Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei

tófigurák által hordozott díszes kartus - a csatajelenet felett - a családi címerképen kívül az ifjú Esterházy Pál­nak (s az ő fiatal feleségének, Esterházy Orsolyának) a monogramját és titulusait is feltünteti: „C(omes) P(aulus) E(sterházy) P(erpetuus) D(e) F(rakno) illetve C(omitissa) U(rsula) E(sterházy) D(e) G(alánta)". Éspedig hangsú­lyosan egybekomponálva egy évszámmal - 1654 -, a műtárgy elkészítésének évével, amely, mint tudjuk, meg­egyezik a Nagyszombatban megrendezett ünnepi meg­emlékezés dátumával. A vezekényi dísztál az Esterházy-kincstár talán leg­ismertebb és kétségkívül az egyik legsűrűbben publikált műalkotása. Ugyanez nem mondható el arról az aranyo­zott ezüst kisplasztikáról, amely eredetileg a tálhoz tar­tozott, s amely ugrató lovas képében örökíti meg a megdicsőült ifjú hőst, gróf Esterházy Lászlót (1626­1652). Ez utóbbi darab 1918-ban eltűnt a családi műgyűj­temény anyagából, azóta lappangott, majd a közelmúlt­ban, 1989 tavaszán, a Sotheby-cég genfi aukcióján tűnt fel, szétszedett és hiányos állapotban, talapzata nélkül. Ez idő szerint - vélhetően ebben az említett állapotában - egy számunkra ismeretlen nyugat-európai műgyűjte­mény őrzi. Ötvösjegyeik tanúsága szerint a két műtárgyat - a kis­plasztikát és a dísztálat - egy nagyhírű és tekintélyes augsburgi ötvösdinasztia egy-egy jeles tagja, Abraham, illetve Philipp Jakob Drentwett készítette. Szempontunk­ból különösen figyelemre méltó, hogy a korszak legis­mertebb hazai mecénása, gróf Nádasdy Ferenc (1623­1671) az 1650-es években megrendelőként mindkettejü­ket foglalkoztatta. Sőt, a tál mestere, Philipp Jakob Drentwett a fennmaradt írásos dokumentumok egyiké­ben gróf Nádasdy Ferenc udvari ötvöseként nevezi meg magát. (Jegyezzük meg: annak ellenére, hogy e doku­mentum későbbi, éspedig 1655. március 16-i keltezésű, aligha kétséges, hogy épp a szóban forgó ötvöstárgy, azaz a dísztál elkészítésére vonatkozik.) Mindezek alap­ján arra következtethetünk, hogy a nagy befolyású Ná­dasdy Ferencnek - aki, mint ismeretes, 1644 óta az ifjú Esterházy Pál sógora volt - meghatározó szerepe lehe­tett a két ötvösmü elkészíttetésében (s vélhetően az elő­képül szolgáló kompozíciók - vázlatrajzok vagy metsze­tek - megformálásában is). A fentiek alapján talán nem véletlen, hogy a vezekényi dísztál első, azaz legkorábbi írásos említése az Esterhá­zyak fraknói kincstárának anyagában épp az eredeti ­alighanem Nádasdy Ferenc által „dezignált" - tulajdo­nos, azaz Esterházy Pál saját kezű kézírásában olvasha­tó: „egy nagy öregh ezüst aranyas mosdó medenczéstől, kiben szegény Esterházy László bátyám uram halála va­gyon ki formálva". (Részlet az 1654. november 16-i kel­tezésű inventáriumból, közli: MERÉNYI LAJOS, Magyar Gaz­daságtörténeti Szemle 10 [1903] 170.) Sz. A. IPOLYI 1876,495-496; HÉJJNÉ DÉTÁRI ANGÉLA: Augsburgi dísztál a vezekényi csata emlékére. Drentwett-művek az Esterházy-kincstárban. Az Iparművészeti Múzeum Évkönyve 11 (1969) 23-50; H. DÉTÁRI 1975,187,11. kép; GALAVICS GÉZA: Törökellenes harc és egykorú világi képzőművészetünk. MÉ 25 (1976) 23-25, 30. kép; SELING, HELMUT: Die Kunst der Augsburger Goldschmiede 1529-1868. Meister-Marken­Werke. München 1980, III, 192, Nr. 1525/b; GALAVICS 1986, 85-86, 39. színes kép; GALAVICS 1988,140; Budapest 1990, 2.17. sz, 68. (ko­rábbi irodalommal); SZILÁGYI, ANDRÁS: Die Goldschmiedearbeiten der Esterházy-Schatzkammer. In: Von Bildern und anderen Schätzen. Die Sammlungen der Fürsten Esterházy. Hrsg. v. MRAZ, GERDA­GALAVICS, GÉZA. Wien 1999, 26-27, Farbtaf. 8. VI-22. Az Esterházy család Trophaeuma Trophaeum Nobilissimae ac Antiquissimae Domus Estorasianae In Très Divisum Partes: Quarum I. Exhibet pervetustam Illustrissimae hujus Familiae Genealógiám, Imagines Personarum ad eandem poertinentium cum adjecto ad quamlibet rerum ab iisdem praeclaré gestarum Elogio II. Continet Commentarium partis prioris. III. Complecitur Donationes, Officiorum, Honorumque Collationes, ac Privilégia, & varus Hungáriáé Regibus, ac postmodum Romanis Imperatoribus concessa, quibus ea, quae in prioribus circa vetustatem ac Nobilitatem Inclytae huJLis Domus dicta sunt, insigniter approbantur, confirmanturque ... Viennae, 1700 Papír, 511 levél, 295 x 186 mm A címlap alján jelezve: „Jacobus Hoffmann et Jacobus Hermundt hoc totum Opus aeri sculp." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, kézikönyvtár, 556 sz. Az Esterházyak részben fiktív családtörténetét tartalma­zó mű allegorikus címlapján mindaz megtalálható, ami az akkoriak szerint a nemesség legfőbb bizonyítéka és követelménye volt: a Herculesben megtestesült Erő (For­titudo), a Mars által képviselt Nemesség (Generositas) mint a magyar nemesi társadalom vitézi eszményeinek és erényeinek közvetlen kifejezése, középen pedig a Be­csület (Honor), egy baldachin alatt trónoló, jogarral és országalmával ábrázolt koronás nőalak, akinek egy an­gyal párnán két további jogar kíséretében három koro­nát ajánl fel. A következő, a címlap kompozíciójával egyező metszetes lap az Esterházy család hercegi címe­rét mutatja Pallas Athéné és a Hírnév (Fama) alakja kö­zött, alul Esterházy Pál címeinek és méltóságainak fel­sorolásával. A kötetben található 165 portrémetszet a család fiktív őseit és tényleges - részben kortárs - tagja­it ábrázolja. Egészalakos portréikat a metszők a szöveg­ben közöltek szerint Esterházy Pál Petrus nevű udvari festőjének előképe alapján kivitelezték. Az ábrázoltakat fönt egy-egy latin jelmondat kíséri, alul pedig címerük, valamint fontosabb adataik állnak: nevük, legfőbb mél­tóságuk, esetleg apjuk, vagy házastársuk megnevezése, valamint egy évszám, amely az ábrázolás „dátumaként" szolgál. A kötetben megjelenők mindegyikét jelentősé­güknek megfelelő, többnyire 2 oldalas elógium méltat­ja. Ezek szerzője Paulus Ritter (azaz Pavao Vitezovic-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom