Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VII. Tárgyak emlékezete

VII-ll. a gyűrűt nem ráülő leírással és téves provenienciával közölte. Hozzákötötte a Mátyás-tradícióhoz, melyet a későbbi szakirodalom, szintén negatív előjellel és többnyire ragadványnévként aposztrofálva ugyan, de továbbvitt. Az egykori inventáriumok sem hallgatták volna el az ékszernek ezt a „királyi" vonatkozását. (Az első, biztosan erre az ékszerre utaló bejegyzés 1645-ből való: „Giürő, [...] Rosa forma, kinek az közepint egi öregh szegletes öregh giemant hegies, es körülötte tiz apro Tablas giemantoczkak". Valószínű azonban, hogy már egy korábbi, 1642-ből való műkincsjegyzék kevésbé részletes bejegyzése is erre a gyűrűre utal. 1685-ből és 1725ből is fönnmaradtak hasonló ékszerre utaló szövegek, de egyik inventárium sem kapcsolja hozzájuk a Mátyástörténetet.) A továbbiakban az Esterházy-gyűrűnek Hunyadi Mátyás személyével való összekapcsolása, mely nem régebbi hagyományon, hanem egy 20. századi téves azonosításon alapul, végérvényesen elvetendő. P. I. Feltételezhetően a tárgyra vonatkozó források: 1) Inventárium Rerum Illustrissimae condam Comitissae Elizabethae Thurzó, alias Ill(ustrissimi) condam Domini Comitis Stephani Esterhazi Relictae viduae, in Arce Lansér, die 14. Julii, anno 1642. MOL, P 108. Reposit. 2. Fasc. Q. Nr. 635. 2) Esterházy Miklós (1582-1645) halála évében készült fraknói műkincsjegyzék. (Inventárium rerum mobilium ... Illustrissimi ... Principi Nicolai Ezterhasi de Galántha, Regni Ungariae Comitis Palatini ... conscriptum in Thesauraria domo Arcis Fraknó, die 2 et sequentibus Novembris Anno 1645.) MOL, P108. Reposit. 8. Fasc. C. Nr. 32 (közli: THALY KÁLMÁN: Gróf Esterházy Miklós nádor kincstára. Történelmi Tár 1883, 755-767). 3) Esterházy Pál (1635-1713) 1685. évi testamentumához mellékelt inventárium. (Inventárium rerum pretiosum ... Comitis Pauli Esterhaz ... Anno 1685.) MOL, P 108. Reposit. 8. Fasc. C. Nr. 48/V (közli: KATONA 1983-1984). 4) A fraknói kincstár 1725. évi inventáriuma. (Inventárium Thesauri Fraknensis, die 6. Januarii anno 1725 erecturn.) MOL, P 125. Nr. 11691 (közli: KATONA 1980). 5) Leíró jegyzék 1923 (ún. Esterházy-jegyzék). (A fraknói vár kincstárának leltára és becsűje; melléklete: Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeumnak ... herceg Esterházy Miklós ... által megőrzés végett 1919. szeptember 30-án átadott műtárgyak jegyzéke). MOL, P 112. Nr. 118. A Hunyadi Mátyásnak Aragóniái Beatrixtól első - székesfehérvári - találkozásuk alkalmával kapott gyűrűt említő forrásokat (a pfalzi követ, Peter Eschenloer, illetve a szász követ, Hans Seybolt leírásait) közli: BALOGH 1966, 368-369. HLATKY MÁRIA: A magyar gyűrű. Budapest 1938 (A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti Intézetének Dolgozatai, 11), 67; H. DÉTÁRI 1975, 488; SZILÁGYI 1992,18. VII-12. Kulacs alakú díszedény 1470-1480 körül Magyarország vagy Nürnberg Ezüst, részben aranyozott, trébelt, öntött, cizellált, a köriratos címerek beágyazott zománcos díszítésűek; magassága 77,5 cm, a talp átmérője 22 cm Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: E 59.1 Nyolckaréjos talp, hólyagosan domborított talpmezőkkel, hullámos-halhólyagos díszítésű, áttört talpsávval. Magas, bordázott szár, hat gótikus levélműből kialakított, plasztikus szárgallérral. A lapos, kerek edénytest elő- és hátoldalán trébelt, bordázott hólyagmotívumok összefüggő koncentrikus mustrát képeznek, melyet kúszólevelekből megformált kerek ornamens övez. A peremet díszítő abroncs hasonló motívumokkal van díszítve, ezt négy, szögletes kengyel tagolja. Az edénytest centrumában, az elő- és a hátoldalon egyaránt, forrasztással utólag felerősített kerek ornamens látható: gróf Esterházy Miklós nádor - az aranygyapjas rend lovagja - címere, zománcos megmunkálásban, majuszkulás körirattal: „C(OMES) NICO(LAUS) ESTERHAZI REG(NI) HUN(GARIAE) PALATÍNUS EQUES AUREIVELLERIS 1642". Az ezt keretelő ornamens motívumai - ágcsonkos pálcatagok és angyalfők - az edénytest középső-felső részén, a bordázott nyaktag tövénél ismétlődnek. A felnyitható fedelet két, álló levélsoros pártázat koronázza, s a feliratos-évszámos zománcozott Esterházy-címer egy harmadik, kisebb méretű variánsa díszíti. A díszkulacs egy különleges, meglehetősen ritka tárgytípust képvisel, amelynek néhány 15. századi darabjáról egy-egy, közel egykorú képi ábrázolás maradt fenn. A tárgytípus hasonló igényességgel megmunkált, közel azonos méretű darabjai azonban későbbi korból, a 16. század közepéről származnak (például: Díszkulacs, Dresden, Grünes Gewölbe, Inv.-Nr.: IV. 253). Tárgyunk meghatározásához ily módon azok a 15. század végén készült ötvösmunkák adnak némi támpontot, amelyek egyes jellemző részletmotívumok megformálásában, bizonyos ornamensek kialakítása tekintetében mutatnak hasonlóságot. Az analóg művek közül néhány, sűrűn publikált késő gótikus erdélyi kehely mellett Corvin János esztergomi „szarvserlege" (GENTHON 1948, 234-235,