Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció - BELLÁK GÁBOR: Benczúr Gyula és a budavári palota Hunyadi-terme (1902-1919)

héz felfedezni Csánki Dezső Mátyás király udvaráról szóló 1884-es monográfiájának inspiráló hatását. Csánki könyve külön fejezetekben foglalkozik Mátyás tudósaival, művészeivel, a király diplomáciájával (erősen hangsúlyozva benne Mátyás Vatikánhoz fűződő különösen jó kapcsolatait), az udvari ceremóniákkal (s kivált a Mátyás által felelevenített lovagi tornákkal). Mátyás eljegyzését, s az ezt követő diadalmas bevonulását Budára szintén Csánki Dezső tolla elevenítette meg egy 1886-os ifjúsági kiadványban, igaz egy 1863-as Galeotto-kiadás alapján. Az igazságos Mátyás királyról szóló történeteket Benczúr Galeottótól, Csánkitól, egy Sebestyén Gyula által írt alsó osztályos tankönyvből, vagy Benedek Eleknek a Mátyás király emlékkönyvben megjelent tanulmányából ismerhette - hogy csak a saját könyvtárában meglévő kiadványokra hivatkozzunk. Mátyás és Holubár története pedig nemcsak a történetírásban, de a költészetben is többször földolgozott téma volt. A Mátyás és Holubár viadalát megörökítő vázlat az 1902 körül megélénkülő Mátyás-kultusznak egy különösen érdekes és jól dokumentálható példája. 1902. május 16-án és 17-én Lovagjáték a Hunyadiak korából címmel látványos rendezvényt tartottak a budapesti Tattersallban, s erről jól illusztrált, részletes prospektus is készült. (Id. X-33). Mivel Benczúrnak is megvolt ez a kiadvány, szinte bizonyos, hogy ellátogatott a kétnapos látványosságra. Néhány napja (május 12-én) kérte csak föl Hauszmann a Hunyadi-vázlatok elkészítésére, így okkal remélhette, hogy a lovagjáték inspiráló hatással lesz rá. Ráadásul Andrássy Tivadar, Andrássy Géza, Rohonczy Gida s más résztvevő előkelőségek személyében - mint portréfestő - régi ismerőseit is tisztelhette. A több részből álló rendezvényen Mátyás-kori jelmezbe öltözött főurak, illetve huszártisztek mutattak be színpompás lovasmutatványokat, melyek sorát egy igazi lovagjáték zárta: öt-öt főúr jól betanított, s persze erősen stilizált viadala egy-egy zászlós, s két-két segéd kíséretében. Andrássy Sándor gróf segédje az a Wimpfen Szigfried gróf volt, kinek páncélos, lovas fényképét a prospektus is közölte. A gróf páncélja, a csíkos lótakaró pontosan megegyezik a Holubár-képen látható főalak és lova viseletével. A fenti egybeesés alapján feltételezhető, hogy ez a vázlat lehetett a sorozat elsőként megfogalmazott darabja. A Hunyadi-ciklus legjelentősebb művei az a két vászon, amelyeket Benczúr a terem főbejárata melleti két hosszú falra tervezett, s amelyek végül kidolgozott formában is elkészültek, elsőként 1915-ben a Mátyás fogadja a pápa követeit (olaj, vászon, 203 x 435 cm, jelezve balra lent: „Benczúr Gyula 1915"; MNG, ltsz.: 59.150 T). Benczúr jól tudhatta, hogy Mátyás diplomáciájában a Vatikánnal való kapcsolat nagyon fontos szerepet játszott. A pápai állam volt ugyanis az egyetlen, hol Mátyás állandó követet állomásoztatott. Benczúr könyvtárában megvolt Fraknói Vilmosnak Juan de Carvajal bíboros magyarországi követségeiről írott tanulmánya, amely munkából kiderül, milyen fontos szerepet játszott Carvajal a Hunyadiak elismertetésében, a nándorfehérvári győzelemben, Mátyás trónra segítésében s később a III. Frigyessel megkötött béke előkészítésében. Mindez alapján feltételezhető, hogy a pápa követeit ábrázoló kép nem véletlenül került a Hunyadi-terem egyik fő helyére. A másik fő falat az 1919-es Diadalmas Mátyás (más címen Mátyás bevonulása Budára) kompozíciója foglalta el (olaj, vászon, 203 * 435 cm; jelezve balra lent: „Benczúr Gyula 1919"; MNG, ltsz.: 59.151 T). A kép két olyan esemény jeleneteit ötvözi egybe, melyeket Benczúr Csánki Dezső 1886-os könyvéből ismerhetett: Mátyás és Beatrix bevonulását Budára 1476 decemberében, s Mátyás hadvezéreinek 1476 szeptemberi diadalmenetét. Mátyás budai bevonulását a Beatrixszal történt székesfehérvári eljegyzés után egy kortársi beszámoló alapján írta meg Csánki, rendkívül színesen: a király „a legnemesebb, legszeplőtlenebb fehér paripán, melynek minden ékszere színaranyból készült" lovagolt be Budára, kíséretében rengeteg muzsikussal, apródokkal, katonák-