Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete - KOVÁCS ÉVA: Athéné helyett Malvin? Egy „bizánci" mű a Magyar Nemzeti Múzeumban

Később azonban annál bővebben. Úgy tűnik, a 15. század vége felé jön divatba ez a fajta játék a fonatokkal és szinte minden variáció elképzelhető; elöl keresztberakott, nyilván a tarkótól kiinduló és oda visszatérő közepes vastagságú fonatokat visel Mária Magdolna Hugo van der Goes Portinari-oltárának jobb oldali szárnyán.

7 Koronája alatt magasan elöl keresztezett hajfonatokkal ábrázolja Memling Szent Katalint a Szent János-oltáron, a vele szemben lévő Szent Borbálának viszont koszorúba tekert copfjain ülő fejdísze csúcsosodik előre. Az Orsolya-ereklyetartóládán (előoldal, Partraszállás Kölnben) Orsolya varkocsai csigaformát képeznek a füle körül, és a fonatok vége itt is felkunkorodik a fejtetőre. A divatban és az ábrázolásokon egyaránt megmarad ez a gazdag variációjú hajszobrászati építmény, a hajhálóval kombinált copfokból kialakított, valóságos hajtömeg benyomását keltő frizuráktól (id. Hans Holbein Szent Erzsébetje a Sebastianaltaron, München, Alte Pinakothek, és a Cluny Múzeum Mária Magdolnája) Simonetta Vespucci gyöngyökkel és gyöngysorokkal kombinált kígyófészek bonyolultságú fonatépítményétől, Tiziano századának" decensebb fonatokkal ellátott hölgyein, a nápolyi királyné Mária Carolina Bonaparte (Elizabeth Vigée-Lebrun, 1807, Musée de Versailles) diadémmal kombinált fürtjein át egészen Sissi valóságos, és számtalan változatban viselt varkocsokból megformált hajkoronájáig. Hölgyünk hajviselete tehát semmiképpen sem származhat a 12-13. századból, mestere fura-merev frizurát álmodott neki, az általa ismert ódon hölgyek fejére alkalmazható művészeti kánon szerint. Hasonlósága az Athéné-fejes tetradrachmához már korábban is föltűnt,

9 akkor azonban még nem gondoltam, hogy hasonlóságnál többről van szó; a tetradrachma a kompozíció alapja. Ismeretlen mestere - nem szívesen bélyegezném hamisítónak, hiszen a gyűjtés gerjesztette korai historizálást csupán egy hajszál választja el a hamisítástól - nem másolt pontról pontra. Nem is ez volt a célja, nem az antikvitásról, hanem egy másik korról kialakított önálló vízióját fogalmazta meg a fejben, de azért van egy árulkodó részlet, nevezetesen a sisak indadísze, amit láthatólag nem akart elhagyni, s amit gon13. Athéné-fejes tetradrachma (Sebhelyes Athéné), i. e. 191-190 Párizs, Cabinett des Médailles 14. Athéné-fejes tetradrachma (Mosolygó Athéné), i. e. 490-486 Berlin, Münzkabinett 15. Mária Magdolna, 15. század második fele Paris, Musée du Cluny dosan átvett: Athéné sisakjának kacér bimbókkal és nagy, szimmetrikus, rombusz alakú levelekkel ellátott indadísze itt ugyan nem sisakon kígyózik, hanem a hölgy szálanként a koponyájához simított hajához, illetve nyakához tapad. A tetradrachmán késpenge-élességűnek tűnő sisaktaréjok a szemből ábrázolt változatokon valóságos építményeknek látszanak. A mi hölgyünk valahogy úgy készülhetett, mint az a két Michelangelo-rajz, amelyeket a 18. század óta hagyományosan Vittoria Colonna portréiként tart számon a kutatás, s melyeknek kapcsolata az antik pénzekkel, mint előképekkel különösen rafinált, antikizáló hajviseletük miatt ma már szintén általánosan elfogadott nézet.

10 Athéné háromtarajú sisakjának markánsan kiemelkedő középső taréjából ezeken a rajzokon hátracsúsztatott kontyrögzítő alkalmatosság lesz, hölgyünk fején pedig a suta, vagy mondjuk inkább archaizáló bár a romanika nem archaizál! - figurális kompozíció, a „láda", melynek kidolgozására azonban már a 12. századi füstölők hatottak meggyőző erővel.

11