Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
VI-28. II. Géza és Károly Róbert képmása a gödöllői királypavilonból 1760-as évek a: II. Géza b: Károly Róbert Mindkettő olaj, vászon (új vászonra húzva); a: 70,4 * 70,4 cm, b: 69,2 * 70,5 cm Felirataik: a: „GEYS A II REX XII UNG ARORUM Coronatus Ano 1141 obiit 1161"; b: „CAROLUS I REX XXVI UNGAROR. Coronatus Ano 1310 obiit 1347" Átvéve 1949-ben a budai királyi várból, korábban ugyanott az Erzsébet királyné Múzeumban Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: a: 1872, b: 1871 A két királyportré eredetileg a gödöllői Grassalkovichkastély barokk kertjének királypavilonját díszítette 52 magyar király, illetve vezér arcképének társaságában. A királypavilon a Mária Terézia látogatását (1751) követő két évtizedben épült, Grassalkovich Antalnak, a Magyar Kamara elnökének megbízásából, még annak halála (1771) előtt, valószínűleg az 1760-as években. Belsejében a magyar uralkodók és vezérek portréin keresztül a magyar királyság történetét reprezentálták, Attilától saját korukig, Mária Teréziáig vezetve a királyok sorát. A hatszögletű pavilon mindegyik oldalfalán nyolcnyolc, s a bejárat és az ablakok fölött egy-egy további, nagyobb méretű képmás kapott helyet, tehát összesen 54 képmás. Ebből az 54 képből 14 eredetiben maradt meg, 13 pedig fényképen, azaz 27 képmást, a királypavilon uralkodóportréinak felét ismerjük. E portrék vászonra festett olaj képek voltak, négyzetes formátumban, s az ábrázoltak köré babérkoszorúból és feliratszalagból kör alakú festett keretet húztak. A feliratszalagon az ábrázolt uralkodó neve állt latinul, továbbá száma a magyar királyok sorában, valamint uralkodásának évszáVI-28. mai. Az arcképek zöme a Mausoleum képtípusait követi, de közvetlen előképük bizonyosan az a királysorozat volt, amely a Corpus Juris Hungarici 175l-es nagyszombati kiadását illusztrálta (Id. V7-27). E metszetes királyképmások népszerűségét csak elősegítette, hogy valóságosan is ahhoz a Corpus Jurishoz kötődtek, amely a magyar feudális jogrend s a nemesi kiváltságok törvényekbe foglalt tárháza, így a magyar történelem megtestesítője volt. A nagyszombati Corpus /wn's-kiadás mellképkivágatú, ovális babérkoszorús keretbe foglalt képmásai térnek vissza a gödöllői királypavilon olajfestésű képmásain is. Az előképeknek ez az azonosítása, s egy fennmaradt fényképes ábrázolás lehetővé teszi, hogy a közeljövőben megkíséreljék rekonstruálni a gödöllői pavilont és belső díszítését. E rekonstrukció nem teljesen az eredeti barokk kori állapot visszaállítására irányul, mivel a királypavilon fennmaradt képmásainak zömét 1859-ben festették. Ugyanis 1848-ban a közeli Isaszegnél megvert császári katonaság dühében szuronyokkal összehasogatta a gödöllői kerti pavilon királyképeit, alkalmasint a magyar államiság jelképét látva bennük. A szabadságharc után a gödöllői kastélyt és uradalmat két nemesi rangot szerzett pénzarisztokrata, báró Sina György és Simon vásárolta meg. Nem laktak benne, hiszen mindketten Bécsben éltek. Mégis, amikor Ferenc'József 1857ben nagyobb magyarországi körutat tett s felmerült annak lehetősége, hogy az uralkodó esetleg Gödöllőre is ellátogat, báró Sina Simon egy hónapra leköltözött Gödöllőre, s nemcsak a kastélyt rendezte be, hanem helyreállíttatta a megrongált királypavilont is. A megrongált képek egy részét restauráltatta, nagyobb részükről azonban már csak másolatokat tudott készíttetni, de közben a sorozatot saját koráig ki is egészíttette. Az eredeti, a barokk kori királyképmásokból ma mindössze három maradt ránk (II. Géza, III. Béla, Károly Róbert), s közülük kettőt e kiállításon mutatunk be. G. G.