Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

vi. Férfialak a Szent István-rend parancsnoki ruhájában és keresztjével vu. A Szent István-rend nagykeresztje vin. Férfialak a Szent István-rend kiskeresztjével A Szent István-rendet Mária Terézia alapította fia, József főherceg római királlyá történő koronázása napján, 1764. május 5-én. Ekkor készült el az alapszabályzat, amely meghatározta a rend tagjainak számát (száz fő), valamint három osztályt hozott létre. Húsz nagykeresztes, 30 parancsnok és ötven kiskeresztes lehetett világi tag, az egyháziak nem számítottak bele a száz főbe. A nagykereszt viselőinek négy nemzedékre visszamenően kellett igazolniuk családjuk nemességét, ugyanez vonatkozott a parancsnokokra, többnyire a kiskeresztet is nemesek kaphatták meg. A rend ünnepét Szent István napján, augusztus 20-án tartották. A rend nagymestere a mindenkori uralkodó volt. A jelvény mindhárom osztályban egyforma volt, csak nagyságukban különböztek: aranyszegélyű sötétzöld zománcos kereszt, formája a Mária Terézia-rendéhez hasonló, fölötte a magyar korona látható. A rend gyémántokkal díszített csillagkeresztjét egyháziak viselték a nyakukba akasztva; a nagykeresztesek ünnepélyes alkalmakkor a jelvényt arany nyakláncon hordták. A rend öltözete vörös bársonyruha, zöld bársonymente karmazsinvörös tafotával bélelve és hermelinnel szegélyezve. Kalapja vörös bársony, forgója vörös-zöld zománcozású, kócsagtollal díszítve. B. B. Budapest, 1938, 226. sz. V-39. Az esztergomi főkáptalan díszjelvénye 1777 Bécs Arany, zománc, vörös moaréselyem szalag; a címer 52 x 29 mm, a kereszt 55 * 52 mm Esztergom, Főszékesegyház A díszjelvény két részből áll: fő része egy máltai kereszt, amelynek közepén ovális zománckép van körirattal, a kereszt szárai között stilizált pálmaágak. A kereszt felett ovális mezőben a magyar címer jobb oldala: hármas halmon koronából kinövő fehér kettős kereszt piros mezőben. Ezt zöld szalaggal összefogott arany babérkoszorú keretezi. E fölött a magyar királyi korona úgy, ahogyan azt a barokk korban elképzelték. Az ovális kép Vajk megkeresztelését mutatja: a térdelő alak fejére vizet önt Szent Adalbert, aki baljában attribútumát, a három lándzsát tartja. Fölöttük felhőben Szent István protomártír félalakja, kezében pálmaággal. Az ovális mezőt „PATRÓNUS ARCHIDIOECESIS STRIGONIENSIS" (az esztergomi főegyházmegye patrónusa) felirat veszi körül. A kereszt szárainak mezőit piros, áttetsző, zöld keretezésű zománc fedi. A pálmaágak aranyszínűek. Hátoldalán a királynő monogramja (MT) barokkos, egymásba illesztett betűkkel. A díszjelvény vörös színű moaréselyem szalagon függ. Mária Terézia királynő adta 1777-ben a főkáptalannak gróf Batthyány József bíboros prímás kérésére. Előző évben a főkáptalannak igen nagy áldozatot kellett hoznia: az uralkodónő az esztergomi főegyházmegyéből kiszakítva létrehozott három másik püspökséget: a szepesit, a rozsnyóit és a besztercebányait. Cs. P. Képét közli: Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós ISTVÁN. III. Budapest 1997 V-40. A székesfehérvári káptalan pecsétjének tervezete 1777 Akvarell, fedőfesték, ecsetarany, részben oxidálódott ecsetezüst, tinta, papír; 370 * 219 mm Budapest, Magyar Országos Levéltár, A 39. Acta Generalia, 5961/777 Világossárga színű, profilált keret veszi körül a kerek pecsétképet (átmérője 123 mm), benne festetlen sávban fut a körirat: „SIGILL. CAPITVLI CATHEDR.ECCL. ALBA-REGALEN". A kép Szent István országfelajánlását ábrázolja. A tondó középtengelyében, gomolygó felhőkön lebegve trónol Mária (ruhája világosvörös, felcsapódó szárnyú köpenye kék), ölében nyugvó bal kezében országalmát tart, jobb kezével kendőt fogva, manu velata érinti a térde mellett álló Gyermeket. Jézus jobbját áldásra emeli, balját az országalma keresztjén nyugtatja. Mária a néző felé fordul, Jézus a lábuknál térdelő Szent Istvánra tekint. Az ősz hajú és szakállú szent király ezüstszínű, aranyzsinóros magyar ruhát visel, vállán fehér bélésű