Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz

XIV-13. I. Ferenc József keze és az országalma töredék Szécsi Antal (1856-1904) - Mayer Ede (1857-1908) Töredék a Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt című szoborból, 1908 körül Carrarai márvány, 30 cm (Az eredeti emlékmű magassága 260 cm, a talapzata 200 cm volt.) Budapest, Országház 1906, József Műegyetem, 1910-1950-es évek (a könyvtárterem előtti tér), Budapest Képzőművészeti Főiskola, 1950-es évek - 2000 (Epreskert), 2000 tavaszán Erzsébet királyné restaurált szobrát a Magyar Képzőművészeti Egyetem főépületében állítják fel. Budapesti magántulajdonban Széli Kálmán miniszterelnök az országház épületdíszítésének további fejlesztéséről 1900-ban tervezetet nyújtott be az országgyűlésnek. A program egy emlékmű felállítását célozta meg a Parlament épületében az uralkodópárról. Az elfogadott tervezet alapján szűk körű pályázatot hirdettek két művész részére: Szécsi Antal és Mayer Ede is elkészítettek egy-egy mintát őfelségéik emlékművéről. A szobrászművészeti bizottság Szécsi Antalt jelölte ki a mű megvalósítójának, amelyet a kiírás szerint a főlépcsőcsarnokban akartak elhelyezni. Ekkor kiderült, hogy a lépcsőház ívszerkezete a szobrot nem tudja megtartani, ezért új helyéül a kupolacsarnokot jelölték meg. A szoborcsoport új helye a kupolacsarnok kiemelt pontja volt, „körülbelül azon a helyen, ahol az ezredéves díszülés alkalmából a szentkorona volt kiállítva". Szécsi Antalnak a szobor áthelyezése miatt módosítania kellett a mintáját. 1904-ben hirtelen meghalt a művész. Nekrológjában megemlítették ezt a készülő monumentumot is, mely „királycsoport, az új parlament kupolacsarnokában, melyet még csak ezután fognak márványból kifaragni". A szobormintát Mayer Ede fejezte Szécsi Antal és Mayer Ede: „Hódolat I. Ferenc József és Erzsébet királyné előtt" emlékműve, 1906 be, ennek alapján a márványszobrot Firenzében faragták ki. 1908-ban Mayer Ede halálakor szintén megemlítették a művet. Az öt méter nagyságú szoborcsoportot a király és a királyné egymás mellett álló és kétfelé tekintő teljes alakja képezte. A magas, kétméteres talapzatra állított királyi alakokat további két figura egészítette ki: Hungária alakja olajágat és kisgyermeket tart a kezében a király oldalán, a királyné mellett pedig egy allegorikus férfialak, „a nemzet" ajánlja fel kardját. (Más értelmezés szerint a két mellékalak az osztrák és a magyar nép hódolatát jelképezi, a nő a magyar, a férfi pedig az osztrák népet.) Az Országház díszítményeinek ikonográfiáját önálló történelmi koncepció alapján alakították ki. Szécsi Antal a külső királyszobrok sorozatában az északi homlokzaton mintegy három méter magasságban a gyalogjáró fölött levő a Honfoglaló Árpád szobrát készítette el. A Parlament külső homlokzatán a királyszobrok sora V. Ferdinánddal ért véget. A belsőben a kupolacsarnok tizenhat pillérének bronzból öntött és aranyozott baldachinjai alá a honfoglaló fejedelmek, királyok és az erdélyi fejedelmek horganyszobrai kerültek. Erzsébet királyné és a király másfélszeres életnagyságú, fehér márványból készített művét az Árpád és Szent István szobra közötti térben állították fel. A kupolateremben fényképezte le az emlékművet Divald Károly készülő impozáns ország-