Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - MIKÓ ÁRPÁD: Imago historiae

hogy Joszéf háKohén Paolo Giovio munkáját használta - csak épp nem azt a művét, amelyet utóbb mindenki más. Giovio Commentario de le cose de' Turchi című, 1531ben Rómában kiadott munkájában lehet a két szoborról szóló mondat ősforrására bukkanni.

77 Giovio tehát már ekkor hallott valamit a budai bronzszobrokról (amelyek ebben az időben még ott álltak az At mejdanin), csak épp pontatlanok voltak az információi. Vajon kitől származhattak ezek? Több magyar humanistával kapcsolatban állt: Brodarics Istvánnal, Oláh Miklóssal, Verancsics Antallal, de az olasz humanista saját szövege szerint „ex aditu" írta a magyarokra vonatkozó részeket.

78 Gioviónak ezt a művét Francesco Negri Bassanese fordította le latinra, s ez jelent meg többször is nyomtatásban.

74 Érdekes, hogy két évvel Negri után maga Verancsics is latinra fordította e művecskét, az ő verzióját azonban sajnos nem ismerjük. Jó volna tudni, ő vajon hány szoborról írt! Mindenesetre akkor, amikor (1560-ban) a Commentario latin változatát újra kiadták, Giovio fő műve, a História sui temporis függelékeként, senkinek nem jutott eszébe, hogy a budai szobrokra vonatkozó részeket összeegyeztesse.

80 Pedig lett volna mit. Giovio ugyanis ebben - az először 1552-ben kiadott - történeti munkájában immár három szoborról írt, nem kettőről. Sőt, meg is nevezte őket. „Ma is látható a Hippodromban" a három szobor: Hercules a buzogányával, Apollo a lantjával és Diana az íjával. írt még kannelúrázott bronz oszlopokról (Budán ilyenek nem voltak soha, az adat talán a bronz kandeláberekre vonatkozik) és a Mátyás által zsákmányolt, s szintén elhurcolt ágyúkról (ezek más forrásokban is szerepelnek).

81 Giovio művének ez a néhány mondata ettől kezdve bevonult a halhatatlanságba. Ettől fogva minden történeti vagy topográfiai munkának a budai bronzszobrokra vonatkozó része Gioviót visszhangozta.

82 A nagyszebeni Michael Sigler munkája (1572), Gianmichele Bruto, Báthory István, majd a Habsburgok humanista történetírója - műve (1586 körül), Istvánffy Miklós, II. Rudolf udvari történetírója (1598-1614), Révay Péter koronaőr monográfiája (1618), 10. A budai bronzszobrok. A 8. kép részlete Lázár Béla: A magyar művészet jövője. Budapest 1916