Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - VI. A történelem késő reneszánsz és barokk képei

buzdító, propagandisztikus kiadványnak szánta. Európa közvéleményét megrendítették a törökök magyarországi hódításai, köztük Szigetvár eleste (1566). Zrínyi Miklós és katonáinak hősiességéről sok kortárs mű jelent meg, főleg német nyelvterületen. A kötet elején levő, Rudolf császárnak szóló ajánlásban a nyomdász és kiadó reményét fejezi ki, hogy a művel harcra tudja buzdítani az európai keresztény országokat, s leginkább a német fejedelmeket a török ellen, a birodalom és a hit védelmében. Majd Rudolf császárnak a német rendekhez intézett buzdító szózata olvasható latin hexameterekben és német versfordításban. Ebben felszólítja a rendeket a magyarok megsegítésére. A német rendek válasza is olvasható, ugyancsak versben, latinul és németül. A szerző külön előszóban fordul valamennyi keresztény olvasóhoz, így a török elleni buzdítás az egész keresztény Európának szól. Németországgal kezdve sorra veszi a keresztény országokat, hosszabb-rövidebb, prózában írt vagy verses leírásokat közöl róluk, s bemutatja címerüket. Városok, püspökségek, egyetemek címereit láthatjuk a kötetben, színösszeállításukról pedig egy külön mutatóban ad leírást. (Néhány példányban később a címerképeket ennek megfelelően ki is színezték.) Lengyelország hosszabb leírása után kapott helyet Báthory István lengyel király képmása, de a műnek számos egyéb magyar vonatkozása is van, a korabeli kiadványok alapján beszámol például Gyula és Szigetvár ostromáról is. A keresztény fejedelmek között bemutatja a mitikus, a távoli Abesszíniában uralkodó, keresztény János papot is, sőt a bemutatott országok között szerepel Perzsia és a félelmetes ellenség, a török birodalom is. A mű első kiadása ugyancsak Adam Bergnél jelent meg, 1580-ban, s nagy sikert aratott, ezért a következő évben változatlanul ismét kiadták. A 16. századi magyarországi törökellenes harcokról számos korabeli leírást és képi ábrázolást ismerünk. Johann Nelnek a kötetben lévő metszete ritkaságnak számít, mert nem egy adott eseményt ábrázol, hanem Magyarország kiszolgáltatottságát és hősies önfeláldozását jeleníti meg egy mindenki számára azonnal érthető, allegorikus kompozícióban. A kihajtható metszet közepén álló koronás, láncra vert nőalak Magyarország (Hungária), nyakában a magyar címerrel. Balról és jobbról egy-egy török tartja láncon, illetve a haját fogva, mintegy lefejezésére készülve. Két levágott karjával az előtérben kutyák szaladnak. A nőalak lába alatt latin felirat: „a megbilincselt (ti. Magyarország) nem tud kötelékeiből szabadulni, ki hozza most neki, miként Krisztus az óhajtott segítséget?" A lap tetején levő szalag felirata: „Krisztus, hozz nekem segítséget, siess az elhagyott oltalmára, gerjeszd fel a teutonban nagylelkűen a Te erődet!" A kép jobb oldalán látható azon hősök teteme, akik a török ellen harcoltak: a kép alján lovával a Csele patak nádasába hanyatló Lajos király, feljebb Mátyás király, Ulászló, majd híres hadvezérek, Bakics Pál, Hunyadi János, Zrínyi Miklós és Thury György. A kép bal oldalán pedig páncélos német lovasok hozzák a várt segítséget, fölöttük a felkelő nap és egy felirat: „Nem fogod sokáig örömödet lelni, török, az ilyesféle tettben, egész Germania fog téged hamarosan bűnhődésre szólítani". W. S. Á. APPONYI 1900, 487. sz; GALAVICS 1986,18-22; BNH Cat. S-348; CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA: Gróf Apponyi Sándor és a magyar történeti képes forrásanyag. In: Magyarország és Európa az Apponyigyűjtemény tükrében. Emlékülés és kiállítás Apponyi Sándor születésének 150. évfordulója alkalmából. Szerk. W. SALGÓ ÁGNES. Budapest 1995, 27. VI-4. Két allegória a tizenöt éves háború két csatájára 1603-1604 Hans von Aachen (1552-1615) a: A mezőkeresztesi csata (1596. október 26-28.) allegóriája b: Győr visszafoglalásának (1598. március 29.) allegóriája Mindkettő olaj, pergamen (fára ragasztva); a: 33 x 41 cm, b: 34,6 x 42 cm A velencei egyezménnyel kerültek a bécsi gyűjteményekből jelenlegi őrzési helyükre, 1933-ban Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: a: 6784, b:6710 Hans von Aachen, II. Rudolf császár udvari festője a tizenöt éves háború jelentős hadi eseményeiről több lapból álló allegóriasorozatot festett az uralkodó számára, amelyeket egyetlen kötetbe gyűjtve őriztek a császári gyűjteményben. A sorozatból mindössze hét kép maradt ránk; lappangó - vagy elveszett - darabjait a festő tanítványának rajzairól ismerjük. A képek allegorikus nyelvezete azonos: a háttérben a történeti események valóságos képe látható, mintegy madártávlatból; ezekhez kapcsolódik az előtérben ábrázolt nagyfigurás allegorikus jelenet; a harmadik összetevő az égi szférában kapott helyet, itt bibliai vagy mitológiai alakok és emblémák értelmezik a történteket. A bonyolult mondanivalójú képekhez maga Rudolf császár írt - a művek értelmezését lehetővé tevő - impresákat, s úgy tetszik, talán a sorozat társszerzőjének is tekintette magát: a gyűjtemény 1607-1611 között felvett inventáriumában a vörös bőrbe kötött mű „O császári felsége Impresakönyve"ként szerepelt. Az 1596. október 26-28. között vívott mezőkeresztesi csata allegóriája egy - a keresztény sereg számára - vesztes csata kifinomult képi magyarázata. Az ütközet távlati képe előtt balra a koronás, síró Hungária áll, mellette az Avaritia (Kapzsiság) alakja, jobbra vörös ruhás török fenyegeti a Caritas körül zokogó női figurákat. Középütt fent Szent Mihály arkangyal lebeg. Az impresa „Quis sicut Deus: utrumque qui duos exercitus fugavit" („Aki, miként az Úr, mindkét sereget megfutamította") - arra utal, hogy a csatában, mielőtt győzött volna, a török sereg is megfutamodott. A Győr visszafoglalásának al-