Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - XI. A nemzeti szenvedéstörténet képei

XI-4. ötvenes években, a hetvenes évekig sem a populáris grafikában, sem pedig más műfajokban alakját szinte nem is ábrázolták. A kép a menekülő 14 éves Thököly Imrét ábrázolja, akinek álmában megjelenik atyja szelleme. Madarász 1904-ben a Nemzeti Szalonban kiállított képe mellé a katalógusban leírja művének témáját is: „A festmény története ez: Heister császári generális Árvaalját ostromolta. Midőn a vár ura és védője, Thököly István látta, hogy a várat soká már nem tarthatja, s az föltétlenül elesik, fiát, Thököly Imrét egyik hű szolgájára bízta azzal, hogy Lengyelországba meneküljenek. El is indultak. Útközben éjjel, amint lepihentek, Thököly Imrének megjelent álmában atyja, a vár védője, aki Heister által börtönbe vetve azon éjjel hunyta le örök álomra szemeit. A kép ez utóbbi jelenést ábrázolja". A halál szabadította meg tehát Thököly atyját bilincseitől. Már ezen az ifjúkori müvén megmutatkoznak Madarász művészetének későbbi sajátosságai, a történelmi anyag költői kezelése és a fények tudatos és gyakran szimbolikus értelmű felhasználása, mely képeit jelenésszerűvé, a valóság felett lebegővé, „költőivé" teszik. Érdekes egybevetni Madarász e művét Székely Bertalan hasonló tárgyú, 1875-ben festett képével, mely szintén Thököly menekülésének jelenetét ábrázolja A haldokló atya búcsúzik ezen az ostromlott vár egyik termében fiától, átadva neki sietve, mint egyetlen örökséget, a saját kardját. Székely érdeklődésének centrumában az atya és fia lélektani kapcsolata áll: a jelenetet, melyet elénk vetít, a szereplők pszichológiailag hiteles gesztusai magyarázzák. Székely életszerű jelenetalakításával szemben Madarász drámai víziói jobban építenek a lélek mélyebb szféráira, képeit romantikus szorongás hatja át. A festő szándéka nemcsak lélektanilag hiteles mű megformálása, hanem a kép szimbolikus üzenetének megfelelő kompozíció kialakítása. S. K. A Pesti Műegylet által 1856 július 15-től augustus 15-ig kiállított művek lajstroma. Pest 1856, 12. sz, (október 13-ig jelenik meg a kép a katalógusokban); Budapest 1904, 70. sz; KACZIÁNY 1910,11-13; ERNSZT 1910, 83. [Thököly álma); LYKA 1922, 4, 8; RADOCSAY 1941, 16, 17, 75; LYKA 1982,105-107; SZÉKELY 1954,14-17; Budapest 1981a, II, 136. sz; Wien 1983a, Kat.-Nr. 29/14; SZABÓ J. 1985, 210211; RÉVÉSZ 1998,146. XI-5. A mohácsi csata 1857 Than Mór (1828-1899) - Grimm Rezső (1832-1885) Papír, kőnyomat, 380 x 725 mm Felirata középen a kép alatt „A MOHÁCSI CSATA. Ajándoklap a »Hölgyfutar« 1857-ik évi folyamához Tomori A.tói. Az eredeti Borsodi Latinovits Lajos tulajdona". Jelezve balra a kép alatt: „Festé Than Mór." Jelezve középen a kép alatt: „Köre rajz. Grimm R." Jelezve jobbra a kép alatt: „Nyomt. Reiffenstein & Rösch Bécsben". Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: T. 2528 Than Mór 1856-ban Borsodi Latinovits Lajos megrendelésére, Párizsban festi meg a Mohácsi csatát (Kassa, Keletszlovákiai Múzeum). Nem sokkal az után, hogy második nagy történeti vásznát 1856 nyarán Bécsben is kiállítja, Tóth Kálmán, a Hölgyfiitár szerkesztője megállapodik a művésszel festménye sokszorosítási jogairól. A folyóirat tervezett jutalomképe a sajtó körében úttörő vállalkozás, minden eddiginél reprezentatívabb kivitelű, nagyméretű litográfia, mely méltó versenytársa kíván lenni a műegyleti műlapoknak. Kivitelezését Tomori (Teodorovich) Anasztáz, a korszak jeles műpártolójának támogatása teszi lehetővé, aki magára vállalja a kőrajz elkészítésének költségeit. Segítségének köszönhetően a Hölgyfutár litográfiája Than Mór festményének fővárosi bemutatójával párhuzamosan jut el a lap előfizetőihez. A Hölgyfutár részletes magyarázatát adja jutalomképének, megjelölve az 1526. augusztus 29-én lezajlott csata bemutatott epizódját, és megnevezve az ábrázolt történeti személyeket: „A festő azon percet adja vissza, midőn a magyar sereg a fővezér eleste, a két roham után Drágfi országbíró vezérlete alatt még egy harmadik csatát kísérlett meg, s a törökök elrejtett ágyúi által fogadtatva, az úgyis tízszeresen nagyobb ellen rémítő tüze által megsemmisül". Than művének középpontjában tehát Drágfi János, a máriás országzászlót tartó sebesült