Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIV. Az emlékezés helyei: emlékműkultusz
XIV-6. repelt.) Itt jó kritikát kap: „mintája érdekes és eredeti kísérlet" - írja Kovács Dénes, míg az Építő Ipar szerzője egyszerűen „gyalogalakokkal bővült lovas szobornak" nevezi az új Országház elé tervezett mintát, amelynek lépcsős talapzaton emelkedő bástyaszerű építménye tetején lovon ül Hungária, mellette a szabadság hírnöke fújja a trombitát. A fő problémát mégis az allegóriák (Történelem, Önkormányzat, Harckészség, Áldozatkészség), illetve a konkrét események (Kossuth szónoklása, valamint a honvédtábornoki kar) egyidejű ábrázolása jelenti, annak ellenére, hogy a művész mondanivalóját valóban a szabadságharc eszmerendszerén belül jelöli meg. Pályaművének központi, a Harckészséget és Áldozatkészséget jelképező szoborcsoportját fülkeszerű mélyedés őrzi. Ennek főalakja a mezítelen felsőtestű fiatal férfi, mint egy újkori Dávid, bal kezével a magyar címerre (Kossuth-címer) támaszkodik, előrelép, jobb kezében leeresztett görbe kardot fog. Egy gyermekét tartó anya és ülő idős férfi alakja fogja közre. A háromszögletű kompozíciót zászlót tartó géniusz zárja le. Talán kissé túlmagyarázott a gondolat, mégis egyértelmű: a Kossuthcímer a szabadság és függetlenség jelképe, ezért harcol, ezt védelmezi a tetterőt, bátorságot szimbolizáló központi figura. Sz.G. -E-I: A szabadság harc szobor pályázata. Építő Ipar 13 (1889) 397398; KOVÁCS DÉNES: A szabadságharc szobra. VU 38 (1891) 165-167; A.-: A szabadságharc szoborpályatervei. Építő Ipar 15 (1891) 103104; BOKOR IÓZSEF: A szabadságharc szoborpályázata. Magyar Szalon 9 (1891/15) 50-52. XIV-7. Mária Terézia-emlékszobor - vázlat a bal oldali alakhoz 1893 FadruszJános(1858-1903) Bronz, 30 cm Bronzba öntve az eredeti plasztilin példányról készített gipszről, 1971-ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Szoborosztály, ltsz.: 71.25-N Mária Terézia pozsonyi emlékművének középpontjában a lovon ülő, koronázási díszbe öltözött királynő bal oldalán volt látható egy magyar főnemes díszruhában, egyik kezét szívére téve, másik kezével körbemutató mozdulattal ajánlva fel „életét és vérét" uralkodójának, jobbján pedig határozott kiállású magyar vitéz állt, kezében karddal és pajzzsal, készen a királynő és az ország megvédésére. Az 1921-ben lerombolt márványszoborból néhány töredéken kívül nem maradt ránk semmi. A két mellékalak saját kezű plasztilin vázlata a Magyar Nemzeti Galéria Szoborosztályának gyűjteményében található. Az 1897-ben leleplezett Mária Terézia-emlékszobor története 1870-ben kezdődött el. Ekkor döntöttek Pozsony, a volt koronázóváros vezetői arról, hogy a már nem használatos ún. koronázó vagy királydombot elbontják. Ugyanekkor fogalmazták meg azt a szándékukat is, hogy a 300 éves koronázási hagyománynak méltó emléket kell állítani, mivel a magyar uralkodók megkoronázására 1563-1830 között itt került sor. A szándék megvalósításának a közelgő millennium adott lendületet. Az 1892. május 2-án megalakuló szoborbizottság tagjai egyhangúlag Tilgner Viktort, a pozsonyi származású, Bécsben élő ismert szobrászt kívánták - pályázat kiírása nélkül - az emlékmű megalkotására felkérni. Batka János főlevéltáros eszméje alapján Tilgner olyan emléket tervezett, amely konvencionális alkotás lett volna: obeliszk formájú oszlop tetején fekvő oroszlán őrzi a koronázási jelvényeket. Az itt megkoronázott királyok medalionba foglalt képmásai körben elhelyezve díszítették volna az oszlopot. Ám némelyek véleménye szerint egy nemzeti érzéseket jobban kifejező emlékszobor ideája más megoldást kívánna. Erre a tartalmi és formai megújításra a fiatal pozsonyi szobrászt, Fadrusz Jánost találták alkalmasnak. Fadrusz Pozsony város áldozatos és hathatós segítségével végzett tanulmányai után 1891-ben aratta szobrászi pályájának első és igen hangos sikerét. Vizsgamunkájának, egy Feszületnek bécsi elismerése és a műcsarnoki kiállításon elnyert nagydíj adta az ötletet a Fadruszt ismerő képviselőknek, hogy őt hívják meg egyfajta zártkörű pályázatra Tilgner mellé, ami nem volt
