Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VIII. Az archeológiai érdeklődés kezdetei
47, 52, 53, 55, 60, 61, 66, 68-70, 72, 74, 86, 91, 93, 95, 101, 106, 111). i-A.: az elrendezés hasonló, az oklevélmásolat azonban nem Rajcsányi kezétől származik. Néhol a rajz mellett a pecsétet meghatározó, Rajcsányi által írt felirat is olvasható (5, 9, 16, 27, 41-43, 48, 59, 71, 73, 75, 76, 7880, 85,102,103). i-B.: I-A. típustól abban különbözik, hogy a pecsét rajza külön papírdarabon található, melyet az oklevélmásolatot hordó lapra ragasztottak (88, 89). n.: az elrendezés az i. csoport példáihoz hasonló, a pecsét rajzát azonban az oklevélnek csak kivonata kíséri (64, 90, 96, 97, 100). m.: a fólió nagy részét egy-egy oklevél Rajcsányival talán egykorú, de az övével nem azonos kéz által írt másolata foglalja el, alatta két pecsét a szöveghez használttal azonos tintával készült rajza látható (32, 77). A 32-es számúval pontosan megegyezik, de Rajcsányi kezétől származik a 46-os (ld. i. csoport), iv.: a levél függőleges tengelyében kettő vagy három, egy-egy esetben pedig egy, illetve négy pecsét lavírozott tollrajza helyezkedik el, ezeket magyarázó feliratok kísérik (10, 12, 14, 15, 62, 81, 94, 98, 99, 105, 112). IV-A.: a hasonlóképp elrendezett pecsétek mellett az oklevelek Rajcsányi által leírt szövege is megtalálható (67, 82). v.: uralkodói felségpecsétek két oldalának a fekvő formátumú lapon elhelyezett, lavírozott tollrajza (38, 49, 50, 54, 56). V-A.: az előbbi típusnak megfelelő ábrázolás a felhasznált oklevél szövegével kiegészítve (37, 65, 92). V-B.: az v. típus kiegészítése a pecsétek felett magyarázó felirattal, alul a pecsétek tipográfiailag hű köriratával (57, 58). vi.: trónoló uralkodó egész fóliót kitöltő lavírozott tollrajza az ábrázolt kettős felségpecsétjének előoldala alapján, keretben (113, 114, vö. ENDRŐDI 1998, 10. kép), vu.: egy-egy álló alak egész foliót kitöltő lavírozott, igen gondos tollrajza kettős uralkodói felségpecsét, illetve sírkő alapján (116 [e], 117 [d]). vin.: különösen nagy gonddal kivitelezett színes ábrázolások egy-egy, összehajtott oklevélen fekvő pecsétről, a proveniencia megadásával (20 [a], 104 [b]). ix.: a lap kisebb, összeragasztott papírdarabokból áll, hasonlók alkotják a hátoldalt is. Az egyes papírdarabokon egy vagy két pecsét kis méretű, nagyobb részt vonalas, kisebb részt lavírozott tollrajza található magyarázó felirattal (84,108,109). x.: egy-egy címereslevél miniatúráját másoló lavírozott tollrajzok foglalják el a lap közepét, alájuk Rajcsányi írta a címeradományozó oklevelek tartalmának rövid összefoglalását (23, 24). xi.: címerek szabályosan elrendezett, hanyag, vonalas tollrajzai, melyek alatt vagy fölött Rajcsányi kezétől származó magyarázó felirat olvasható (21, 28, 29, 107,110). A 107es számúra egy eredeti pecsét is fel van ragasztva, XI-A.: az előbbi csoport példáin láthatóknál gondosabbak és lavírozottak a rajzok, az írás rendezettebb, a címereket sisak, takaró és sisakdísz egészíti ki (22, 83). xii.: kisebb méretű papírdarabok, melyeket többedmagukkal ragasztottak ugyanarra a fajta kék papírra, melyre az 1895ös mutató készült (118-165). A felragasztott lapok között az eddig felsorolt típusok közül a kevésbé igényesek szinte mind előfordulnak. Külön figyelmet érdemelnek azok a darabok, amelyek az v. csoportba is besorolhatók (129/a, 144/a, 147/a, 150/a, 161/a). A 164-es számú lapon ismét található egy eredeti pecsét is. A következő daraboknak a mappában fennmaradtak között nincs társa: 26: a lap közepét címer nagy méretű tollrajza foglalja el, benne az egyes heraldikai elemeket magyarázó feliratok olvashatók, fölötte másik felirat: „Insigne Familiae Bornemißa / de Heves". 