Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

Derkovits Gyula verseinek kézirata. MNG Adattár. Ltsz: 9070/56. Közli: KÖRNER 1968, 203; KÖRNER 1968, 306/184, 408. kép, oeuvrekatalógus 552, valamint: 412. kép, oeuvre-katalógus: 554; 257, 258, 277, 279, 308; Egy kép születése. Derkovits Viktória emlékeiből. Magyar Ifjúság 1959, 22, 4; BORTNYIK 1948; POGÁNY 1962,18; THEISLER GYÖRGY: Derkovits Gyula. MMűv 1985,1, 492-506, (503); BORBÉLY LÁSZLÓ: Derkovits Gyula: Nemzedékek. In: Budapest 1986a, 139; NÉMETH, LAJOS: Das Gemälde von Gyula Derkovits „Drei Generationen" AHA (1960) 103-114, magyarul: Derkovits Gyula „Három nemzedék". In: NÉMETH 1973,159-176; DERKOVITS GYULÁNÉ 1977, 82, 30, 86; Derkovits Gyula gyűjteményes kiállítása. Az ErnstMuzeum kiállításai CL. A kiállítást rendezték: ERNST LAJOS és DR. LÁZÁR BÉLA; ÁRTINGER 1934; PETROVICS 1936; KOPP 1944 XV-29. XV-30. Ulysses 1947 Bokros Birman Dezső (1889-1965) Bronz, 20 cm Jelzés nélkül Vétel Birman Izsótól, a művész testvérétől Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 69.16-N (További példány: Székesfehérvár, IKM, ltsz.: J.78.19.1. A művész hagyatékából.) Hatalmas testű, álló női akt torzó hasára kabátos, cilinderes férfi felsőteste borul rá. Fejét oldalt fordítja, jobb karjával átfogja az akt combját. A mű datálása a szakirodalomban és a kiállítási katalógusokban évtizedeken át tévesen 1949 volt. (Elsőként: GYÖRGY-PATAKI 1990,211. Végül nézzük meg, árnyalhatjuk-e még valamivel a mű jelentését. Derkovits felesége még házasságkötésük évében, 1920-ban súlyosan megbetegszik. Megoperálják. Az orvos közli Derkovitscsal, hogy sohasem lehet gyerekük. Derkovits ezzel vigasztalta asszonyát: „Annyi baj legyen, majd festek én neked olyan kis rövidlábú bocsokat, mint amilyen te vagy..." (DERKOVITS GYULÁNÉ 1977, 30-31.) Azonban utolsó két életévében megsokszorozódott anya-képek mutatják, milyen erősen foglalkoztatta őt a téma. Meg is jegyezte egyszer, amikor Viki az egyik Anyához ült modellt: „Jó anya típus vagy, ... kár, hogy nincsenek gyerekeid..." (DERKOVITS GYULÁNÉ 1977, 86.) Mégis fájdalmasan érintette az a megváltoztathatatlan tény, hogy utód nélkül fog meghalni. A festmény bal felére sejtelmes árnyék borul, ebben a sávban egy árnyalattal sötétebb minden. Az elérhetetlen vágykép, a gyermek csupán a tükör által közvetített virtuális térben van jelen, hiszen feleségétől tudjuk, egyedül ült modellt a képhez. A tükröződő arcok, kezek a valóságos léptékhez képest erősen felnagyítva, az olvasó férfi méretéhez igazítva jelennek meg. Ezzel az optikai megoldással szinte „visszavarázsolja" őket a virtuálisból a reális térbe, a szentképek áhítatát sugárzó, trecento színekben fénylő képen. Cs. M.