Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - XIII. Állami történeti reprezentáció
ÁLLAMI TÖRTÉNETI REPREZENTÁCIÓ A 17-18. század Magyarországa szegényes volt udvari megrendelésekben, a királyi udvar reprezentációját kifejező müvekben. Kivétel ez alól az a pannó-sorozat, Paul Juvenel alkotása, amely a pozsonyi királyi vár számára készült 1646-ban III. Ferdinánd megrendelésére, s a jó uralmat szimbolizáló képekből állt. Ez a sorozat sajnos megsemmisült, a róla készült metszetekből azonban fogalmat alkothatunk róla. A magyar história egyes mozzanatai megjelennek az egyház által megrendelt műveken is, legyenek azok oltárképek, freskók vagy reprezentációs terek díszei. Néhány ilyen fontos művet mi is bemutathatunk, így például Bartolomeo Altomonte művét, mely a törökön győzedelmeskedő Máriát mint Magyarország védelmezőjét ábrázolja, vagy Dorffmaister István alkotását, melyet a szentgotthárdi ciszterci kolostor fogadóterme számára festett, 1795-ben (7/7. Béla király megalapítja a szentgotthárdi ciszterci apátságot). Mária Terézia szerezte meg a flamand művésztől, Pierre-Joseph Verhaghentől azt a képet, amelynek címe: Szent István fogadja a pápa koronát hozó követeit (1770). Az állami megrendelések első tényleges darabjainak az országgyűlés által 1825-ben megrendelt Krafft-féle képek tekinthetők. Peter Krafft reprezentatív műve, Zrínyi kirohanásának jelenete - a birodalmi patriotizmus szellemében - párdarabja volt az I. Ferenc budai megkoronázását ábrázoló monumentális ceremónia-képnek (ma a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán). A két kép József nádor javaslatára a Nemzeti Múzeum számára készült. A magyar állam megbízásából s költségén 1867 után nagyobb számban készültek históriai képek, szobrok. Elsőként kell az Eötvös József kultuszminiszter által a Nemzeti Múzeum számára megrendelt müvekről szólni. Mind ő, mind pedig kortársai elképzelése szerint a múzeum nemcsak történeti emlékek és művészi alkotások gyűjtőhelye, hanem egyben nemzeti pantheon is. Több szobrászunk kapott a hetvenes években megrendelést a magyar múlt és közelmúlt jelesei portrészobrának elkészítésére. így állították fel Ferenczy István - már korábban a múzeum birtokába került - Kölcsey Ferenc idealizált, egész alakos szobra mellett más írók, költők és történészek szobormásait is Kazinczy Ferenctől Arany Jánoson át Szalay Lászlóig. Eötvös tervbe vette, hogy a magyar történelem képes ábrázolásaiból külön múzeumi termeket hoz létre, ezért állami történeti képpályázatokat írt ki. Benczúr Gyula Vajk megkeresztelése című műve (1875), Than Mór IV László és Habsburg Rudolf találkozása a morvamezei csata után című alkotása (1873) egyaránt e pályázatok nyomán készült, s a kiegyezés után berendezkedő magyar állam történelmi reprezentációjának fontos emléke. Míg az előbbi mű az önálló magyar államiság kilencszázados ősiségét szimbolizálja, a másik a dualizmus történeti előzményeként jeleníti meg az 1278-ban lezajlott csatát, melyben a Habsburg- és a magyar uralkodó közösen küzdöttek a cseh király ellen, s amely ez utóbbi vereségével és halálával végződött: mintegy históriai magyarázatot adva a monarchia dualista, kétpólusú s nem hármas, osztrák-magyar-cseh berendezkedésére. A kiegyezés után sorra épültek reprezentatív középületeink, amelyek historizáló díszítése, történeti festményeik és szobraik szintén állami megrendelésre készültek. A budai várpalota Hauszmann Alajos-féle szárnyának elpusztult Hunyadi-terméből származik Fadrusz János Mátyás szobra (1902) és Benczúr Gyula Mátyás király diadalmas bevonulását ábrázoló festménye (1919). Munkácsy Mihály Honfoglalás című (1892), a Parlament számára az állam által megrendelt festményét a mű egyik vázlata idézi fel.