Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - Kiss ERIKA: „Történelmi" kiállítások a 19. században

tárlat volt ez, de már nagyon is számítottak a külföldi, szakmai visszhangra. Ez nem is maradt el, elsősorban a német nyelvterületről érkeztek neves szakemberek.

19 A kiállítás legfontosabb újításai közé tartozott az elrendezés, mely már szigorúan szakmai szempontokat követett: kronologikus, azon belül pedig tematikus egységeket alakítottak ki az öt teremben.

20 Ez alól csak a mariazelli kegykép lett volna kivétel: nem a Nemzeti Múzeumban, hanem valamelyik templomban állították volna ki - ha a mariazelli hívek nem akadályozták volna meg a kegykép Budapestre szállítását. Szakmai kiállításnak szánták, mely még mindig a lehető legteljesebb képet akarta adni a magyarországi emlékanyagról. Együtt szerepeltették tehát a Nemzeti Múzeum 3000 műtárgyát - amelyek közül sokat a már létező állandó kiállításból emeltek ki - az egyházi, magán- és közgyűjtemények műveivel. Régészeti módszerekkel feltárt őskori emlékek és kortárs alkotások együtt szerepeltek. A kiadványok tervezésekor már figyelembe vették a különböző „célcsoportokat". Részletes, leíró katalógust terveztek, mely termenként, külön füzetekben jelent volna meg, de kiadtak kisebb ismertetőt is, a fő darabokra felhíva a figyelmet.

21 Ezek az ismertetők és a leíró lajstrom is inkább még az adatok rögzítését szolgálta. Pontos, néha aggályosan aprólékos leírások jellemzik, a méretek azonban sok helyen hiányoznak, a tárgyak történetéről, jelentőségéről általában nem történik említés. Sokkal inkább a tárlat látogatójának hasznos útitárs, semmint utólag is hasznos szakmunka.

22 Csak a kiállítás legfontosabb műveiről jelent meg egy nagy, kétkötetes díszalbum magyar és francia nyelven, színes illusztrációkkal, magyarázatokkal.

23 Szakemberek szervezték az eseményt, ők rendezték el a tárgyakat - némi műértői segítséget sem nélkülözve -, de még nem kizárólag ők választották ki a vitrinekbe kerülő műveket: a szervezőbizottság úgy döntött, semmit nem utasít vissza. Az egyházi emlékek bemutatásában nehézséget okozott, hogy a húsvéti ünnepekre a templomok sok tárgyat visszakértek a kiállításból, majd újra Budapestre szállították azokat. Ennek következtében felemás hatású lett ez az 1884-es kiállítás. Rövid távon biztató fejlődést mutatott az ötvösség kutatása. Régen várt monográfiák jelentek meg fontos emlékekről, sok kiemelkedő alkotást ekkor fedezett fel a művészettörténet-írás.

24 Utóbbiak közé tartozik Szigeti Sámuel ötvöskönyve 1774-ből

25 és Hann Sebestyén nagyszebeni ötvös munkássága.

26 Ekkor vált a zománcmüvesség kutatása a magyar művészettörténeti irodalomban addig is kiemelkedő helyet elfoglaló ötvösségtörténet egyik fő témájává

27

. Az ötvösség úgy jelent meg e kiállításon, mint amely a magyar művészetalkotó erő hiteles, valódi megnyilvánulása. Ha építészetben, képzőművészetben nem is, az ötvösségben sikerült létrehozni a sajátos magyar stílust, mely a nyugat és kelet művészetének sajátos, csak itt létrejövő találkozását mutatja.

28 „Műtörténelmünknek nincs fontosabb problémája, mint a nemzeti stílus kérdése"

29 - ez a mondat a kiállítás kapcsán olvasható, és jelzi, a „nemzeti stíl" kérdésében az ötvöstárgyak sokszor válnak majd hivatkozási alappá. Példának hozható a honfoglaláskori magyar ötvösség és az Árpád-kori kőfaragványok ornamentikájának összevetése, utóbbinak az ötvösségből való származtatása.

30 „Hazai és nemzeti műipart, mely nélkül nincs és nem volt soha nemzeti műveltségi élet, a nemzeti műtörténeti alapon létesítsünk".

31 Az iparfejlesztés és a nemzeti múlt összekapcsolása Ipolyi Arnold megnyitó szavait és az ötvöskiállítás hatását egyaránt jellemezte. Hosszú távon azonban, úgy tűnik, a kiállítás nem hozta meg a kívánt szakmai eredményeket. Már a század végén, az Ezredéves kiállítással kapcsolatos értékelésekben feltűnik a vélemény, miszerint a kutatások iránya, mélysége nem alakult a várakozásoknak megfelelően.

32 Az 1884-es ötvöskiállítás ugyan már szakkiállítás volt, melytől sokat vártak a művészettörténet tudományán és a műipar fejlesztésén munkálkodók. De a kiállítás fölébe kerekedett a szervezőknek. A teljességre való törekvés célja lebegett szemük előtt, így azonban egy monumentális, áttekinthetetlen látványosság jött létre. A helyszínre látogatók részletes, értékes és szórakoztató tájékoztatást kaptak az ott lévő szakemberektől, de a kiállítás elmúltával ennek lehetősége megszűnt.

33 A Nemzeti Múzeum kiállított tárgyainak esete jól példázza ezt a furcsa helyzetet. A nagy lajstromban csak sommás megnevezéssel szerepeltek, mondván, a múzeumi leíró cédulák az érdeklődőknek bármikor rendelkezésre állnak, így azonban később azonosíthatatlanná vált, mit is válogattak a gyűjteményből. Egy három és fél hónapig tartó, hosszú, szép pillanat lett így ez a tárlat, melynek eredményeit csak a megvalósításban részt vevő generáció tudta igazán hasznosítani. A későbbi utódoknak pedig maradt a lajstrom, Klösz György fotói és az Iparművészeti Múzeumnak a legérdekesebb tárgyakról készített galvanoplasztikái másolatai - mára már annak is csak inkább katalógusa.

34 Kiállítás a világítóudvarban; az 1885-ös Országos Kiállítás műrégészeti csoportja Az ötvöskiállítással egy időben kezdték szervezni az első országos kiállítást, mely 1885-ben nyílt meg a Városligetben. A régészeti csoport megrendezésével Czobor Bélát, a keresztény műrégészet egyetemi tanárát bízták meg. Czobor nagy lendülettel látott munkához, az Archaeologiai Értesítőben közzétett tervei látványos, divatos bemutatót ígértek.

35 Célja „feltüntetni Magyarországot régészeti leleteiben és régészeti szakirodalmában". A megfogalmazás tanulságos. Ha a kiállítás valaminek a bemutatása, megjelenítése, akkor ez esetben a „téma" Magyarország - éppen mint az egész országos kiállításé. Csak éppen a régészeti csoportban nem mezőgazdasági termények, ipari termékek által ábrázolják a jelent, hanem műalkotásokkal a múltat. Sokféle - ez alkalommal tisztán szakmai szempontok által válogatott - műtárgy kiállításával valósulhatott ez meg. Itt már szó sincs teljes sorozatról, összehasonlításról. Nem cél továbbá nagy mennyiségű tárgy szerepeltetése sem, helyette a különleges elrendezés az egyetlen lehetséges megol-