Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - Ács PÁL: Apocalypsis cum figuris. A régi magyar irodalom történelemképe
ÁCS PÁL APOCALYPSIS CUM FIGURIS 1 A régi magyar irodalom történelemképe „Szent János látásáról való könyvének tized részébe meg vagyon írván Istennek erős angyalát leszállni, ki az ű jobb lábát tevé az tengerre, és az bal lábát az földre, és megesködék élő Istenre, hogy nem leszen továbbá idő." Virginia-kódex, 65r 2 Deformáció és reformáció Valahányszor a 16. században kibontakozó magyar nyelvű irodalom történelemképét, történelmi látásmódját vizsgáljuk, kikerülhetetlenül szembetalálkozunk a zsidó és keresztény apokaliptika örökségével: Dániel könyvének a hat világkorszakról és a négy birodalomról szóló jövendöléseivel, a Jelenések könyvének az Antikrisztusra, a parúziára, vagyis Krisztus második eljövetelére és ezeréves boldog birodalmára, az utolsó ítéletre vonatkozó látomásaival. 3 Miért? Nehéz, talán lehetetlen is válaszolni erre a kérdésre, ehhez a kor „lelkébe" kellene látni, kutatni kellene a történelem végétől való „félelem és rettegés" okait. 4 Annyi mindenesetre elmondható, hogy az európai kultúrkörben a 17. század végéig az apokaliptika volt az egyetlen olyan elgondolás, amely az egyén és a közösség gondjaira történetfilozófiai választ adhatott, évszázadokon át megtermékenyítve a művészetet és az irodalmat. 5 A „napok vége", vagyis az idő pusztulásának tudata örök kihívást jelentett az emberi kreativitás számára: alakok, figurák, képek, képsorok és a belőlük szövődő apokaliptikus mítoszok „jelenítették meg" a jövőt. 6 Az Apokalipszis képszerűén ábrázolható mozzanatai mellett bemutatták a szinte ábrázolhatatlan elvonatkoztatásokat is. Ismerünk olyan középkori miniatúrát, amely a Jelenések könyvéből a hetedik pecsét feltörését követő mintegy félórányi „hallgatást", az elnémulás pillanatát ábrázolja. 7 A görög-római antikvitás történelemképét - vagyis a körbe-körbe forgó, végtelen időről és az örök visszatérésről vallott nézeteket 8 - az első évszázadtól kezdve mindinkább háttérbe szorította a véges idő, vagyis a célelvű történelem 9 eszkatológikus képzete, az a tudat, hogy az élet végérvényesen lezárul, és sohasem kezdődik újra. 10 „Az idők végezete, főként a keresztény szóhasználatban, a történelem végét jelenti. Az emberiség, jól vagy rosszul, eljátszotta a szerepét. Számvetés készül, s átkerülünk az örök életbe. Ez az idők végezete. S egyben az idő vége is" - mondja Delumeau. 11 A zsidó apokaliptikusok, 12 az ókeresztény és kora középkori eszkatológia, 13 valamint a Magyarországon is mély gyökeret vert középkori ferences misztika 14 egyaránt ezt a hagyományt követte. Leghatásosabban Szent Ágoston fogalmazta meg a később hivatalossá lett keresztény történelemképet. 13 Augustinus szerint isteni világterv vonul végig a történelmen, melyben mindvégig két princípium érvényesül, az isteni és a világi. Az Isten országának (civitas dei) története úgy pereg le, ahogyan az emberi élet: csecsemőkoron, gyermekkoron, serdülőkoron, ifjúkoron, öregedő koron és az elaggás korszakán át jut el az utolsó ítéletig. Ezt követi Krisztus ezeréves boldog birodalma és az öröklét. Az evilági történelem (civitas mundi) a Dániel könyvében szereplő négy világbirodalom történetével azonos. 16 Mindkét históriában hanyatlás, elaggás, elgyengülés, deformáció előzi meg a végső katasztrófát. 17 „Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, idővel tenger apad, / Az ég is beborul, fényes nap setétül, mindennek vége szakad" - írja Balassi Bálint. 18 Baljós előjelek, az „idők jelei" hirdetik a végpusztulást - ezek közül a „rossz eláradását" (inquitatis inundatio) tartják a legfontosabbnak. 19 Ezt a megrázkódtatást csak az igazak, a kiválasztottak élhetik túl. A reformáció tehát mindenekelőtt a várakozásokkal teli ember belső átalakulását jelentette. A világ és az egyház „fejében és tagjaiban" (in capite et membris) 20 bekövetkező reformációja iránti vágy és a millennium szorosan összetartozó fogalmak. 21 Tudjuk, hogy a középkor kimagasló egyéniségeinek történetszemléletét döntően befolyásolták az apokaliptika kérdéskörei. Szent Ferenc, 22 Damiani Szent Péter, 23 Gioacchino da Fiore (1132-1202) és nyomában Dante 24 , Nicolaus Cusanus (1401-1464), 23 a reneszánsz és a humanizmus nagyjai, a firenzei platonikusok, Savonarola, Michelangelo, Leonardo, 26 Dürer, 27 Reuchlin és Erasmus világképét egyaránt az eszkatológikus keresztény hagyomány formálta. 28 A protestantizmus is Szent Ágoston történelemszemléletét tette magáévá maga Luther kezdetben ágostonrendi szerzetes volt. 29
