Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - LŐVEI PÁL: Saxa loquuntur. Egy képzeletbeli nemzeti sírkő-pantheon felé

nyében igencsak figyelemre méltó (VIII-10-11). A mai Ferences Levéltárban őrzött, kötetekbe gyűjtött oklevelek, oklevélmásolatok, rendeletek, levelek, névtárak, térképek, metszetek között címerek, pecsétek, éremmásolatok tollal rajzolt lapjai is jócskán sorakoznak.

33 Római kori, illetve gótikus stílusú, legalább részben biztosan Székesfehérvárhoz köthető faragványok ábrázolásai

34 között több is középkori sírkőtöredékeket ábrázol, köztük Stiborici (I.) Stibor erdélyi vajda (tl414) emlékének darabjait.

35 Egy részüket az egyébként ismeretlen Pápai János szignálta, ezeken általában a lelőhely pontosabb megjelölése is szerepel: a városfalban („Albae Regiae in Muro Civitatis"), illetve az azóta lebontott Budai-kapu fölött („Albae Regiae in Turri Supra Portám Budensem") voltak befalazva. A jelöletlen rajzok más stílusúak, egy részük érdekes pontozásos technikával készült. Valamennyit a középkori formák meg nem értése, a gótikus mérművek, redőzet önkényes dekorációként való felfogása jellemzi, ellentétben a római faragványok ugyancsak nem túl magas színvonalról tanúskodó ábrázolásainak a formai elemek lényegét sokkal pontosabban visszaadni képes megfogalmazásával. A pontatlanság mértékében és a technikai kivitelezés jellegében igen közel állnak egyes 18. századi, bajorországi sírkőrajzokhoz Újlaki Miklós bosnyák király (tl477) és fia, Újlaki Lőrinc herceg (tl524) Újlakon (Ilok, Horvátország) ma is meglévő sírköveinek egész oldalas ábrázolásai Jakosics egyik nagyméretű, kéziratos füzetében.

36 Szentléleki Ákos fia Miklós (tl516) egyébként közismert, reneszánsz stílusú, csatkai sírlapjának pontos megtalálási időpontja csak a Jakosics-gyűjteményben lévő rajz feliratából tudható: 1792-ben került elő a régi, középkori pálos templom törmelékéből.

37 A tollrajzon teljesen hamisak a kőlap arányai, és nem ismerte fel a rajzoló a tabula ansata füleit. A külföldi példákhoz hasonlóan Magyarországon is csak epigráfiai, címertani, tipológiai kérdések eldöntésére látszanak alkalmasnak a 18. századi illusztrációk (többnyire még a 19. században készültek is): a máig fennmaradt eredeti kövek és ábrázolásaik összevetése azt mutatja, hogy stíluskérdések tárgyalásához ezek az értékes és nálunk ritka rajzok nem sok segítséget nyújthatnak. A legkorábbi olyan rajzos sírkőábrázolások, amelyek mellett a léptéket is feltüntették, Koller József (17451832) nagyprépost, a pécsi püspökség tudós történetírója hasonlóan pontosságra törekvő művében szerepelnek

38 - ahogy írásai ma is használható forrásmunkák, az előzőleg ismertetett, korábbi rajzoknál sokkalta pontosabb illusztrációk is fontos ismereteket közvetítenek. A táblákba szerkesztett pecsétek, címerek, feliratok, kőfaragványok együttese mintha Rajcsányi és Jakosics publikálás híján torzóban maradt gyűjtéseinek kiteljesedése lenne. A pécsi székesegyház négy megörökített sírköve közül egy azóta elveszett - a szakirodalomban általában mint női sírkő szerepel, valójában feltehetően egy kezében olvasót tartó, csuklyás köpenyt viselő kanonokot ábrázolt -, a Koller közölte rajzon kívül csupán egyetlen töredékéről kerültek elő a II. világháború előtt készült fényképek. A ma is meglévő faragványokat ábrázoló többi rézkarcon jól látszanak a törésvonalak mentén azóta kikent csorbulatok, ugyanezen faragványok későbbi ábrázolásaihoz képest pontosabbak, teljesebbek a feliratok. Építkezésekhez kapcsolódó „leletmentések" során talált emlékeket mutatnak be az időrendileg ezután sorakozó ábrázolások. Nováky József (1753-1827) 1819-ben íródott, de csak 1908-ban megjelent, egri egyházmegyei archontológiájában beszámolt Hámi Ákos nikodémiai püspök, egri segédpüspök (tl522) sírlapjáról, amely 1802-ben került elő a várszékesegyház maradványainak bontása közben, az épület oldalához emelt egyik kápolna maradványai között. A sírkő azóta elveszett, csupán a Nováky-féle közléshez készült metszet őrizte meg képét és köriratának szövegét.

39 Radoslav de Gara talányos, a 19. század második felében a nevezetes Garai család címerétől teljesen eltérő ábrájú pajzsa miatt nagyobb érdeklődést kiváltó, zágrábi sírlapjának pontos lelőhelyét és előkerülésének 1819. évi időpontját egy, a Gyurikovits György (1780-1848) és Ferenc régiségekről készített ábrái között található ceruza- és tollrajz hátoldalának feljegyzése őrizte meg.

40 Az 1780-as években lebontott karancsberényi templom helyén 1792-1794 között építtette fel a ma is álló újat a kegyúr, gróf Berényi Gábor. Falában helyezték el Berényi Lőrinc 13. század végi, 14. század eleji sírkövét, amely alatt sötét háttérre arany betűkkel festett - emlékanyagunkban egyáltalán nem mindennapi - felirat számol be arról, hogy a faragvány a régi templom alapjaiból került elő 1788-ban.

41 A négyzetes kőlap metszetes rajzát Mocsáry Antal (1757-1832) tette közzé 1826ban,

42 azonban a belső mező nyílt liliomos koronájának ábrázolása nélkül és a meglehetősen kusza betűírású, szabálytalan betűnagyságú, majuszkulás körirat egységessé formálásával. Ehhez képest az első látásra sokkal valósághűbbnek tűnik Kalondai György (tl504) kalondai sírkövének ugyanitt közölt képe, amelyet ifjabb Mocsáry Antal rajza nyomán metszettek rézbe.

43 A valósághűség azonban egyáltalán nem terjedt ki a részletekre: a címert körülvevő, kör alakú koszorú oválissá lett, a sisakdísz sasszárnyának tollai értelmetlen ornamenssé váltak, a sisaktakaró tölgylevelei, makkjai, virágai sem számukban, sem elhelyezésükben, sem körvonalaikban nem követik az eredetit, a keret egyik sarkában ábrázolt kétfejű sas tótágast áll, a címerben ábrázolt bal kar pedig jobbá változott. (Mocsáry könyvének harmadik illusztrációja az ozdini [Ozdany, Szlovákia] harang minuszkulás feliratát ábrázolja, a berényi sírkőhöz mérhető pontossággal.

44 ) Az esztergomi székesegyház területén az 1763-1764 folyamán végrehajtott tereprendezés során előkerült, Széless György publikációja kapcsán már említett sírkövek rajzi közzétételére 1827-ig kellett várni. Ezt megelőzően Rudnay Sándor (1760-1831) érsek rendelte el, hogy a régi sírkőtöredékeket helyezzék el az új, 1823-1824-ben épített kriptában.

45 Ez összefüggött a Bakócz-kápolna Packh János (1796-1839) építész és Mathes János építési felügyelő (1785-1848) irányításával 1823-ban történt át-