Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ERIKA: „Történelmi" kiállítások a 19. században
hogy az utókor - ez esetben a rendezők - ítélete is egyértelmű legyen. A történelmi kiállítások alapproblémája ez máig. Az 1885-ös és az 1886-os kiállítások létrehozása körül már nem múzeumi emberek fáradoztak. Egyetemi tanár - bár Czobor ifjabb korában egy ideig a Nemzeti Múzeumban működött -, könyvtáros, történészek, építész, fővárosi tisztségviselők, országgyűlési képviselők munkájaként valósult meg. Témájuk a múlt vagy éppen csak egyetlen történelmi esemény felidézése, bemutatása, az előtte való tisztelgés. Ezek azonban nem a műtárgyakból, az emlékekből eredő célok, azok itt csak eszközök. Elválnak az utak a művészet(történet)i és történeti kiállítások között. A történelmi kiállítások ma is nagyjából hasonló elveket követnek, mint az 1886-os vagy akár - az 1885-ös késleltetett beteljesedéseként az ezredéves kiállítás. A régészet, művészettörténet azonban már nem főszereplő ezek létrehozásában. A két irány összetalálkozására a nemzeti reprezentáció fontos eseményeiként a világkiállítások nyújtottak alkalmat, amelyek azonban felfoghatók úgy is, mint a millenniumi történelmi főcsoport aktualizált, miniatürizált változatai. JEGYZETEK 1 VU 23 (1876) 354. 2 Egyveleg. AE 6(1872) 90. 3 RÖMER FLÓRIS: Középkori keresztelő medencék. AK Ú. F. 1 (1863) 137. 4 Az 1865-ben, a Természetvizsgálók pozsonyi gyűlése alkalmából rendezett kiállítás katalógusában. 5 N. N.: A képző-művészeti társulat régiségkiállítása. VU 14 (1867) 151. 6 HAMPEL JÓZSEF: AZ érem és régiségtár. In: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene alapításának századik évfordulója alkalmából. Budapest 1902, 81. 7 A párizsi kiállításhoz: RÖMER, FLORIAN: Catalogue des Objets Hongrois de l'histoire du travail à l'exposition universelle de 1867. Paris 1867. Rómer munkája mintaszerű, a legkorszerűbb elvek szerint készült. Az általa válogatott művek - elsősorban ezüstművek és ékszerek - szabatos leírása mellett pontosan jelzi, ha a mű egyes részeivel kapcsolatban fenntartásai vannak, ha kiegészítéseket lát, ha nem ért egyet a hagyományos attribúcióval. Ezen túl pedig nemcsak jelöli, de ábrán is közli a tárgyakon látható ötvös- és hitelesítőjegyeket. A bécsi kiállításról: HENSZLMANN IMRE: A bécsi 1873. évi világ-tárlatnak magyarországi kedvelőinek régészeti osztálya. Budapest 1876 (Magyarországi régészeti emlékek - Monumenta Hungáriáé Archaeologica, II/ 2) 8 A kiállítást összegezve Ipolyi Arnold külön kitér a - többek között általa is - kiállított kortárs, historizáló egyházi viseletekre, ötvösművekre mint követendő példákra. IPOLYI 1876, 518. 9 N. N.: A műtörténelmi kiállításról. VU 23 (1876) 326-327, 343344, 361-362, 377; N. N.: A műtörténelmi kiállítás. Fővárosi Lapok 13 (1876) 473. 10 A II. Lajosnak tulajdonított gyermekpáncélt, Zrínyi Miklós sisakját és kardját, Teleki Mihály buzogányát, Mátyás üvegserlegét, a Pálffy-serleget és a „Mátyás-ködmönt" például. 11 A legismertebb példa MS mester Passió-sorozatának három képe. A mesterrel foglalkozók talán hasznosítani tudják az 1876-os kiállítás irataiban szereplő apró adalékokat. A képeket Coburg Fülöp herceg állította ki, akinek apja, Ágost herceg is küldött néhány értékes darabot a tárlatra. A kiállítási iratok (OSzK Kézirattár, Fol. Hung. 1720) 19 R oldalán szereplő bejegyzés: „hordároknak Hg. Coburg holmijainak átszállításáért", budapesti helyszínre utal, mint a tárgyak legalább egy részének állandó helye. Más műtárgyaikat viszont Bécsből hozatták Pestre: a 39' oldalon: „Coburg hercegnek Bécsbe küldendő 86, 87". Utóbbi számok nem hozhatók összefüggésbe a katalógussal, talán a szállítóládák számát jelölik. Fülöp 1875-ben vette nőül Lujza hercegnőt, Rudolf trónörökös feleségének húgát. Evvel a Coburg család háromszorosan is rokonságba került az uralkodó családjával: Fülöp testvére József főherceg felesége volt, Lujza maga pedig József nádor unokája. Az ifjú pár sok időt töltött Budapesten, palotájuk a Duna-korzón állt; élénk társas- és közéletet éltek. 