Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-34. felszentelést is meghiúsította - miatt jutott a feladat Maulbertsch bécsi segédjének és tanítványának, az 1770es években Pozsonyba települt Zallingernek. A Szent László-kápolna mennyezet- és főoltárképe közösen alkot ikonográfiái egységet: míg az oválisba komponált freskó a király csodálatos vízfakasztását, ezt a barokk kor előtt nem ismert legendajelenetet ábrázolja Andreas és Joseph Schmutzer 1744-es rézmetszete nyomán („história"), az oltáron a szent megdicsőülése („istenítése", apoteózisa) látható a Patrona Hungáriáé allegóriájával. Zallinger 1781-ben jelezte íves záródású, nagyméretű oltárképét, amelynek valamennyi lényeges részletét tartalmazza a rézlemezre festett, szögletes, „kis forma". A felhőn térdeplő szent királyt öltözéke, fiziognómiája és a három gyermekangyal által előtte tartott magyar koronázási jelvények azonosítják; ez utóbbiak kiegészítője a harci bárd. A koronafelajánlás motívuma barokk kori újítás a többnyire Szent István pendant-jaként ábrázolt László király ikonográfiájában. A 15. század végétől társítják mindkettőjüket a Szent Szűz alakjához, míg a pénzérméken korábban elöl-hátul ábrázolt, lovas Szent László és a holdsarlós Madonna II. Ulászló 1500 és 1506 között vert guldinerjein kerül egyazon kompozícióba. Együttesüket a Regnum Marianum-gondolat jegyében elevenítette fel az ellenreformáció, különösen a jezsuita irodalom, amely szerint Szent István országfölajánlását László megújította. A 17. századi szövegeket metszetábrázolások kísérik (így Johann Schotte Hevenesi Gábor könyvében, 1692, vö. V-26); a 18. századra pedig Szent László speciális attribútuma, a rózsafüzéres kard mellett ugyanúgy a magyar szent korona lesz az aktus jelképes tárgya, mint Szent István esetében (pl. Johann Ernst Mansfeld rézmetszetén, 1772, vagy Johann Lucas Kracker egri mellékoltárképén, 1773). Zallinger képe, immár a klasszicizáló késő barokk racionálisabb szellemében, tartózkodik Szent László és védőszentje - az országé - látomásos bemutatásától: a holdsarlós Madonna a király feje fölött kibontott, „S. Maria Mater / Patrona Regnum" feliratú, fehér harci zászlón jelenik meg, ahogyan legendája a királyt még a 19. században is számon tartotta. J. A. MNG 1984,198. sz. (MOJZER MIKLÓS); VÖ. SZILÁRDFY 1984, 36. sz; KELÉNYI GYÖRGY: Adatok a pozsonyi prímási palota tervezés- és építéstörténetéhez. Annales de la Galerie Nationale Hongroise - A Magyar Nemzeti Galéria Évkönyve 1991, 234; MAROSI 1995, 82-85; KERNY TERÉZIA: „SZZ'Z Máriának választott vitéze" (Egy barokk kori Szent László ábrázolásról). AH 25 (1997) 255-268. V-35. Mária és gyermeke kijelöli Szent Lászlónak a nagyváradi székesegyház helyét 1782 Bachman J. Gáspár Olaj, vászon; 63 * 47 cm Jelezve jobbra lent: „J. Caspar Bachman Pinxit 11. Dec. 1782." Jankovich Miklós gyűjteményéből Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 3126 A kép a nagyváradi barokk székesegyház Vinzenz Fischer által 1778-ban, Bécsben festett egyik mellékoltárképének kisméretű másolata. Mesterének ez az egyetlen eddig ismert műve. Bachman neve itteni szignatúráján kívül még egyszer fordul elő: a bécsi császári és királyi képzőművészeti akadémia beiratkozási anyakönyvében 1734-es dátummal - a nagyváradi képet (vagy vázlatát) ez a „Bachmann Casparus, Österreicher ...", esetleg hasonnevű fia másolhatta le 1782-ben. A váradi püspökség alapításának legendáját korábbi források alapján a 14. századi Képes Krónika szövegezte meg, amely szerint Szent László „Bihar megyében a Körös folyó mellett vadászat közben talált egy helyet, ahol angyali intelemre elhatározta, hogy monostort épít Szűz Mária tiszteletére" (Geréb László fordítása). A képi ábrázolások azonban a vadászat motívumát a váci szarvascsoda számára tartották fenn a középkorban, míg a váradi egyház az építés jelenetével szerepel a ciklusokban. Az „angyali intelem" képe elsőként 1681-ben, a jezsuita Tarnóczi István latin nyelvű, verses Szent László-életrajzának (V-27) illusztrációi között jelenik meg, a XXI. táblán - városi környezetben. Vinzenz Fischer nagy-