Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei

plasztikai vázlatokat, úgynevezett bozzettókat használt fel. Ez utóbbiak készítőjeként korábban Christoph Jamnitzer (1563-1618), újabban viszont Johann Gregor van der Schardt (1530-1590 előtt) neve merült fel az 1991 óta megjelent publikációkban. Az 1580-as években Hans Petzolt e díszserleg több példányát is elkészítette, közel azonos méretben. Közülük három vált ismertté a szakirodalomban, ezek egyike az itt kiállított darab. További két példányt a stuttgarti Württembergisches Landesmuseum őriz, azok a Württemberg hercegek egykori kincstárából származnak. Egykorú adatok tanúsága szerint a nürnbergi városi tanács (magisztrátus) adott megbízást e művek megalkotására. Arról azonban nem szólnak világos egyértelműséggel a források, hogy e testület vajon kiknek szánta őket, azaz kik lehettek e különleges értékű, becses műtárgyak eredeti tulajdonosai. A budapesti darab további történetét az elkészítését követő harmadik évtizedtől, pontosabban 1620-tól tudjuk napjainkig nyomon követni. 1620 tavaszán a prágai vár nagy jelentőségű és bizalmas diplomáciai tárgyalások színhelye volt: Frigyes, cseh uralkodó - korábban V. Frigyes néven pfalzi választófejedelem - s az ő politikájának irányítói tanácskoztak az erdélyi fejedelem, Bethlen Gábor követeivel. Ennek során a háromtagú erdélyi követség vezetőjét, a fiatal Thurzó Imre grófot - a korábbi magyar nádor, gróf Thurzó György (F1616) fiát - a cseh királyi udvar megkülönböztetett figyelme övezte. Nem meglepő tehát, hogy amikor - a tárgyalások ideje alatt - sor került az uralkodó fiának, Róbert hercegnek a keresztelőjére, a király őt, a legátus primarius-t kérte fel a keresztapa tisztére. A diplomáciai protokoll akkoriban szigorúan érvényesülő előírásai szerint a szülők és a keresztszülők ez alkalommal kölcsönösen megajándékozták egymást. Egykorú források tudósítanak a király és a királyné ajándékairól, egy-egy nagy értékű, pompázatos ötvösműről, amelyek egyike (nevezetesen az utóbbi) az itt kiállított darabbal meggyőzően és félreérthetetlenül azonosítható. Megállapíthatjuk tehát, hogy H. Petzolt díszserlege a cseh királyné - a Stuart-házból származott Erzsébet, I. Jakab angol király leánya - ajándékaként ily módon, ekkor, azaz 1620 májusában került Magyarországra, s jutott a dezignált tulajdonos, gróf Thurzó Imre felesége, Nyáry Krisztina (1604-1641) birtokába. Férjének korai, hirtelen halála után három évvel, 1624-ben Nyáry Krisztina a leendő nádor, Esterházy Miklós (1583-1645) felesége lett. Ez a körülmény, továbbá a családtörténet egyéb, itt nem részletezendő fejleményei adnak magyarázatot arra, hogy a műtárgy a 17. század ötvenes éveiben az Esterházyak tulajdonába, e família fraknói kincstárába jutott, s ekként maradt fenn napjainkig. Az Esterházy-kincstár anyagáról készült összeírások közül legrészletesebben az 1725. évi inventárium alábbi tétele ad hírt róla: „egy réghi fekete tokban csiga gyöngyházbul való ezüstben foglalt aranyas s kövekkel ki rakott, födelin mestersigessen élaborait magos pohár, melynek az födelin egy leányzó az egyik kéziben tükröt tart, az másikra kígyó tekeredett". Sz. A. Budapest 1988b, 308. sz. (korábbi irodalommal); IRMSCHER, GÜNTER: Christoph Jamnitzer und Hans Petzolt. Zur Kooperation zweier Nürnberger Goldschmiede. Weltkunst 18 (1991) 2642-2643; SZILÁGYI, ANDRÁS: Une coupe en coquille de Hans Petzolt datée des années 1580. Une pièce d'orfèvrerie en tant que composition allégorique représentant la Prudentia peregrinandi. In: Ex Fumo Lucem. Baroque Studies in Honour of Klára Garas. Ed. by DOBOS, ZSUZSANNA. Budapest 1999,1, 97-118; ESTERHÁZY 2000, 87. VI-6. Paul Juvenel allegorikus ábrázolásai a pozsonyi Vár királyi lakrészéből 1638-1643 között Az eredeti képekről készült rézmetszetek Herrgott, Marquard: Monumenta aug[ustae] Domus Austriacae, Tomus III. Herrgott, Marquard-Heer, Rüsten: Pinacotheca Principum Austriae in qua Marchionum, Ducum, Archiducumque Austriae, utriusque sexus, simulacra, statuae, anaglypha, ceteraque sculpta, caelata, pictave monumenta, tabulis aeneis incisa proferuntur, et commentariis illustrantur, Pars I. Editio secunda. Typis San-Blasianis, 1773 Papír, [20] + LXXXVIII + 117 lap, 45,5 * 30 cm Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, jelz.: 34.442/3/1 A képekről lásd Rózsa György tanulmányát!