Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

y-17. V-18. Szent István Mária oltalmába ajánlja Magyarországot 1772-1774 körül Franz Anton Maulbertsch (1724-1796) Olaj, vászon; 31 * 19,5 cm Schatz Gusztáv ajándéka a Szépművészeti Múzeumnak 1929ben Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 6332 A korábban műhelymunkának tartott, kvalitásos vázlatot 1984-ben Garas Klára Maulbertsch saját kezű művei közé sorolta. A kép az országfelajánlás témájának kevés figurára redukált, de minden lényeges alkotóelemet tartalmazó, kitűnő példája - nota bene a Tiburi szibilla időközben elvitatott kompozíciós hagyományának is remek reminiszcenciája. A Magyarországra hívott barokk vendégmesterek, de még inkább a Bécsből rendelt képek alkotói nem mindig fordítottak kellő figyelmet a speciálisan magyar ikonográfiára, így István király alakja olykor az osztrákoknak ismerősebb Szent Lipót ábrázolására emlékeztet (pl. a MNG egy másik, Michael Angelo Unterbergernek tulajdonított, grisaille Felajánlás-vázlatán, ltsz.: 7741), olykor pedig I. Lipót császár 1693-as, megismételt országfelajánlására utal. Maulbertsch sem minden Szent Istvánképén tanúsítja azt a történelmi jártasságot, amit bizonyára magyar megbízói útmutatásainak köszönhetett, s ami a század utolsó harmadában egyre inkább követelmény. Az augsburgi Barockgalerie pompás Szent István megkoronázása tárgyú vázlata (1754 körül) a magyar viselet ellenére még bármely fiatal királyszent látomásos apoteózisának megfelel; a bécsi Albertinában őrzött, s az egri székesegyház tervezett kifestéséhez kapcsolható Koronafelajánlás-rajz (1768), akárcsak a győri freskó berlini előtanulmánya (A magyar szentek megdicsőülése, 1773) már értőn és kifejtetten használja a 18. századra rögzülő ikonográfiái sémát. A holdsarlós Madonna előtt térdeplő, szakállas király adoráló mozdulatát a bal oldali nagy angyal által vánkoson hordozott magyar koronázási jelvények értelmezik, akárcsak a jobb alsó sarokban a címertartó puttó. Mind a korona, mind a palást ábrázolása megfelel a máig Szent István személyéhez kapcsolt tárgyegyüttes históriai képének, amelyhez többé-kevésbé hiteles metszetek szolgálhattak mintául. Az oltárkép-formátumra utaló, rendkívül lendületes és expresszív színezésű bozzettónak nagyméretű megfelelője nem ismert, talán nem is