Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-29. Két mellszobor a pozsonyi dóm stallumáról 1736 Georg Raphael Donner (1693-1741) műhelye a: Remete Szent Pál b: Alamizsnás Szent János Tölgyfa, pácolt; a: 58 cm, b: 63,5 cm (talapzat nélkül) Az Iparművészeti Múzeumban 1952-ig, majd a Szépművészeti Múzeumban Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: a: 52.772, b: 52.786 A két mellszobor ahhoz a 28 darabból álló sorozathoz tartozik, amely hajdan a pozsonyi Szent Márton-dóm kanonoki padjait díszítette. A munkát Esterházy Imre érsek rendelte meg Georg Raphael Donnertől, és a kész stallumokat 1736. november 5-én, Szent Imre napján szentelték fel. Eredeti kinézetük és elhelyezésük a bécsi Franz Alt 1848-ban készült lavírozott rajzán látszik. így álltak az 1860-as évekig, amikor is áldozatul estek a dóm regotizáló restaurálásának. Maguk a padok a bécsi Kinsky-palotába, míg az őket díszítő mellszobrok először a Lanfranconi-gyűjteménybe kerültek. Az eredetileg 28 tölgyfa buszt közül jelenleg 24 van a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében, négy pedig lappang. Ebben a munkában Donner mint vállalkozó vett részt, s tervei alapján a kivitelezést műhelytársai végezték. Maria Pötzl-Malíková kutatásai nyomán hat-hét szobrász munkáját feltételezi a sorozaton, amelyek közül Franz Kohl, Ludwig Gode és Gottfried Fritsch név szerint említhető (Georg Raphael Donner und Bratislava [16931741 ]. [November 1992 - April 1993, Slovenská národná galéria, Bratislava] Hrsg. v. PÖTZL-MALÍKOVÁ, MARIA. Bratislava 1992, 38-43; Budapest 1993, 398-399). A mű teológiai programját a megrendelő Esterházy érsek alakította ki. Ennek felfejtésével elsőként Aggházy Mária foglalkozott Giovanni Giuliani heiligenkreuzi kóruspadjai alapján, amelyek a pozsonyinak közvetlen mintaképül szolgáltak (AGGHÁZY, MÁRIA: Neu entdeckte Werke G R, Donners und seines Kreises aus der Gegend von Pressburg [Bratislava]. [Beiträge zur Donner-Forschung.] AHA 2 [1954] 72-79). Itt a késő középkori hagyomány nyomán az ábrázolások átfogóan reprezentálják az egyházat az ószövetségi alakoktól kezdve az egyház világi tagjaiig (pl. rendalapítók). A pozsonyi büsztök azonban egyszerűbb gondolatot tükröznek, amely a helyhez Pozsonyhoz -, de legfőképp közvetlenül a megrendelő személyéhez köti az ábrázolásokat. Az egyébként attribútum nélkül álló szobrok legutóbbi azonosítása nyomán Krisztus, Mária, Mária Magdolna, Keresztelő Szent János és a 12 apostol mellé így kerülhettek a Pozsonyban működő férfi és női rendek képviselői, Remete Szent Pál és Alamizsnás Szent János, valamint - bár a kapcsolat túl triviális, de - Szent Imre is (az ő szobra a ma lappangók közé tartozik). Szent Pál 3. századi thébai remete, a magyarországi alapítású pálos rend (1250) névadója és szellemi őse pozsonyi mellszobrán a remeteségére utaló pálmalevélből V-29. /a font csuhát visel. Esterházy érsek maga is pálos szerzetes volt, majd a rend generálisa, természetes tehát, hogy Szent Pál alakját különleges tisztelettel övezte. Alamizsnás Szent János új, barokk kori ikonográfiája szerint fején puha, prémszegélyes sapkafélét, nyakában palliumot hord. A szent pozsonyi dómban őrzött ereklyéjéhez kapcsolódó kultuszát az érsek újból fellendítette, mikor az ereklyének új, elegáns barokk kápolnát építtetett és szobrászati díszítésével szintén Georg Raphael Donnert bízta meg (1729-1732). B. Zs. JÁVOR, ANNA: Georg Raphael Donner als Unternehmer. Kollektive Monumentalwerke und Werkstattarbeiten. JKSW 92 (1996) 140-143; Bratislava 1993,126-127 (JÁVOR, ANNA); Barok 1998, 435, c. 132. y-30. Árpád-házi Szent Erzsébet 18. század Német vagy osztrák mester Akvarell, fedőfesték, vágott pergamen (Spitzenbild); 311 x 202 mm A kép alján, hullámzó mondatszalagon felirat: „Sancta Elisabetha" Az ún. Procopius-szentképalbumból (ld. V-4.) Budapest, Iparművészeti Múzeum, Kisgyűjtemények Osztálya, ltsz.: 88.153 A Spitzenbild műfaján belül a különleges és reprezentatív, nagy méretűnek számító szentképek csoportjába