Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-21. atalságának tiszta életáldozataként. László király lovagi vértezetben bárddá acélosodott kormánypálcájával nagy elődje korona-fölajánlásának fönntartását jelzi, akár harc árán is, mivel ő „Szűz Máriának választott vitéze". Szent Erzsébet királylányi diadémját a mise hallgatásakor letette, képtelen volt ugyanis fején ékességét viselni a töviskoronás Krisztus jelenlétében. Itt Mária példájára mint „az Úr szolgáló leánya" nyújtja hódolatát Istennek, ki a Magnificat szerint a „kicsinyeket fölmagasztalja". A magyarföldi udvartartás koronahódolata, háttérben a régi dicsőség váraival, a legmagasabb fokú tisztelgés a Mennyei Királyság előtt az egykorú Mária-ének hangvételében: „Örvendezzél Isten Anyja Boldogságos Asszonyság, / mert tégedet megkoronáz a teljes Szentháromság". Sz. Z. Közöletlen V-22. Patrona Hungáriáé harcba küldi Szent Mihályt a török ellen 1739 Bartolomeo Altomonte (1693-1779) Olaj, vászon; 435 x 226 cm Jelezve balra lent: „Bartho. Altomonte Invenit et Pinxit 1739" Sopron, Szent Mihály-plébániatemplom (kölcsön a Magyar Nemzeti Galériában) A soproni gótikus Szent Mihály-templom 18. századi berendezését 1860 körül elbontották, s a barokk főoltár nagyméretű vászonképét csaknem egy évszázadra a katolikus konvent dísztermének mennyezetébe illesztették. Onnan az 1950-es években visszakerült a templomba, 1976-os restaurálását követően pedig a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható. A hatalmas festményt a katolikus konvent rendelte meg - a kifizetés tanúsága szerint - Martino Altomontétól (1649-1745), az idős mester azonban továbbította a feladatot fiának, az ekkor már pályája csúcsára ért Bartolomeónak. Az Altomonte család tiroli eredetű, valójában a Hohenberg nevet fordították olaszra, ezzel is hangsúlyozva késő barokk festészetük - s a kor művészi ideáljának - itáliai irányultságát. Bartolomeo két évig Francesco Solimena tanítványa volt, s hatalmas freskói, oltárképei egyaránt bővelkednek a különösen expresszív nápolyi barokk festészet motívumaiban, régebbi keletű közhelyeiben. A soproni főoltárképre a nápolyi San Domenico Maggiore-templom sekrestyéjének freskójáról - A Szentháromság és a Madonna Domonkos-rendi szentekkel és levert eretnekekkel - kölcsönözte a legfontosabb kompozíciós elemeket, a Madonna, az alászálló Szent Mihály és az előtérben heverő letaszítottak figuráit, más, saját művein is (Spital am Pyhrn, Wilhering, St. Florian főoltár- és mennyezetfreskóin) visszatérő megoldásokkal. Mégis, a zsúfolt jelenet dinamikája, az erőteljes fény-