Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei

VI-16. Az érmen kiolvasható évszám 1710, a Rákóczi-szabadságharc hanyatló szakasza. A fejedelem ekkor a béketárgyalások előkészítésével foglalkozik, a Habsburguralkodó a szabadságharc résztvevőinek megosztására törekszik; Steinville generálist kinevezik az erdélyi hadak főparancsnokává. Az erdélyi Georg Schuller, az érem alkotója a szabadságharc bukása után Steinville érmeit mintázta; utóbb nemességet kapott. Az előlap utalás a vallásbéke-érem három Vesta-szüzére, a „Favor Patriae" szövegrész pedig arra, hogy Rákóczinak 1707ben, fejedelemmé választásakor, a „Pater Patriae"-címet is megszavazták. H. V. WESZERLE 1873, D.XV.9; RKSCH 1901, 69.1.109, 230,110. VI-17. Zrínyi Miklós halotti portréja 1566-1574 között Adriáén van Conflans (?) (1545 előtt-1602/1607 között) Olaj, vászon; átmérője 67 cm A Magyar Nemzeti Múzeum vásárolta 1891-ben a Daun családtól, Vöttau-ból (Bitov, Csehország) Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 463 A tondó alakú halotti portré lehunyt szemmel és bal halántékán lőtt sebbel mutatja a babérágak között ábrázolt fejet. A kép a Zrínyi család hagyatékából származó fegyverekkel, műtárgyakkal, valamint a költő Zrínyi Miklós egykori könyvtárával együtt 1891-ben került árverésre a morvaországi Vöttau-kastélyban, ahová a költő fiának, Zrínyi Ádámnak a felesége révén jutott. Az arcképet Pigler Andor hozta először összefüggésbe azzal az adattal, hogy Zrínyi György, a szigetvári hős fia, 1574 előtt Adriáén van Conflans bécsi udvari festővel epitáfiumot készíttetett apja emlékére. A Nemzeti Múzeumba került portrét Pigler az epitáfium 17. századi másolataként határozta meg, a kép azóta így szerepel az irodalomban. Az egykori epitáfium elvi rekonstrukciója alapján valóban feltételezhető, hogy a portré a festett epitáfium egy részletének másolata, azonban nem a 17. századból. Festői megoldása ugyanis lehetővé teszi, hogy az epitáfiVI-17. um mesterének, Conflansnak a művét lássuk benne, tehát egy, a család számára készült saját kezű változatot. Erre a megállapításra Conflans egyetlen ismert műve, egy lövésztársaságról festett csoportportréja (pontosabban annak részletei) s a Zrínyi-kép közötti nagyfokú rokonság ad alapot. Másrészt kézenfekvő a feltevés, hogy a Zrínyi család az epitáfiumot tervező és részben kivitelező udvari festőtől egy, a családi reprezentációt közvetlenül szolgáló halotti portrét is rendelt, ami a család mecenatúrájában készült későbbi ábrázolások előképe lett. B. E. MAJLÁTH BÉLA: A Nemzeti Múzeum sodronyos páncéljai. AE U. F. 11 (1891) 127; A Történelmi Képcsarnok műtárgyainak leíró lajstroma. Budapest 1907, 21; PEREGRINY JÁNOS: Az Országos Szépművészeti Múzeum állagai, IV. Magyar Történelmi Képcsarnok. Budapest 1915, 28; PIGLER, ANDOR: Portraying the dead. Painting-Graphic Art. AHA 4 (1956) 54-55; GALAVICS 1986, 24, 90; BUZÁSI 1990, 435; CENNERNÉ 1997,16, 58; Bruxelles 1999, No. 190. (VAJDA, LÁSZLÓ)