást Dobai János nyomán klasszicizáló-akadémikusnak nevezhetnénk. 28 Mindazonáltal vázlatos terveiben az egyes alakok és természeti motívumok foltjai formailag olyannyira összefonódnak, hogy az ikonográfiái és tematikai síkon leírható jelentés-összefüggéseken túl e lapok értelmezésekor a Runge Napszakok-ciklusában kifejezésre jutó szimbolizmus közelébe juthatunk. 29 A gyermekek a természeti formák folyományainak és „kinövéseinek" tűnnek, s ezáltal a „gyermek mint ártatlan, természeti lény" metaforán túl, természeti géniuszokként, jobban mondva a természettel azonos ritmusban mozgó, a nemektől teljesen független, az ember (belső) életének szimbólumaiként jelennek meg. Rungéval ellentétben azonban Székely vázlataiból teljesen hiányzik a misztikus indíttatás és alaphang, jóllehet mind az arabeszkszerű forma- és vonalkapcsolatok, mind pedig a kompozíció áttételes zenei vonatkozásai is, többek között e romantikus mester művében találhatják meg párhuzamukat 30 . Székely É/ef-ciklusában nem az egy misztikus pontból való eredet, hanem a végtelenül ismétlődő folyamat képezi a szellemi-kompozicionális alapsémát, mint ezt jól érzékelteti az egyik 1894-es feldolgozás negyedik „tétele", a tenger, amely „mindig ugyanaz - föl, le". A fríztervekben a festészet formai törvényszerűségeinek kutatásával összefüggésben kialakított formavilág és az ebben megnyilvánuló gondolati összefüggések nem maradtak hatástalanok Székely későbbi, történelmi témájú műveire sem. Az „élet" elvontabb aspektusai feltűnnek az őt szintén a nyolcvanas évek végétől foglalkoztató vajdahunyadi freskóterveken is, amelyeken a fríztervekben kidolgozott művészeti-festészeti elveket egy „emblematikus történeti helyszínen", egy történeti-mitikus téma feldolgozásakor, egy új történelemfelfogás jegyében juttatta érvényre. Az arisztotelészilessingi narratív-dramatikus ábrázolási hagyományból kiinduló, s az ennek formai eszköztárát a nemzeti eposz egyes nagy „pillanatainak" szolgálatába állítani kívánó Székely élete végén egy másfajta összegzéshez jutott el: a frízszerűen kibontakozó történet egy cselekménysorrá, mozgásfázisok ritmusává vált, amelyben az eszmei tartalom, a történelmi esemény jelentősége az emberi élet ritmusával való egyenértékűségében nyilvánult meg. JEGYZETEK 1 Ld. e témához bővebben: SZŐKE 1999a 2 Fontosabb feljegyzései ezzel kapcsolatban az MTA Könyvtárának Kézirattárában: Ms 939/2, fol 93. (1873-1877); Ms 5006/ 14, fol. 20-30. (1880-1881); Ms 5006/15, (1882); Ms 5006/26, fol. 98-tól (1896). 3 Székely Bertalan levele Cséka Károly egri rajztanárhoz, 1867 után. In:SZÉKELY 1962, 149-151. 4 „Diese Arte Historien-Malerei ist nichts - es ist kein Kern der Geschichte drin - und keine Malerei - dramatischer Knotenpunkt - sich selbst erklären des wichtigest Moment - Charaktere fehlen - von der Malerei fehlen die Malereiqualitäten gute Gruppirung, Zug, Complettheit der plastischen Flächen, gute Technik." MTAK Kézirattára, Ms 5007/63, fol. 1. 1 „Decorativ allegorische Richtung. [...] In Deutschland Museen, Universitäten, Stadthäuser, Ausmalungen - Kaulbach, keine sehr künstlerische Erfolge erreicht - wegen zu viel Sinn, zu viel historisches als beigemengter Ballast." Uo. 6 „Es ist begreiflich, daß diese Art Malerei - vieux jeu abgethane alte Mode vermieden wird - aber die neue Art, hat denn sie irgendein Keim zu etwas besserem? Dadurch, daß sie Allegorien und Symbole, aber wie schwache!, schafft - ist die[se Richtung] noch nicht neu. Die Behandlung - bei der enormen Ignoranz im Componieren und Draperei - ist nicht wertvoll - das alte ist nicht neu (alt), das neue ist nicht (alt) gut - es zeigt sich dem Stoffe nach keine Richtung an, die selbst nach Darstellung verlangen thäte." 7 Levele a kecskeméti polgármesterhez (Lestár Péterhez), 1895. április 22. In: SZÉKELY 1962, 134.
