Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei

szárnyalt bennünket, és megfeszített szorgalommal működött a régészeti téren. Rottenburgi Johann munkája került legelőször kezeimhez, s bámultam, hogy oly apró cseréptöredékeket közölt költségesen illustrálva munkájában, és azokon talált egyes betűkből miként állította össze s egészítette ki a Rottenburg helyén volt rómaiak alatti város nevét, nemkülönben az ottani tanyázó római légiót is. - Akkori időben ezen munkát nagy figyelemmel tanulmányoztam s eszembe jutott, hogy Savaria is nevezetes római város volt, s annak földdel beborított romjai fölött merengve járok, elkezdem tehát én is a cserepeket gyűjtögetni, s ezt követte nem sokára a vasfuró, földfuró segedelmével a rendszeres kutatás is meglehetős sikerrel, mivel egy pár év alatt mintegy 1000 darab különféle tárgyakat szedtem ki a földből. Mindezen tárgyakat leihelyeikkel együtt, amennyire képes valék egy albumba rajzoltam és természet után színeztem is, mely albumot későbbi időben a legbiztosabb helyre, a m. t. akadémiának adtam át. [/] Már előttem is voltak Szombathelyen gyűjtők, de azok mivel tehetősek lévén, és csak is a nép által véletlenül talált darabokat vásárolván össze, maguk soha nem kutattak, tehát a rendszeres ásatásokról fogalmuk sem volt, a lelt tárgyakat le nem rajzolták, valamint a lelhelyeikkel sem törődvén, gyüjteményökben a tárgyat oda helyezték, ahol szemre kis symmetricus állást láttak. Aki ily úton szerez és gyűjt, az a tudománynak nem sok hasznot tett, csak is annyiban, hogy azon különböző tárgyakat a vandalismustól megmentette. [/] Az ilyen véletlenül talált, vagy nem hiteles kézből szerzett egyes darabok, s hozzá még, ha a lelhelyök is ismeretlen, soha sem vezethetnek biztos eredményre, s gyakran a történelemre nézve kipótolhatatlan hézagot hagynak hátra. A tapasztalás megmutatta, hogy valahányszor avatatlanok fogtak a hajdani sírok ásatásához vagy kivétel nélkül bár minemű kutatásokhoz, az soha nem volt egyéb rombolásnál. [/] Nem hagyhatom figyelem nélkül, hogy a híres dr. Schönvisner István az ő korában a Szombathelyen lévő római műdarabokat és feliratokkal ellátott síremlékeket egytől egyig lerajzoltatta, és azokat mind 1791-ik évben »Antiquitatum et Históriáé Sabariensis Libri IX« czimű terjedelmes munkájában kiadta. [/] Azon időtől fogva egész 1845-ig senki sem foglalkozott effélékkel, látván, hogy azon közbeeső évek alatt a műtárgyak ismét tetemesen szaporodtak, azokat én Schönvisner után mind mind lerajzoltam. - Nagy idő; jelenleg mint már belefáradt veteránt, túlszárnyalt [az] ezen a téren működő új erő, egyes vagyonosabbak, és egyletek keletkeztek, s örömmel nézem és figyelemmel kisérem a nagyszerű haladást." (Varsányi hozzá írt leveléből idézi RÓMER FLÓRIS FERENCZ: Galgavölgye őstörténeti szempontból. In: Gödöllő és vidéke Történelmi és Régészeti Museum-Egyletének első évi jelentése. Szerk. DOBOZI ISTVÁN. Budapest 1877, 50-52.) Varsányi saját gyűjteményének valamivel több mint kétszázötven tárgyát örökítette meg a Szombathelyi albumban - túlnyomó többségükben kisméretű és egyszerű használati eszközöket. Mintegy száz urna, edény s egyéb kerámia (foil. 1-15), negyven mécses (foil. 16-17), VIII-15. VIII-15. harminc üvegedény (foil. 18-21), hetven fémtárgy: karperecek, tűk, fibulák, övveretek és ékszerek (foil. 22-27) mellett mindössze két nagyobb, egész oldalon ábrázolt darab akad: „a Schelle-ház építése alkalmával" előkerült „összerombolt nagy épület" maradványaiból származó falképtöredék vörös, fekete és sárga sávozással és az egyik szegélyfrízből egy madár ép alakjával (fol. 30), valamint egy Priapos-dombormű Hegedűs Sándor Vas megyei főmérnök szőlőjéből (fol. 31; ma a Magyar Nemzeti Múzeumban, ld. Die römischen Steindenkmäler von Savaria. Hrsg. v. MÓCSY, ANDRÁS-SZENTLÉLEKY, TIHAMÉR. Budapest 1971, Kat.-Nr. 83; a származási hely és körülmények ismerete nélkül, Kubinyi Ferenc ajándékaként számontartva). Az utolsó előtti lapon azon feliratos téglák egyikének ábrázolása látható (fol. 32), amelyekről utóbb Paúr Iván írt nemzetközi elismerést arató dolgozatot (PAÚR, JOHANN: Zwei römische Ziegel-Denkmäler aus Steinamanger in Ungarn. Sitzungsberichte der philosophisch-historischen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften 14 [1854] 133-141); ugyanitt a Varsányi rajzai alapján készült metszetek is megjelentek. Kettejük életre szóló barátsága egyébként is ebből az időszakból származott;