Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz
XIV-ll. zet képtelenségét: nemcsak az Erzsébet-emlékszobor megvalósulásának kudarcát, hanem a historizmusnak, a századvég emlékműszobrászatának teljes kiüresedését. (Pl. Művészet 1902,105-110). Fadrusz gipsz pályaterve az Erzsébet-emlékszoborpályázat második fordulójában, 1903-ban vett részt. Félkörös elrendezésű oszlopos architektúra előtt szimmetrikusan elhelyezett, vázlatosan mintázott szoborcsoport, a néző felé nyitott részen lépcsőzettel kiegészítve. A középpontjába tervezett ülő figura, a királyné alakja hiányzik az erősen sérült, romos pályaműről, de ennek nagyobb méretű gipszváltozatát szintén megtalálhatjuk a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében (ltsz.: 64.26N). A terv nem hozott sikert alkotójának, a pályázók szűkebb körébe - ifj. Mátrai Lajos, Margó Ede, Teles Ede, Zala György - nem hívták meg Fadruszt. Az első fordulóban is csak a negyedik helyen vették meg pályázatát, és a kemény bírálatok okozta kedvetlenség, kudarc nyoma erősen érződött a második pályaművén, így a sikertelenség nem volt meglepő. Fadrusznak az első pályázaton szereplő tervén, melyet csak fényképről ismerünk, visszafogott építészeti háttér elé lépcsőn állva helyezi el Erzsébet királynét, aki töviskoronáját - a földi szenvedés jelképét - átnyújtja a halál angyalának. Kétoldalt a magyar szentek csoportja és a trónuson ülő Patrona Hungáriáé fogadja a mártírként ábrázolt királynét. Második pályatervét annyiban módosította Fadrusz, hogy az építészeti részt megnövelte; a hatalmas, nyomasztó oszlopcsarnok előtt az első pályatervből átemelt szentek csoportja látható. Erzsébet királyné alakját kiemelte, előrehelyezte, ahogy a kortárs Lázár Béla mondta, szinte zsöllyébe ültette. Az első forduló kudarca, a második pályaterv sikertelensége, mely a nem őszinte érzelmekkel áthatott, hibás elgondolású kompozícióból adódott, megviselte az amúgy is súlyosan beteg Fadruszt. F. M. N. N.: Erzsébet királyné szobra - pályázati hirdetmény tervezete. Műcsarnok 1 (1898) 180-181; N. N.: Az Erzsébet-szobor pályázati hirdetésének tervezete - változtatások. Műcsarnok 2 (1899) 16-17, 64, 74, 113-114, 143; LYKA KÁROLY: Művészeti Krónika. Új Idők 8 (1901. június 30.) 16; J. F.: Az Erzsébet-emlékmű pályázata 1902. Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye 36 (1902) 163; LYKA KÁROLY: Az Erzsébet-emlékmű. M 1 (1902) 105-110; N. N.: Körkérdés a II. pályázatra. Új Idők 9 (1902) 359-363, 383-386, 413^16; N. N.: Az Erzsébet-szobor pályatervei. VU 49 (1902) 121-123; N. N.: Az Erzsébet-szobor (II. pályázat). Jövendő 1 (1903. június 17.) 13; Magyar Szalon 20 (1903. július) 1080-1085; LYKA: Új Erzsébet-emlékművek. Új Idők 10 (1903) 596-597; N. N.: Az Erzsébet-emlékszobor pályatervei. II. pályázat. VU 50 (1903) 401-402; LÁZÁR 1924, 194-199; LIBER 1934, 408-415; Soós 1961b, 71-72; MAZÁNYI JUDIT: Emlékművek a századfordulón. In: Budapest 1986b, 31-35; SINKÓ 1983,195. XIV-12. Mátyás király lovas szobra 1902 Fadrusz János (1858-1903) Bronz, 158 cm Felirata hátul: „HAZAI MŰÉRCÖNTÖDE" Ajándék a Fővárosi Tanácstól 1965-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 65.45-N Fadrusz János a kolozsvári Mátyás-szobor 1902-ben történt felállításával egy időben kapta az állami megrendelést arra, hogy a Budavári Királyi Palota bővítésekor létrehozott új épületszárnyba tervezett ún. Hunyadi-terembe készítse el a lovas szobor kisméretű változatát. Mivel egy köztérre, magasra elhelyezett, kétszeres életnagyságú szobornak kicsinyített változatáról van szó, a nagy szobornál szükséges torzítások itt zavaróak, az aránytalanság szembetűnő. Dr. Nagy Lajos kolozsvári unitárius lelkésztől származik az elgondolás, hogy Mátyás szülővárosa nagyszabású szoborállítással készüljön a közelgő millenniumi ünnepségekre. A kolozsváriak lelkesedése kezdetben nagy volt, és az egész országban elismerést aratott. Ezt a fogadtatást az Egyetértés című napilap vezércikkében így fogalmazza meg: „Amily szép az eszme - úgymond -, éppen olyan jól van megválasztva az idő arra, hogy megvalósuljon. Néhány év múlva a honfoglalás ezeréves nagy ünnepe elkövetkezik; akkor kell megmutatnunk a világ előtt, hogy a nagy ősöknek méltó utódai vagyunk... A nagy király szülővárosa büszkén fogja mutogatni nagy szülöttének azt az emlékét, melyet oltárkővé fog szentelni a honfiúi érzelem". (1882. július 25. Közli: Soós 1961b, 39.) Az 1882 júliusában összeülő szoborbizottság döntött arról, hogy a szobrot közadakozásból kell felállítani. A gyűjtés többször elakadt, egyedül a lelkész próbálta életben tartani a tervet. Végül I. Ferenc József 1887es kolozsvári látogatása és anyagi segítsége adott újabb lendületet a szoborállításnak. Mátyás-szobor készítésére és felállítására más vidéki városok is gyűjtést szerveztek. Nagy Lajos lelkész meggyőzte ezen városok képviselőit, hogy az eddig összegyűjtött pénzadományokat egyesítve segítsék a kolozsvári szobor létrejöttét.
