Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

Pest 1857, 37. sz; N. N.: Than Mór. VU 16 (1869) 569; WILHELMB 1944,16; WILHELMB 1953,16; CENNERNÉ 1982,13; NAGY Z. 1934, 126; GERSZI 1953, 55; GERSZI 1960,145, 79. sz; Budapest 1981a, II 289,160. sz; BASICS 1982, 52. XI-6. Zách Felicián 1858 Madarász Viktor (1830-1917) Olaj, vászon, 152 x 112 cm Jelezve jobbra lent: „Madarász Viktor Paris 58" Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Festészeti Osztály, ltsz.: 66.14 T Madarász Viktor Párizsban festette Zách Felicián című képét, melyet 1859-ben Hunyadi László siratása című képével együtt beküldött a Pesti Műegylet kiállítására. A Hunyadi-képet megvette a Nemzeti Múzeum, a Záchkép kisorsolásra került. Az 1859. évi műegyleti kiállításon két Zách-kép is versengett a műlappályázaton, Madarászé és Orlay Petrich Somáé. Madarász képén csupán két szereplőt, a feldúlt atyát és meggyalázott leányát, Klárát látjuk, Orlay ellenben a végkifejletet, a Zách által az asztalnál ülő királyi családdal szemben elkövetett merényletet mutatja, amint épp lecsap kardjával a kerítőnek vélt királynéra. Ez a jelenet felelt meg a Záchábrázolás régebbi hagyományának: a merénylet közben mutatta őt a Képes Krónika és a Mausoleum Károly Róbert képének részlete (RÓZSA 1973, 70-71. kép) is. A 19. század első felében volt a témának egy újabb variánsa is, mely csupán a leányt, Klárát ábrázolta, amint ingó sajkáján átkel a Dunán. Ez a jelenet az almanach-illusztrációk nyomán terjedt el. A Pesti Műegylet végül 1859re nem valamelyik Zách-képet választotta ki műlapul, hanem egy apolitikus képet, a szüreti ünnepélyt Vác vidékén Canzi Ágostontól. Madarász képe mégis ismertté vált szélesebb körökben is, ugyanis az Ország Tükre kiadta Marasztom József litográfiájában, Szokoly Viktor műleírásával és Arany János Zách-versével együtt. Mind Madarász, mind pedig Orlay fentebb említett Zách-képe arról tanúskodik, hogy az uralkodó ellen merényletet elkövető főúr nevéhez már korántsem tapadtak hozzá azok a negatív jelzők, amellyel korábban a szerzők az ő alakját jellemezték. A Thuróczy-krónikában még azt olvashatjuk, hogy Zách „a béke megrontója", a „gyűlölség magvetője", sőt maga az „ördög" volt, aki a király asztalánál éles kardját hüvelyéből kirántva „veszett kutya módjára... könyörtelenül le akarta vágni a királyt, a királynét meg a fiaikat". (Felicián gonoszsága és vad kegyetlenkedése, THURÓCZY 1978, 234-236). Zách szerepének ez a negatív megítélése főleg a 19. század elejének irodalmi feldolgozásain keresztül változott meg. Mentségéül hozta fel például Virág Benedek is Zách leányának, Klárának az udvarnál történt megfertőztetését. Zách nemzetségének harmadíziglen való kiirtását Virág az uralkodói önkénynek s a könyörületesség hiányának tulajdonította. XI-6. E felfogásban gyökerezik Madarász Zách-képe is. Nem magát a drámai cselekményt ábrázolja, hanem csupán a két főhőst, Zách jogos indulatát és a meggyalázott leány elesettségét állítja elénk. Zách királyellenes érzelmeit és a később bekövetkezendő tettét is Madarász egy beszélő tárgy, a Zách mellett heverő éles bárd segítségével emeli szélesebb kontextusba. Ezen a bárdon ugyanis jól olvasható felirat van, mely akár a kép második címe lehetne: „NE BÁNTSD A MAGYART!" E mondat forrása azonban nem a krónikákban szereplő Záché, hanem köztudottan Zrínyi Miklósé, akinek Az török áfium ellen való orvosság című műve kapta későbbi kiadásaiban ezt a címet: „Ne bántsd a magyart!". (Megjegyzendő, hogy efféle, áttételes értelemben használta fel ezt kötetcímként Thaly Kálmán is 1857-ben megjelent versgyűjteményénél.) E felirattal Madarász képének időhorizontja és asszociációs tartalma jelentősen kitágul, így Zách Feliciánt nem csupán a király merénylőjeként, hanem a magyarság elleni vétkek megtorlójaként, szimbolikus személyként állítja elénk. S. K. VIRÁG 1983 (1816) 226-227; A Pesti Műegylet által 1860. évi április 26-án délelőtt 10 órakor sorsolása végett 1860-ik március 22-től április 26-ig kiállított 140 nyeremény jegyzéke. Pest 1860, 3. sz; SZOKOLY VIKTOR: Madarász Győző „Zách"-a. Ország Tükre 2 (1862. február