33: a lap közepét az esztergomi székeskáptalan nagypecsétje (MMűv 1987, 378, 313/3. kép) alapján, de nem pecsétként megrajzolt, négyzetes keretbe foglalt, hanyag, vonalas ábrázolás tölti ki, alatta viszonylag hosszú magyarázó felirat található Rajcsányi kezétől. 35: a négyzetes formátumú lap közepén II. Lajos felségpecsétjének gondos, lavírozott tollrajza jelenik meg, fölötte üres írásszalag, alatta nagy betűkkel írva olvasható: „Wir LUDOVICUS Von Gottes". A feliratnak különösen az iniciáléként kialakított kezdőbetűjére fordítottak nagy figyelmet, sejthetően ez, de talán a többi betű is a mintául használt oklevelet másolja. 36: Habsburg Rudolf felségpecsétjének az v. csoport ábrázolásaihoz hasonló, de álló formátumú lapon elhelyezett rajza, alatta magyarázó felirat Rajcsányi kezétől. 51: családfa vonalas tollrajzának a mutatóéval egyező papírra ragasztott töredéke. A középtájt elhelyezett medaillonban felirat olvasható: „Cel- / sissima / Principissa / EUA / TÖKÖLI". 63: füzet, amelynek első oldala a x. csoporthoz hasonlóan egy címereslevél (ezúttal ez Kanizsai János 1515-ben kiadott armálisa; vö. Budapest 1994, 475, IX-56. sz.) másolatának ad helyet, mely alá a mutatót készítő kéz írta: „Strintzenmarky grófok czimere". Ezt a címereslevél német nyelvű szövege követi, legalul Georg von Slatkonia bécsi püspök pecsétjének rajzával. 87: fekvő formátumú, kemény papíron, egyszerű keretben látható a boszniai székeskáptalan hiteleshelyi pecsétjének (TAKÁCS 1992, 48. sk, 5.1. sz.) lavírozott tollrajza, zsinórral együtt, két példányban, melyek közül az egyiknek a mintája nagyon sérült volt. A bal alsó sarokban magyarázó felirat olvasható talán a 18. századból, de nem Rajcsányi kezétől. A jobb felső sarokban ugyanennek a pecsétnek a másik rajzétól eltérő kéz által készített ábrázolása helyezkedik el, külön papíron, felragasztva. 115 (c): a vi. típus változatának tekinthető, melyen az ábrázolás valamivel kisebb, nem veszi körül keret, ellenben felirat kíséri, és alighanem más kéztől származik. 166:1. Ferdinánd egy 1549. július l-jén kelt oklevelének a másolata kétrét hajtott levélen, ábrázolás nélkül. A rajzok nemcsak típusaik, de színvonaluk tekintetében is nagy változatosságot mutatnak. Túlnyomó többségükön mégis nyomon követhető egyazon, hol hanyagabbul, hol gondosabban dolgozó kéz munkája ugyanazé, amely a kiállított bécsi kéziratot is díszítette. Csak néhány ábrázolásról állapítható meg egyértelműen, hogy más rajzolótól származik (32, 77,115 és a 87-es számúra felragasztott papírdarab). Kérdéses ugyanakkor a vu. és vin. típushoz sorolt lapok helyzete. Ezek a sorozatban egyedülálló méretük, illetve technikájuk, továbbá kidolgozottságuk máshol nem látott foka miatt kevés összehasonlítási lehetőséget kínálnak a többi rajzzal. A gyűjtemény egészét meghatározó dokumentatív jelleg helyébe csak a vu. csoport két lapján lép a lerajzolt
