Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

V-12. tozott az a miniátor is, aki armálisának címerképét festette. A miniatúra színvonala igen magas; lehetséges, hogy ugyanaz a mester dolgozott rajta, mint aki 1607ben Thurzó György nádor armálisát (V-13) festette ki. Hasonló artisztikus kvalitások mutatkoznak meg ezen is: Szent István király páncélja például halvány lila alapon ezüst csúcs- és élfényekkel festett, arany betétekkel ékes; a palást ékkőszegélyes, vörös szövetén sötétvörössel festett mustra. Szent István király alakja nyilván mint a Magyar Királyság őrzője s mintegy jelképe került a címer mellé; Szent Lipót pedig - azon kívül, hogy a megadományozott védőszentje volt - az Ausztriai házat képviselte. Mindketten a hagyományos, középkori ikonográfiájuknak megfelelően jelennek meg, szent voltukat korongszerű glóriájuk is hangsúlyozza, jóllehet szerepük itt világi. (Az architektonikus keret viszont, amelyben állnak, modern, eredetében all'antica, részleteiben késő reneszánsz oltárépítményre emlékeztet.) A két szent, a magyar és a Habsburg patrónus tehát egyszerre jelent meg a prágai udvarban kiállított címereslevélen a 16. század végén, s bár a jelenleg ismert emlékek közül ennél korábbi nincs, nyilván aligha ezen elsőként. Sajnos az oklevél - jogbiztosító szöveg lévén - nem emlékezik meg a címert körülvevő díszítésről. M. Á. ÁLDÁSY 1904, CXXXVII. sz; KARSAI 1938, 205; Budapest 1938,126. sz; NY. STRAUB 1987,180. sz. V-13. Thurzó György nádor címerbővítő oklevele II. Rudolf, Prága, 1607. június 15. Tempera, ecsetarany, ecsetezüst, pergamen; könyv alakú oklevél, 12 pergamenlap (300 * 240 mm), arany metszéssel; kartonra kasírozott mohazöld bársony kötésben (310 x 250 mm), amelyet váltakozva kék és citromsárga selyemszalagokkal lehet összekötni (alul és fölül egy-egy, oldalt két párral); papír előzéklapokkal. A függőpecsét kék-arany kettős sodratú zsinóron függ, amely négy helyen átfűzve fogja össze a lapokat. Budapest, Magyar Országos Levéltár, Magyar Kamara Archívuma, E 148. Neo-regestrata Acta, Fase. 828, Nr. 17. Címerleírás: Az álló, csücsköstalpú tárcsapajzs vörössel és kékkel negyedelt 1. és 4. mezejének alsó fele arannyal vágott, mely 3 (2, 1) arany közepű, vörös rózsával megrakott, a vörös részben befelé forduló, a választóvonalból kinövő helyzetben arany koronás, kioltott vörös nyelvű, kétfarkú arany oroszlán; a 2. és 3. mezőben a választóvonalon, ill. a pajzs alján befelé lépő, kioltott vörös nyelvű, arany szarvú, ezüst egyszarvú; a pajzson arany mezejü szívpajzs a birodalmi sassal, a sas felett a birodalmi korona. A pajzs két szélén befelé forduló helyzetben l-l nyitott sisak koronával. Sisakdísz: az 1. sisakon balra fordulva a pajzsbeli oroszán, a 2. sisakon jobbra fordult helyzetben a pajzsbeli egyszarvú. Takaró: az 1. sisakon vörös-arany, a 2. sisakon kék-ezüst. Ny. S. É. A reprezentatív, rendkívül díszes kiállítású oklevél első pergamenlapjának hátán látható a 155 x 131 mm méretű címerkép. A képet széles ecsetarany keret veszi körül. A kép belső terében pillérek keretezte, íves záródá-