Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - V. Regnum Marianum

dus kalapjába. Fölöttük felhőből ragyog ki a fehér-arany ruhás, vörös palástos kegyszobor, feje fölött sugárszerü égszínkék dicsfénnyel. RÁ. Közöletlen V-7. A mariazelli kegyszobor az alapítási legenda jeleneteivel Koptik Odó dömölki bencés apát tézislapja 1734 Jacob Andreas Fridrich Rézmetszet, papír; 994 x 595 mm (körülvágva) Jelezve lent középen: „Jacob Andreas Fridrich sculpsit Aug. Vind." Bálint Sándor hagyatékából Szeged, Móra Ferenc Múzeum, ltsz.: B-89.33.1 Koptik Odó (1692-1755) felsőfokú tanulmányait a salzburgi érseki egyetemen végezte, ahol 1734 augusztusában Franz Xaver Kofflern előtt megvédte a filozófiai fakultáson logikai, fizikai és metafizikai tételeit. A kor szokásának megfelelően vizsgáját pártfogójának ajánlotta, aki jelen esetben az általa is igen tisztelt mariazelli Szűzanya, II. Ferdinánd elnevezésével a Magna Mater, amint a Koptik Odó által szerkesztett költői dedikációból kitűnik. A bojtos baldachinos sátor alatt, díszruhába öltöztetett, drága ékszerekkel és gyöngyökkel díszített, megkoronázott kegyszobrot hét gyermekangyal keretezi, akik közül Mária fejénél kétoldalt egy, illetve kettő három-három medaillonba foglalva hordozza a kegyhely eredetlegendájának epizódjait. A miniatűr jeleneteken II. Ottó, Sankt Lambrecht monostorának apátja egyik szerzetesét - kezében a kegyszoborral - áldással bocsátja útjára, majd a kegyszobor megérkezését látni arra a vadregényes helyre, ahol kis hajlékot, mintegy szerzetesi cellát ácsolnak számára, megalapítván a búcsújáróhelyet. A lelki és testi bajokban gyógyító Szűzanya szobra előtt annak őrizője szigorú, aszketikus gyakorlatokkal esdi ki ahhoz a kegyelmet, hogy még a gonosz lelkeket is ki tudja űzni a megszállottakból. Koptik Odó - nyilván a zelli kultusztól indíttatva egyetemi tanulmányai után a Sankt Lambrecht-i monostorba lépett. A rendben kivált tehetségével, a teológia és bölcselet doktora, majd rövid lelkipásztori működés után Mariazell gyóntatója lett. Sokat foglalkozott a kegyhely történetével, majd a salzburgi egyetem tanáraként több tudományos munkát adott ki. 1730 körül összeállított kéziratos krónikáját, amelyet a Sankt Lambrecht-i apátságban őriznek, számos lavírozott tollrajzával ékesítette. 1736-ban Győrött találkozott Sajghó Benedek bencés főapáttal, aki barátságáról biztosította, s 1739-ben dömölki apáttá nevezte ki. Ekkor nyílt alkalma arra, hogy a mariazelli Szűzanya búcsújáró-kultuszát a második alapítóként tisztelt Nagy Lajos király hazájába átültesse, amit számos akadály és súlyos nehézségek leküzdése után meg is valósított. így „kis Máriacell" néven az eredeti kegyszobor másával megalapította a ma Celldömölk néven ismert búcsújáró helyet. (NEMES VAZUL: A magyar Mária-Cell kegyhelyének ismertetése. Celldömölk 1948, 9-16; FELL, HEIDELINDE: Tresore des Glaubens. Die Schatzkammern von Mariazell. In: Schatz und Schicksal. [4. 5. - 27. 10. 1996, Mariazell] Hrsg. v. EBERHART, HELMUT-FELL, HEIDELINDE. Graz 1996, 25, 78.) Sz. Z. Közöletlen V-7. (részlet)