Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

Varsányi első olyan rajza, amely alapján nyomtatott metszet készült, Paúrnak egy márványszarkofágról írt rövid ismertetését illusztrálta műmellékletként (PAÚR IVÁN: Régiség. Szombathelyi Sarkophag. Honművész 6 [1838/4] a metszet a 32. oldal után, a szám végére bekötve; a szarkofág ma a Savaria Múzeumban, ld. MÓCSY-SZENTLÉLEKY i. m., Kat-Nr. 176). Az összeállítást (fol. 33) padló- és idomtéglaelemek rajzai zárják (fol. 33), valamint ötven további tárgy felsorolása, amelyek rajza nyilván a következő lapokra került volna. Az albumot tehát Varsányi soha nem fejezte be, ezzel magyarázható az is, hogy lépték csupán az első lapokon van, a tárgyak ceruzával írt számait pedig csak részben írta át utólag tollal. Az album egyes lapjainak rendezőelve a tárgyak anyag és rendeltetés szerinti csoportosítása volt, de Varsányi - mint láttuk - pontosan tudta, hogy gyűjteménye legnagyobb jelentősége a lelőkörülmények és leletegyüttesek pontos számontartása. Ezeket Rómer Flóris kérésére írta össze évtizedekkel később „akkori jegyzeteim nyomán" (VARSÁNYI JÁNOS: A szombathelyi határban 1836-1845-ig kiásott régiségek topographikus leírása. AÉ 4 [1871] 213-218; kéziratát jelenleg az albumban őrzik). Innen tudjuk, hogy az ábrázolt tárgyak összesen húsznál kevesebb urnából, három szarkofágból és egy ház három helyiségéből származtak; csupán néhány véletlenül előkerült szórványlelettel - ilyen volt például a Priapos-dombormű -, illetve vásárolt tárggyal kiegészítve. Azt, hogy hogyan is ásatott Varsányi „földfúróval" - noha módszerét később is mindvégig alkalmazta, és Pestre költözése után egy jeles régiségbúvár-grémiumnak is bemutatta - nem tudom. Gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumba került, az albumot ma is „a legbiztosabb helyen", a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában őrzik (vö. LAKNER ENDRE: Iránypontok a vasmegyei régészeti egylet első működése elé. AÉ 6 (1872) 12, ahol Lakner lemásoltatását javasolta a Vasmegyei Régészeti Egylet számára). Varsányi János 1845-ben Pestre költözött, s ettől fogva Buda és Pest környékén, például Óbudán, Békásmegyeren, Budafokon, Nagytétényben és Nagykovácsiban fedezett fel, és rajzolt le számos római emléket, amelyek egy része segítségével került a Nemzeti Múzeumba. Rajzolt továbbá gótikus maradványokat, például a budaszentlőrinci pálos kolostor romjai között és a Margitszigeten. 1847 májusában Érd és Százhalombatta között négy úgynevezett kunhalmot tárt föl és dokumentált Luczenbacher János oldalán - aki ennek emlékére vette föl az Érdy nevet -, és ő volt Érdy kísérője 1848 decemberében Székesfehérvárott, III. Béla és felesége sírjainak feltárásakor. Metszetein és rajzain alapul Érdy Jánosnak a leletmentésről beszámoló 1853-as közleménye. 1849-ben nemzetőrként szolgált, s emiatt az Újépületben, majd (?) Aradon raboskodott. Valószínűleg 1850ben Eperjesen számos rajzot készített Fejérváry Gábor gyűjteményének tárgyairól, és talán kiegészítette néhány lappal a gyűjtemény tárgyait ábrázoló Liber Antiquitatis című akvarellalbumot. Az 1850-es évek elejétől kezdve részben a Kubinyi Ferenc és Vahot Imre szerkesztette Magyarország és Erdély képekben című kötetek, illetve a Vasárnapi Újság rajzolójaként, részben az akadémiai Archaeologiai Bizottság megbízásából beutazta az országot; és továbbra is rajzolt Paúr Iván közleményei számára, például gótikus és reneszánsz ötvöstárgyakat, sírköveket és címeres emlékeket a Nemzeti Múzeumban, illetve Esztergomban. Már az 1850-es években fényképezett, látképei egy részét is saját fotói alapján rajzolta, és noha kortársai által rendkívül értékesnek ítélt fényképgyűjteménye egy somogyvári sírkőről, illetve két Paúr Iván tulajdonában volt 14. századi elefántcsonttábláról készített felvétel kivételével elvesztett vagy lappang, alighanem ő az első „műemléki fotográfusunk". Több éven át: 1851-ben Érdyvel, 1854 és 1857 között Paúrral együtt ásatott Aquincum területén, a Krempel malom környékén, majd az úgynevezett Papföldön Fehéregyháza romjait, illetve Árpád sírját keresték, de római maradványokat tártak fel. Az 1860-as években előbb Pilisvörösvárott, majd Pilisszántón, végül, 1869-től, Vác járási mérnökként Aszódon élt. Továbbra is római régiségek szorgos gyűjtője és rajzolója maradt, emellett a pilisszentkereszti romok között található kőfaragványokról, padlótéglákról és más emlékekről is ő tudósította Rómer Flórist. Új szenvedélye a Galga menti őskori kultúrák kutatása volt; ezek felfedezőjének tekinthető. Ásatott például az aszódi cukorgyár területén, leleteiről az 1870-es évek elején több közleményben és hírben számolt be az Archaeologiai Értesítőben, és az 1876-os nemzetközi ősrégészeti kongresszusra még megrajzolta a Galga menti őskori leletek összesítő térképét. Őskori tárgyakból álló új gyűjteményéről a szombathelyihez hasonló albumot készített, amely elveszett vagy lappang. E második gyűjteménye is még életében került a Nemzeti Múzeumba. Az 1840-1850-es években alkalmi rajzolóként is dolgozott; a talán legtöbbet reprodukált munkái közül említve kettőt: rajza alapján készült litográfia Az első magyar vasút ünnepélyes megnyitásáról (1846), és külön is terjesztették a Magyarország és Erdély képekben című sorozat Budavár Mátyás király idejében című metszetét (1853), amelyet a Schedel-krónika ábrázolása nyomán rajzolt. A következő évtizedekben olajképeket: tájképeket és portrékat állított ki országos tárlatokon. O maga alig írt, felfedezéseinek, gyűjtéseinek és rajzainak publikálását elsősorban Paúr Ivánnak, Érdy Jánosnak és Rómer Flórisnak engedte át; hagyatéka - egy nagyobb, az Archaeologiai Bizottság rajzgyűjteményéből a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárába került csoporttól eltekintve - szétszóródott, lappang, illetve az említettekéből még azonosításra vár. Gyűjtő-, illetve rajzolóútjairól beszámoló számos levele kiadást érdemelne, szerteágazó életműve pedig alapos feldolgozást. Sz. E. Az egyetlen újabb összefoglalás életéről és működéséről: VIRÁGH DÉNES: Varsányi János, a magyar régészet első geodétája. Geodézia és Kartográfia 32 (1980) 39-46; források és bibliográfia: SZENTESI EDIT: Varsányi János: Régiségtani rajzok, 1840-1850-es évek. In: Budapest 1992a, 111-117. Varsányi János akkor általam még nem ismert halálozási dátuma (Pécel, 1878. augusztus 22.) abból a le-