Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum - SZILÁRDFY ZOLTÁN: A török háborúk emléke barokk szentképeken

SZILÁRDFY ZOLTÁN A TÖRÖK HÁBORÚK EMLÉKE BAROKK SZENTKÉPEKEN Köszöntésül Galavics Géza 60. születésnapjára Az utóbbi évtizedek művelődés- és művészettörténeti kutatása külföldön és hazánkban egyaránt összefüggéseiben vizsgálta és értelmezte az évszázadokon át minduntalan megismétlődő hódító török hadjáratok hatását a közép-európai művészetre, különösképpen a monumentális műfajok számos változatánál.

1 Jelen dolgozatban a török háborúk, különösen pedig a támadásokat kivédő keresztény győzelmek grafikai megfogalmazásának számos változatát mutatom be az ebben a témakörben eddig még különösen nem méltatott szentkép műfaj általam összegyűjtött példányain. Legtöbbjük emlékeztetés céljából készült, hálára hangolva az ájtatos híveket azért az égi segítségért, mely a hadvezéreket és katonáikat hőssé avatta. A barokk évszázadok lelkiségi motivációja éppen a fölszabadító háborúk aktualitása miatt a korábbi győ1. Johann Christoph Winkler (1701-1774 után): Nagy Lajos király csatája az általa ajándékozott mariazelli kegyképpel, 1764 (?) Budapest, Budapesti Történeti Múzeum zelmek megörökítését is fontosnak tartja, ez jelentős szerepet játszott abban, hogy Mariazell búcsújáróhellyé vált, s hogy a nándorfehérvári diadal széles rétegekben tudatosodott. Johann Christoph Winkler (1701-1774), a hazánkban is sokat foglalkoztatott bécsi grafikus Mariazell, illetve az ottani kincstár alapításának valamelyik jubileumi évében (1757, 1764) készíthette metszetét (1. kép). A szentkép híven illusztrálja az eseményt, amelyről herceg Esterházy Pál kegyképekről szóló munkájában így ír: „Midőn az ezerháromszázhatvanharmadik esztendőben az első Lajos magyarországi király idejében, - tatárok kétszázezer emberrel jöttének volna Magyarországra, azon dicsőséges Királynak csak húszezer vitéze lévén, látá, hogy elégtelen volna az ellenséggel való ütközetre. Ily veszedelemben lévén ezért, sátorában lévő Boldogságos Szűz képe előtt leborulva a földre és nagy aéjtatossággal könyörög vala, hogy ily nagy szükségében ne hadná el, tudván Magyarországot maga örökös országának lenni, kik ha elvesznének a pogány ellenségtűi, az igaz hitnek is nem kevés csorbája következnék. Mély álomba esvén ezért ottan a Király, imé a Boldogságos Szűz megjelenek, s meghallgatván könyörgését, a győzedelmet is megígérte, és hogy kétsége ne lehessen, azon asztalon lévő Boldogságos Szűz képit a Király mellyére teszi, parancsolván, hogy a győzelem után Czellben menne, és ottan a Boldogságos Szűz tiszteletire egy Szentegyházat épéttetne, holott akkorban egy igen kicsiny Czella avagy Kápolna vala. Fölébredvén azért a Király és mellyen találván a képet, azontúl fölgerjede szíve a harczra mind magának, s mind vitézinek, és bátran menvén ellenségekre, azokat megverek szerencsésen. Mely harc után a Király Czellbe mène, és a Szentegyházat, ki most is ot2. Franz Xaver Ferstier: Nagy Lajos király csatája az általa ajándékozott mariazelli kegyképpel, 1770 körül Budapest, Országos Széchényi Könyvtár