Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei
RALI CASSOVIENSI" felirattal. A tézislap az 1650-1660as évek Magyarországán a török elleni harcot rangos műalkotásokkal hirdető, s az egyetem diákjainak követésre méltó életpéldát reprezentáló művek sorába tartozik. G. G. GALAVICS 1986, 93, és a címoldali kép; RÓZSA 1987-1988, 261; Budapest 1993, 57. sz. (GALAVICS GÉZA) VI-9. A győzedelmes Lipót császár és elődei Melczer János tézislapja a kassai egyetemen 1665 Jakob Rost után Bartholommäeus Kilian (1630-1696) Rézmetszet, papír; 77,5 x 35 cm Jelezve balra lent: „J. Rost del.", jobbra lent „B. Kilian sculp." Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafikai Osztály, ltsz.: L.62.2 Melczer János tézislapja a kassai jezsuita főiskolán tartott filozófia vizsgájára készült (tanára: Tarnóczy István), kompozíciója pedig az egy évtizeddel korábban, a nagyszombati egyetemen kiadott „vezekényi tézislap" (ld. VI-20) rendszerét követi. De középre itt maga az uralkodó, Lipót császár került, akinek lábainál koronás oroszlán marcangolja a sokfejű sárkányt, s Lipót allegorikus kísérőalakja kontyos törökre tapos. Mögötte várakkal teli táj, Magyarország látszik, felette az égi mezőkön magyar királyként uralkodott Habsburgok trónolnak, s az Ausztriai Ház sasmadara mögül előtörő napfény őket és Magyarországot ragyogja be. A metszet haditrófeákkal díszített keretén itt is az „ősök" kaptak helyet, a magyar királyok Szent Istvántól Mátyásig, akik magyar királyként voltak elődei I. Lipótnak. Valamennyi királyfigura a Nádasdy Ferenc által 1664-ben kiadott Mausoleum (ld. VI-22.) metszeteit követi, legkorábbi visszhangjaként a magyar királyok metszetsorozatának. Ezek alatt a királyportrék alatt a régi Magyarország tartományainak címerei jelennek meg, annak a reménynek kifejezéseként, hogy a török kiűzésével Magyarország újra régi nagyságát éri majd el. A kompozíció két felső sarkában egy-egy embléma ismétli meg - más eszközökkel - a középkép mondanivalóját: a „Non sine numine" (Nem isteni jel nélkül) felirat alatt kétfejű sas, Lipót jelképe, villámaival kergeti szét a törököket, s a másik oldalán a „Ne compleat orbem" (Hogy ne töltse be a világot) szöveg alatt egy oroszlán, szintén az uralkodó jelképe eltakarja a félhold sugárzását. A tézislap ajánlása latinul hirdeti, hogy Lipót király dicső tettei révén valamennyi magyar király közt a legelső. G. G. GALAVICS 1986, 75-76; RÓZSA 1987-1988, 262-263. VI-10. Hungária hódolata megdicsőült oltalmazói előtt Illusztráció Tarnóczy Menyhért Christianum Suadae Cassoviensis Somnium (Cassoviae, 1731) című művéhez 1731 Andreas Schmutzer (1700-1740) - Josef Schmutzer (1683-1740) Rézmetszet, papír 250 * 170 mm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 4282 Bár kétségkívül a könyvillusztráció műfajába tartozik, a meggyőző kvalitású s különös műgonddal kivitelezett, részletgazdag kompozíciót szoros szálak fűzik a barokk kori sokszorosító grafika egy sajátos csoportjához, az egyetemi tézislapokhoz. A metszet alsó harmadát kitöltő, s a címereket kísérő feliratok ugyanis arról tudósítanak, hogy a mű megalkotására az a jeles esemény adott alkalmat, amelyre a kassai jezsuita egyetemen került sor 1731 augusztusában. Nevezetesen az az évi doktori vizsgáról van szó, amelynek rezidense Gabriel Graff professzor (1696-1759) volt, s amelynek során a tanintézet növendéke, Jajczai Brankovich Ferenc gróf elnyerte a „filozófia magisztere" címet. Egyéb, tényszerű információ azonban nem olvasható ki a kartust övező feliratokból, így nem derül fény arra, hogy a további hat családi címer - amelyek Brankovich Ferencet övezik, s amelyek körirataként ugyancsak egy-egy név szerepel - milyen minőségben és milyen összefüggésben kapott helyet a metszeten. Ami a középpontban látható jelenetet, azaz az ábrázolás tárgyát illeti, itt is felmerül egy talányosnak tűnő, megoldásra váró dilemma. Az a hat főből álló „megszentelt gyülekezet" ugyanis, amely a térdelő nőalak képében ábrázolt Hungária hódolatát fogadja, egy ponton határozottan eltér a magyar szentek hagyományos együttesétől. E csoportozat egyik tagjaként, a jobb oldalon egy koronát viselő, páncélba öltözött, marciális figurát látunk, aki azonban - minthogy dicsfény nem övezi a fejét - nem tartozik az ország szent királyai közé. Vajon kit kell felismernünk benne, s milyen megfontolás indokolja szerepeltetését ebben az összefüggésben, amely kétségkívül szokatlannak, sőt egyedülállónak minősül? Nos, ezúttal nem kényszerülünk arra, hogy különböző hipotéziseket állítsunk fel, s kíséreljünk meg, jólrosszul, alátámasztani. Szerencsés módon fennmaradt ugyanis egy példány abból a kiadványból - Tarnóczy Menyhért jezsuita páter munkájából -, amelyet a kassai egyetem jelentetett meg Christianum Suadae Cassoviensis Somnium címmel, 1731-ben. Promóciós kiadványról lévén szó, a tanintézet növendékei e művel köszöntötték társukat, az ez alkalommal magiszteri címet szerzett ifjú Brankovich Ferencet. A belső címlap feltünteti a sikeres vizsga időpontját - 1731. augusztus 22. -, a rezidens (hagyományos szóhasználattal: a „promotor") nevét Gabriel Graff S. J. -, az utolsó két oldalon pedig megnevezi a kiadvány offerenseit, a retorika-osztály akkori