12 Ne feledjük, a palota még nem volt kész, belső díszítése még hiányzott. Az első terem a vadásztrófeákkal, párduc-, tigrisés medvebőrökkel, pálmákkal, valamint az ambrasi gyűjtemény történelmi vértezeteivel hamisítatlan Makart-hangulatot idéz. „Friss pálmák, régi becses műtárgyak, ódon arcképek, fiatal hölgyek"; ld. (Sz.): A műipari és történelmi kiállításból. Fővárosi Lapok 13 (1876) 529. 13 Az 1876-os kiállítás iratai. OSzK, Kézirattár, Fol. Hung. 1720, 8 r . 14 Fölhívás a kiállításon való részvételre. Egyházművészeti Lap 4 (1883) 151. 15 Simor esztergomi érsek „megfejthetetlen tartózkodása" valószínűleg nem az ötvöstárlat ellen szólt. Az érsek nem járult hozzá az 1873-as bécsi és az 1878-as párizsi világkiállítás esetében sem a kölcsönzéshez. Az erdélyi szász egyházak távolmaradása mögött személyes ambíciók állhattak. Az 1885-ös, Nürnbergben rendezett ötvöstárlatra ugyanis igen nagy számban küldtek kitűnő egyházi edényeket az erdélyi lutheránusok, személy szerint Teutsch János szuperintendens. Ld. CZOBOR BÉLA levele a nürnbergi nemzetközi ötvösműkiállításról. AÉ Ú. F. 5 (1885) 339, 387-391. Ez az írás arról is tanúskodik, mennyire gondolták hazafias kötelességnek az 1884-es kiállításon való részvételt. Czobor szerint, akik állami pénzt vesznek igénybe emlékeik fenntartásához, restaurálásához, állami fizetséget kapnak munkájukért, azoknak és tárgyaiknak bizony ott a helyük egy ilyen eseményen. 16 Idézi például: N. N.: Az országos ötvösmű-kiállítás megnyitása. Nemzet 3 (1884) február 18. reggeli kiadás, [1]; N. N.: Az országos magyar történeti ötvösmű-kiállítás megnyitása. Egyházművészeti Lap 5 (1884) 87. 17 HAMPEL JÓZSEF: Műtörténetünk és az ötvöstárlat. Budapesti Szemle 3. F. 39 (1884) 293-309. 18 N. N.: Az ötvösmű kiállítás. Egyetértés 18 (1884) március 9. 19 Marc Rosenberg például a badeni kormány ajánlásával érkezett, heteket töltött el készülő ötvösjegykönyve számára a jegyek másolásával. 20 Ez az elv a maga korában még korántsem volt általános, szakkiállítások esetében sem. Ld. Czobor lesújtó véleményét az 1885-ös nürnbergi ötvöstárlatról: CZOBOR i. m. (15. j.), 388. A budapesti kiállítást csak az uralkodó látogatásakor rendezték át „mutatósabbra". Ld. PULSZKY FERENC: Adalék a magyar ötvösipar történetéhez. Nemzet 3 (1884) április 2. reggeli kiadás. Az elrendezésben az egyedüli kivétel a mariazelli kegy kép volt: nem a Nemzeti Múzeumban, hanem valamelyik templomban állították volna ki - ha a mariazelli hívek nem akadályozták volna meg a kegykép Budapestre szállítását. 21 SZ[ENDREIJÁNOS]-T[HALLÓCZYLAJOS]-P[ULSZKY KÁROLY]: Útmutató az Országos Ötvösmű-kiállítás helyiségeiben. Budapest 1884. A „laicus közönségnek" szánt kiadványból két kiadás is elfogyott a kiállítás ideje alatt. 22 PULSZKY-RADISICS 1884. Ráadásul ez a katalógus csak a kiállítás bezárása után hónapokkal jelent meg. A szerzők, Pulszky Károly, Radisics Jenő, Thallóczy Lajos, Szendrei János tehetnek erről a legkevésbé. Rájuk hárult ugyanis a kiállítás tárgyainak begyűjtése, csomagolása, elrendezése, ráadásul szinte a bemutató egész ideje alatt a helyszínen tájékoztatták, vezették a látogatókat. 23 PULSZKY KÁROLY-RADISICS JENŐ: AZ ötvösség remekei a Magyar Történeti Ötvösmű-kiállításon, I—II. Budapest é. n. [1885]. Szigorúan véve ez sem szakmai kiadvány, az ismertető jellegű szövegek jegyzetek, bibliográfia nélkül jelentek meg. 24 A tanulmányok közül a legfontosabbak: BALLAGI ALADÁR: Kecskeméti W. Péter ötvöskönyve. AÉ Ú. F. 3 (1883) 201-392; HAMPEL 1884; THALLÓCZY LAJOS: Bocskay István koronája. AÉ Ú. F. 4 (1884) 167-184; HAMPEL i. m (17. j.)
