Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XV. Antihistorizmus: a múlt kiszabadulása a történelem fogságából

bői idetelepült Arnold Böcklinnel. A nála tizennyolc évvel idősebb mester már pályája csúcsán volt. Mecénása a következetes ízléssel gyűjtő irodalmár, Adolf von Schack, ami a festőnek egyben a költőkből, írókból álló ún. „müncheni körrel" való kapcsolatot is jelentette. Tanácsadója, „korrektora" Jacob Burckhardt, akitől mint teljesen szuverén művész ez idő tájt már függetlenségét félti, s felfigyelt rá - Burckhardt közvetítésével - a bázeli klasszika-filológiai katedrára ekkor meghívott Friedrich Nietzsche is. Böcklint talán éppen azokban a hetekben nevezték ki a müncheni akadémia tiszteletbeli tagjává, amikor Szinyei 1872 nyarán ismét odaérkezett. Bizonyos, hogy a két művész - bérelt műtermeik közel voltak egymáshoz - bele is látott, és bele is érzett egymás munkáiba. Böcklin egyik fő művének, a Kentaurenkamfnak a még Bázelban készült első változatával jött Münchenbe, itt érlelte a továbbiakat, hogy a véglegeset az 1873-as bécsi világkiállításon mutassa be. Ugyanott tehát, ahol Szinyei a Majálist. Ismeretesek a magyar művész emlékei arról, hogy ennek festése közben hogyan „animálta" őt tapasztalt társa a mind merészebb színhasználatra, s hogy kapcsolatuk kötetlen beszélgetésekkel is kiegészült. Mindez életre szóló hatást jelentett a magyar festőnek akkor is, ha művészete később nem a Böcklin-féle irányban haladt tovább. Az eszmecserék tartalmát nem ismerjük, de Szinyei kentaur-kompozíciója vázlatos formájában is e periódus legbeszédesebb darabja. A faun után most a görög hitvilág másik kettős lényegű alakja öltött testet. A félig ember-, félig lótestű kentaurokat a mitológiai emlékezet hegyek és erdős ligetek vad természetű lakóiként tartja számon. Legádázabb küzdelmüket szomszédaikkal, a lapithákkal vívták, azok asszonyaiért. Böcklin művészetében a kentaur eddig nem csoportosan, hanem egyegy staffázsalakként mint nimfák üldözője fordult elő. A Kentaur'enkamf'Szinyei közelében született variációin azonban három ízben is megjelenik az állatnak az emberrel folytatott harca, egyre kevesebb mitológiai s egyre több szimbolikus utalással. A kiállított nagy kép pedig ikonográfiái újdonság: kentaurok harcolnak kentaurokkal, mert - mint Böcklin maga mondta képterve születésekor - „a világ maga is harcokkal van tele". Hasonló, de nem azonos című képén Szinyei nem harcot, hanem rohamot jelenít meg. Nem egymásba fonódott testek küzdelmét látjuk, mint Böcklinnel, hanem egy üldöző férfi- és egy menekülő asszonycsapatot. A mitológiai tájak erotikus toposzából elementáris pusztítássá formált böcklini öldöklés Szinyeinél - az előkép formai vállalása mellett - szerelmi csatává „szelídült vissza". A nemek küzdelmében is kifejeződő örök létharc elve öt évvel később a Kentaur és faunok című képen visszatér még a festő jernyei magányában. A nőrabló kentaur mítosza ott a faunoknak a nimfa visszaszerzéséért folytatott küzdelmévé alakul át. K. E. SZINYEI 1990, 85. XV-5. Élet-ciklus - fríztervek 1880 körül Székely Bertalan (1835-1910) Ceruza, tempera, papír, 225 * 493 mm Felirata jobbra a 2. sávban: „Fris No. I. das leben / Es ist ganz vergeblich etwas was farbig am ende / wirken soll, in linien componieren zu wollen / die beste linien werden durch das farbengesetz / umgestoßen, also bleibt nichts anderes übrig / als auf färbe und flecke anfangen" Felirata jobbra a 4. sávban: „eddig elég — jünstes gericht im kleinen — a feltámadás ismétlése nem szükséges mint Vlla-nál van" Lándor Tivadar ajándéka Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-856 XV-6. Élet-ciklus - négy frízterv 1880-1894 Székely Bertalan (1835-1910) Kartonra ragasztott papír, ceruza, tempera, 55 * 380 mm Lándor Tivadar ajándéka Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-885/a Kartonra ragasztott papír, ceruza, tempera, 55 * 382 mm Felirata jobbra: „Das Leben 1880 I. Kindheit — Mädchenraub II. Spiel III. Tanz, einschlafen IV. Traum der Zukunft" Lándor Tivadar ajándéka Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-885/b Kartonra ragasztott papír, ceruza, tempera, 55 * 630 mm Felirata jobbra: „Vereinfachung 1894 26 figuren statt 37" Lándor Tivadar ajándéka Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-885/c Kartonra ragasztott papír, ceruza, tempera, 55 x 395 mm Lándor Tivadar ajándéka Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: 1915-885/d