Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei - LŐVEI PÁL: Saxa loquuntur. Egy képzeletbeli nemzeti sírkő-pantheon felé

1. Cerndel György sírköve Matthias Bel: Notitia Hungáriáé novae historico geographica ... IV. Viennae 1742, 624. történeti-földrajzi munkájában található, és Cerndel (Körndl) György selmeci kamaragrófnak (tl479) a Selmecbányái (Banská Stiavnica, Szlovákia) vár magját alkotó egykori Mária-templom falában látható sírkövét ábrázolja.

22 A metszet a címerpajzsban és körötte található indadíszek helyzetét pontosan adja vissza, a stílust hordozó megformálásukat azonban csak alig-alig. A pajzs jellegzetes néger fejábrázolásának gyűrűs haját prémsapkává alakította a rajzoló, viszont a körirat betűhű másolásában sokkal inkább követte az eredetit, mint az emléket másfél évszázad múltán, 1888-ban a Műemlékek Országos Bizottsága számára újra lerajzoló Könyöki József (1829-1900).

23 Bél Mátyás egyébként a visegrádi vár azóta jórészt elpusztult koronaőri táblájának rajzát is közzétette;

24 az ezt a faragványt valamivel később újra leíró Pray György (1723-1801) az emléket tévesen a rajta csak címerével szereplő Nagylucsei Orbán egri püspök (t 1491) síremlékének tartotta.

25 Az 1730-as, 1740-es években mind az Esterházyak, mind az Erdődyek számára családfákat összeállító Rajcsányi Ádám, 1738-tól a magyar kamara levéltárosa - más kortársaihoz, így az első rendszeres hazai heraldikai-pecséttani művet közrebocsátó Koller József (17031766) nagyszombati jezsuitához hasonlóan - komolyan érdeklődött a középkori pecsétek iránt.

26 Hagyatékában, az egyik - királyi, bárói pecsétek, valamint címereslevelek, címerek rajzmásolatait tartalmazó - mappában egy egész oldalas, lavírozott tollrajza Szentgyörgyi és Bazini György (tl467) pozsonyszentgyörgyi (Sväty Jur, Szlovákia) nagyszabású sírkövének alakját emeli ki a kőlap körvonalainak és köriratának elhagyásával (VIII-3/e).

27 A sírkő korábban sem volt teljesen ismeretlen, már Pázmány Péter 1634. évi egyházlátogatási jegyzőkönyve is feltünteti a hajdani Szentgyörgyi grófoknak a szentgyörgyi templom kápolnájában őrzött sírját: „Pars templi, velut Capella priscorum Comitum de S[ancto] Georgio tumulus".

28 A Rajcsányi-féle rajz, felirata szerint, a jeruzsálemi Szent János-lovagrend egy lovagját Szentgyörgyi és Bazini Tamás grófot, a johanniták vránai perjelét - ábrázolja, annak márvány mauzóleumáról. A tévedés elsődleges oka a körirat egy már akkor meglévő hiánya volt, a feliratból ugyanis elveszett az elhunyt keresztnevét hordozó rész. Ehhez járult a halálozási évszám téves, a rajzon is szereplő, 1457-es olvasata, így aztán a hasonló családnév alapján már nem volt nehéz a faragvány és a Hunyadi Jánossal rokonságban álló szentgyörgyi Székely Tamás összekapcsolása; utóbbi egyébként 1450 és 1461 között adatolható mint vránai perjel,

29 tehát az 1457-es évszám még ebből a szempontból is tévedés. A rajz viszonylag pontosan adja vissza a sírkövön látható alakot. Leginkább a köpenynek a faragványon jórészt takart, a figura mögött leomló redői esetében kellett a rajzolónak saját fantáziájához fordulnia, ugyanis a köriraton kívül elhagyta a család Hontpázmány nemből való származását igazoló, hatágú csillagot ábrázoló, az alak bal lába mellett látható címert is. Az évszám félreolvasása mellett elkövetett másik alapvető hiba a jobb kézben tartott zászlón ugyancsak kifaragott címercsillag átértelmezése a „johannita viselethez" jobban illeszkedőnek gondolt, barokkizált máltai keresztté. A tévedést egy időre kanonizálta a Rajcsányi-féle rajznak már a következő század elején, Fuxhoffer Dámján (1741-1814) alapműnek számító Monasterio/ogz'öjában történt közzététele (1803): a rézmetszet a figura mellett a rajznak a hibás évszámát és a téves személyazonosítást tartalmazó feliratát is betű szerint átvette.

30 A nagy ausztriai és németországi kolostorok barokk kori apátjai, szerzetesei jelentős tudományos gyűjteményeket is felhalmoztak, mind a természettudományok, mind a történettudomány és segédtudományai területén. Az ilyen kolostori régészeti, természetrajzi, éremtári, könyvtári gyűjtésnek az egyetemes európai történettudomány, diplomatika szempontjából is kiemelkedő személyisége volt Gottfried Bessel (1672-1749) göttweigi apát, majd hivatalában egyik utódja, Magnus Klein (1717-1783).

31 Az ő történetírói, gyűjtői szerepükhöz a kortárs magyarországi egyháziak közül talán senkit sem mérhetünk, de például Jakosics József ferences tartományi rendfőnök (1738-1804)

32 hagyatéka a ferences rend általa alapított budai könyvtárában és kéziratgyűjtemé-