Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei

APPONYI 1925, III, Nr. 1875; ÉCSY Ö. ISTVÁN: Sziget vára és Zrínyi a magyarországi latin költészetben. Kaposvár 1935 (Csurgói könyvtár, 1); KLANICZAY 1964,133-136; GALAVICS 1986, 22-23; BuzÁsi 1990, 438; BNH Cat. Z-51; CENNERNÉ 1977, 56-57. VI-20. A vezekényi csata és az Esterházyak Benyovsky Mihály tézislapja a nagyszombati egyetemen 1654 Ismeretlen magyarországi festő után Melchior Küsel (1626-1683 körül) Rézmetszet, papír; 85 x 58,5 cm Jelzés balra lent: „Melchior Küsel fee." Átvétel a győri bencés, azelőtt jezsuita gimnáziumból Győr, Xantus János Múzeum, ltsz.: 65.54 A magyarországi egyetemi disputára készült tézislapok közül ez az első ismert nagyméretű darab, s ennek témájául az 1653. augusztus 26-i vezekényi csatát választották. A Nagyszombattól nem messze lezajlott, hadtörténeti szempontból nem túl jelentős csata azért vált a 17. század közepi Magyarország egyik meghatározó eseményévé, mert a török elleni harcban Magyarország egyik leghíresebb családjából, az Esterházy családból egyszerre négy fiú is holtan maradt a csatatéren. Az akkori magyar közvéleményt mélyen megrázta haláluk, s több műalkotás is készült példájukat, emléküket felidézendő. (Mauritz Lang metszete a díszes temetésről és a Castrum dolorisról, 1652; Abraham és Philipp Jacob Drentwett ötvösműve Esterházy Lászlóról, 1654; - Id. VI-21 -, egészalakos képmásaik a család fraknói várában; valamennyit reprodukálja: GALAVICS 1986). E tézislap is ebbe a sorba illeszkedik. Középen a madártávlatban ábrázolt csata zajlik, ahol nemcsak a seregek csapnak össze, hanem az előtérben az Esterházy-címer megelevenedett címerállata, a szárnyas griff is a törökre támad. Fent puttók indulnak a hősöknek kijáró babérkoszorúval és pálmaággal, lent pedig az Esterházy családot és hőseit ünneplő ajánlást Héraklés hőstettének jelképére, a nemeai oroszlán bőrére írták. Tizenkét Esterházy portréja keretezi a jelenetet, köztük jobbra a csatában elesetteké, balra fent pedig a család hírnevét és gazdagságát megalapozó Esterházy Miklós nádoré, s középen fent és lent fiaié, a 19 éves Pálé és a 13 éves Ferencé. A tézislap Benyovsky Mihálynak, a nagyszombati konviktus diákjának 1654. évi nagyszombati filozófia vizsgájára készült, s azt az ugyanott tanuló főrangú diáktársnak, az az évben tanulmányait befejező Esterházy Pálnak ajánlották. Mindkettejük tanára Kopeczky Ferenc S. J. volt, akinek meghatározó szerepe lehetett a tézislap témaválasztásában és elkészíttetésében is. A kompozíció előképrajza, már csak a hiteles Esterházy-képmások okán is, Magyarországon készülhetett, a komoly feladatot jelentő metszést azonban, mint ettől kezdve jó ideig a tézislapoknál, Augsburgban végeztették. Ez esetben Melchior Küsellel. A hőskultuszt és az őskultuszt sikeresen összekapcsoló kompozíció, exemplum jellegével a török elleni harcot hirdette, s ihletője lett több más magyarországi tézislapnak is (VI-7, Vl-9). G.G. GALAVICS 1986, 87-88, 61. kép; GALAVICS 1988,137-141; ROZSA 1987-1988, 258-259; Budapest 1993, 58. sz. (GALAVICS GÉZA) VI-21. Esterházy László hősi halála Dísztál a vezekényi csata ábrázolásával 1654 Philipp Jakob II. Drentwett Ezüst, részben aranyozott, domborított és öntött megmunkálás, trébelt, cizellált díszítés; hossza 105 cm, szélessége 88 cm A herceg Esterházyak fraknói kincstárából Budapest, Iparművészeti Múzeum, Ötvösosztály, ltsz.: E 60.3 ,,A' sárban süllyedvén a' lova, ő maga mihelyt gyalogh esett, környül-fogta őtet a' pogányok sokasága, akik ellen igen szívessen és bátran, igen vitézen és erőssen, egynéhányának halálával maga sokáigh harcolt és vagdalkozott... Győzhetetlen fáradságával, ereiével mind addigh vitézkedett, vala-meddigh a' sok reá hagygáltatott fegyvernek zápora után, sok balta, chákány fokkal koponyáia izrül izre bé nem törtetett: teste sok vágással, szúrással, tizen-nyolc sebbel által nem liggattatott, mely mind megh lévén, úgy atta ki lelkét az ő Istenének kezében, életének huszon-hatodik esztendeiében (1652ben), Kis-Asszony havának huszon-hatodik napján". Minden bizonnyal kortárs szemtanúk hiteles tanúságtételén alapul e fenti idézet - Hoffmann Pál (1614-1658) pécsi püspök gyászbeszédének akkurátusan részletező, egyszersmind emelkedett pátosszal teli körmondata -, amely feltehetően több egykorú képi ábrázolásnak is ihletője volt. Nem kétséges, hogy ez utóbbiak egyike - egy azóta elpusztult vagy lappangó rajz, esetleg rézmetszet, vélhetően az az idő szerint Pozsonyban tevékenykedő Mauritius Lang munkája - szolgálhatott a dísztál domborműves csatajelenetének kompozíciós előképéül. Valószínű, hogy ez az „előkép", a főalakok beállításán, csoportosításán, a háttér mozgalmas „lapos reliefjein" túl, felvonultatta azokat a „beszédes" motívumokat is, amelyek a téma értelmezése, annak tágabb összefüggései szempontjából alapvető fontosságúak. A jelenet felett, mintegy a felhők mögül előtűnő figurákról van szó, nevezetesen két puttó és egy angyal lebegő alakjáról: előbbiek az Esterházy család címerképét hordozzák, az utóbbi babérkoszorút és pálmaágat tart kezében. Minthogy ezek az attribútumok a keresztény hit mártírjait „illetik meg", s mivel a családi címer a nemesi nemzethez való tartozás „insignéje" és bizonyítéka, szerepeltetésük révén az ábrázolás tárgya mintegy „megemelkedik", jelentőségteljes dimenziót nyer. E motívumok - a kompozíció centrumába helyezett, hangsúlyos jelenet „kontextusában" - meggyőzően hirdetik ugyanis, hogy - ha a bátor és elszánt szembeszegülés a túlerővel „harcászati értelemben" reménytelen is -, ám következménye, az ál-