Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században
A Pesti Műegylet által 1853. Évi november 15-étől december 13-áig kiállított művek lajstroma. Pesten 1853, 2. SZ;FESSLER 1816-1825, V, 22-23; TOLDY 1828, 1, XIII; ERNSZT 1910, 92; KODAY 1943, 29-30, 53, : 56, 103-143, 152. sz; Budapest 1981a, II, 164. sz; GEBHARDT 1984, 157; BASICS 1984b, 101; Budapest 1995, II. 3a. 9. sz. X-9. tográfia, amelyet Hanfstaenglnél Drezdában nyomattak, olyan népszerű lett nálunk, hogy másolatokban és még óraképek formájában is terjesztették. A kép az ifjú Mátyás királynak, aki eladdig Podjebrád György prágai fogságában volt, a budai várba való bevonulását ábrázolja. Mátyás ünnepélyes fogadtatását igen részletesen leírja Bonfini és Thuróczy nyomán Fessier Ignác Aurél, majd nyomukban számos író és költő is a 19. sz. első felében. Weber Henrik egyesítette képén azokat a színes történeteket, amelyek Mátyás megválasztását, illetve ünnepélyes bevonulását mesélik el. A kép középpontjában Buda falai előtt halad Mátyás király fehér lován az országnagyok kíséretével, előtte pedig az őt fogadó főpapság és a budai polgárság képviselői sorakoznak. A kép előterében a lelkesült köznépet, parasztokat, nőket és gyermekeket látjuk, ugyanis Mátyás megválasztásának a nép is részese volt. Mint Thuróczy írja : „a magyar köznép is fel-alá vonult a város széles utcáin és az apródok csoportjai ide-oda futkosva azt beszélték, fennhangon azt kiáltozták: »Akarjuk, hogy Mátyás legyen a király, Isten őt választotta a mi oltalmunkra, mi is válasszuk meg!«". Toldy Ferenc 1828-ban (SZÉKELY ISTVÁN: Chronica ez világnak jeles dolgairól. Krakkó 1559, 216 szövege alapján) azt a verset is közölte, amit a gyerekek énekeltek az utcán Mátyás megválasztásakor: Mátyást mostan választotta mind ez ország királyságra, mert ezt adta Isten nekünk menyországból ótalmunkra, Azért mi is választottunk, mint Istennek ajándékát, kiből Isten dicsértessék, és örökre mondjuk: Amen. Mátyás választásának és budai bevonulásának jelenete Weber képén voltaképpen a szabad királyválasztás történelmi parabolája. Ennek tekintette már Fessier Ignác Aurél is, aki szerint a királyválasztó nemesek, az V. László király uralkodásával elégedetlenkedők, zászlóikkal az egyik, az aranybullával a másik kezükben gyülekeztek a választásra Rákos mezején. S. K. X-10. Árpád fejedelemmé választása 1854 Kovács Mihály (1819-1892) Papír, kőrajz, 610 * 735 mm Felirata a kép alatt: „ÁRPÁD FEJEDELEMMÉ VÁLASZTÁSA a Pesti Műegyesület tagjainak 1854 évre". Jelezve balra lenn a kép alatt: „Festette Kovács Mihály Egerben". Jelezve középen a kép alatt: „Nyomtatta Lemercier Parisban". Jelezve jobbra lenn a kép alatt: „Kőre rajzolta Marin Lavigne, Parisban". Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Grafikai Osztály, ltsz.: G. 88.9 Kovács Mihály 1854 februárjában állította ki a Pesti Műegyletben hasonló című olajképét (67 * 100 cm). A katalógusból kiderül, hogy a kép már ekkor barátjának és pártfogójának, Tarkányi Bélának a tulajdonában volt, s valóban, 1883-ban az egri pap költő tulajdonából került aztán a Nemzeti Múzeum Képcsarnokába. Ez a kép a második világháború alatt megsemmisült. A műegyleti katalógusban még egy megjegyzés szerepel, miszerint a festmény: vázlat. Noha a festő vázlatnak nevezte művét, az korántsem volt a mai értelemben vázlatos kivitelű, hanem minden részletében kidolgozott. Vázlatnak nevezése csupán arra utal, hogy a festő, Kovács Mihály az akadémiai elvárásoknak megfelelően nagy méretben is szerette volna képét kidolgozni, mivel a téma jelentőségéhez ekkoriban legalább az ember méretének megfelelő alakokat megjelenítő képméret illett. Végül a nagy méretben való kivitelezés elmaradt, ám a kép mégis közismertté vált, mivel a Műegylet 1854-ben e képet adta ki kőnyomatos változatban tagjainak évi ajándékul. A litografálásra Párizsban került sor. A kortársak lelkesedése érthető, hiszen Kovács Mihálynak sikerült a témával kapcsolatos irodalmi hagyományokat az akadémiai előképekkel egyesítenie, s ezeken túlmenően képének 1854-ben politikai aktualitása is lehetett. Arról, hogy Árpádot vezérré választásakor kazár szokás szerint pajzsra emelték, a magyar krónikák nem szólnak. A vezérré választásnak ezt a módját a magyaroknál Bíborbanszületett Konstantin császár feljegyzései örökítették meg. A 18. század végén működő történetíróink azonban már felhasználták e feljegyzéseket, így például Fessier Ignác Aurél is, aki nagy történelmi művének első kötetében utal arra, hogy a magyarok Álmos tanácsa szerint, „kazár módra" 890-ben a Bodrog és Tisza találkozásánál pajzsra emelték Árpádot, elismerve utódainak örökösödési jogát is. Rózsa György tanulmánya hívta fel a figyelmet arra, hogy Cornides Dániel Anonymusról írt tanulmányának (Pest, 1801) illusztrációján, Gottfried Prixner metszetén ott szerepel a
