Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete
alakított pajzs forma, közepén vörös, transzlucid vörös zománccal borított lángoló szív, melyet jobbról és balról egy-egy zománcozott, kézelős, gyűrűs kézfej keretei. A szív alatt szájában kulcsot tartó, plasztikus, fehér zománcos koponya. A szív fölött gyémántos, rubinos, smaragdos foglalatsorból alakított horgony, függőleges szárán plasztikus, ronde-bosse zománcos zöld kígyó, a horog keresztszárain egy-egy fehér zománcos galamb, közöttük zárt, csúcsdíszes korona. A függő hátlemezének elülső oldalát világoszöld hidegzománc díszíti. A 19. század utolsó negyede óta a legtöbbet publikált magyar ékszerek egyike. Az 1884-es ötvösmű-kiállításon egyszerre öt hasonló függő (násfa) bukkant fel, közülük egy aranyból, a többi aranyozott ezüstből készült. Az ekkor a katalógusban is leírt hagyomány szerint Bethlen Gábor és a vőfélyek viseltek összesen hat ilyen ékszert a fejedelem és Brandenburgi Katalin 1626-os, Kassán tartott menyegzőjén. Az 1896-os Ezredéves kiállításon újból szerepeltek az ékszerek, ezúttal három darab, de a kiállítási albumban mind a hat tulajdonosát felsorolták. A két kiállítás között került a Magyar Nemzeti Múzeumba egy aranyozott ezüst példány, Liszt Ferenc hagyatékával. Az 1884-es kiállítási katalógus alapján a Nemzeti Múzeum példánya nem azonosítható egyértelműen; a 11. számú tárgyhoz áll legközelebb. A különböző darabok ugyanis nem teljesen egyformák. Egyikről a szívet közrefogó kezek hiányoznak, másikról a kulcsot tartó koponya. 1896-ban a tulajdonosok között csak ketten voltak olyanok, akik már 1884-ben is birtokoltak ilyen ékszert (Zichy Antal az aranyból készültet, Tisza Lajos pedig egy aranyozott ezüst példányt). A tárgyakkal kapcsolatosan az 1896-os kiállításra megjelentetett album említi - Andrássy Géza példányával kapcsolatban - hogy „valószínűleg későbbi utánzat". A többit autentikus, 17. századi műnek tartja, melyek a Hit, Remény, Szeretet szimbolikus megjelenítései. A hozzájuk fűződő hagyományról azonban azt állítja, „hitelességét nem tudjuk bizonyítani". Ma a Nemzeti Múzeum és az Iparművészeti Múzeum is őriz egy-egy „Bethlen-násfát", egy harmadikat pedig német magángyűjteményből ismerünk, mindhárom aranyozott ezüstből készült. Korábban budapesti magángyűjteményben is őriztek egy függőt, de ez a darab az 1960-as évek óta lappang. Az ékszer felépítése, az egymás elé kis támasztócsövekkel szerelt plasztikus formák, kőfoglalatok az 1620as években is ismertek voltak. Jelen darab hátlemezének alakja, az azon látható vésett minta azonban teljesen idegen a 17. századtól. A koponya, a kezek és a galambpár kialakítása, zománcozása is 19. századi kézre vall. Az egyes formák csak az előoldalukon megmunkáltak, hátoldalukon néhol gipsszel vannak kitöltve. A mű egész kompozíciója furcsa, keresett, ez különösen a hátoldalon érzékelhető. Hiányzik továbbá bármilyen, a viselésre utaló szerelés; ebben a formában sem fölfűzni, sem föltűzni nem lehet. A fennmaradt 16-17. századi ékszerek között többet is ismerünk, melyet a 19. században lemásoltak, talán VII-21a. hamisítás céljával is (a Nemzeti Múzeum ún. Balassanásfájának 19. századi változata angol magángyűjteményben). A „Bethlen-násfák"-ról is elképzelhető, hogy a 19. század vége óta lappangó, aranyból készült mű után készült az összes többi a 19. század közepén. Ezt a megoldást csak a hat ékszer hirtelen, minden előzmény nélküli, együttes felbukkanása teszi kérdésessé. A Magyar Nemzeti Múzeum példánya a leltárkönyv bejegyzése szerint az ezüst babérkoszorúkkal együtt „Dr. Hiller Mór közvetítésével báró Augusz Antalné által, kinek eddig birtokában voltak, küldettek be". A bejegyzésnek azonban ezt a részét későbbi kéz áthúzta, és a „részint Liszt itteni hagyatékából" szavakat írta föléjük. Liszt levelezésében, melyben egyébként gyakran tesz említést a neki adományozott tárgyakról, nincs nyoma az ékszernek. K. Er. PULSZKY-RADISICS 1884, III. terem, V. szekrény, 89-91, 11-15. sz; GÁBRI GYÖRGY: Liszt Ferenc emléktárgyai a Magyar Nemzeti Múzeumban. FH 5 (1977) 121-137; H. DÉTÁRI 1976, 46. sz; SZILÁRDFY ZOLTÁN: Bethlen Gábor esküvői násfái. Confessio 4 (1980) 35-39; LOVAG ZSUZSA-WEINER PIROSKA: Ötvösművészet. In: Régiségek könyve. Szerk. VOIT PÁL. Budapest 1983, 204; Budapest 1988b, 327. sz.
