Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)
Epitaphiu Joannis Vaide Magno Joanni Coruino de Hwniad Reg: Hung: Guber. parenti Magni Mathiae Reg. Hung: Alumni Comitu Scepusien. Ex voluntate Ser: D. Joannis Reg: Hung: Joannes Statilius Episcopus Transs. F. C. M. D. XXX III Verancsics másolata valóban a kőről készült. Ezt tanúsítják az ulmi Veit Marchtalernak Gyulafehérvárott tett látogatásáról 1588-ban készített feljegyzései. A székesegyház látványosságai között elsőként írja le a törökverő hős, Hunyadi János ott látható síremlékét. Szerinte ez a földtől számítva egy rőfnyi magas. Oldalain Hunyadi lovagi csatái vannak, győzelme és triumfusa a kereszténység ősi ellensége fölött. Majd fölül rajta van kőből kifaragott képmása a következő latin felirattal: MAGNIFICO [!] JOHANNI CORVINO De HUNNIÁD Reg: Hung: gubernat: Pat: [!] Mathiae regis Hung: alumni comitatum [!] Scepusiens: Marchtaler kéziratát forrásként használta Martin Zeiler 1632-től több kiadást is megért útikönyvéhez. O a Hunyadi-síremlék föliratát rövidítve közölte: „ Magnifia) Johanni Corvino de Hunniád Reg. Hung. Gubernat. Pat. Matthiae Regis Hungáriáé etc". Ez a csonka, nem sok információt közlő szöveg eddig is ismert volt. A kortárs Verancsics megőrizte fölirat pontos forrás a síremlék állításának körülményeiről. A fedőlapon, ahogyan ezt Marchtaler is látta, az volt olvasható körben, hogy a Nagy Hunyadi Corvin Jánosnak, Magyarország Kormányzójának, Mátyásnak, a nagy magyar király apjának a Szepesi grófok alumnusai. Valamelyik rövidebb oldallapon az állt, hogy a Fölséges János magyar király akaratából Joannes Statilius erdélyi püspök állíttatta 1533-ban. Hogy ez az utóbbi rész az oldallapon lehetett, azt Verancsics másolatának elrendezése is alátámasztja. Ugyan miért állíttatott János király Hunyadi Jánosnak síremléket 1533-ban? Bizonyos, hogy annak idején, a temetés után az özvegy és a fia a sír megjelöléséről méltóképpen gondoskodtak. Itt tehát egy újabb síremlék állíttatásáról lehetett szó. 1533-ban a legendás törökverő kormányzónak emlékművet állítani politikai üzenet volt. Szapolyai János király Mohács után csatlakozott a császár ellen csoportosuló, franciákat, Angliát, a pápát és Velencét tömörítő cognac-i ligához. Ugyanakkor kénytelen volt a szultánnal is egyezkedni. Emiatt érte a „törökösség" vádja, majd a keresztény egyházból való kiközösítés. Hívei közül is sokan szembefordultak vele, mert szorult helyzetében a félig török, félig velencei származású Lodovico Grittit tette meg az ország „kormányzójává". Ha ebben a helyzetben János király és környezete a legendás hírű Hunyadinak állított emléket, azzal megvallottak, hogy az ő rendíthetetlen politikájának hívei, és mintegy a törökverő kormányzó védőpajzsa mögé vonták magukat. A Szepesi grófok (Szapolyai család) neveltjeinek (alumnus) mondják magukat azok, akik János király mellett maradtak. Ezzel egyúttal meghosszabbították azt a familiáris kapcsolatláncot, amely hajdan a Szapolyaiakat a Hunyadiakhoz fűzte. Föl is került a fedlapra a hollós címer mellé a Szapolyaiak ágaskodó farkasa. A rövidebb oldallap fölirata szerint János király meghagyásából Johannes Statilius gyulafehérvári püspök volt az, aki a síremléket állíttatta. O mint János király diplomatája 1528-ban egy fél évet töltött Franciaországban. Látnia kellett Saint-Denis-ben XII. Lajos királynak azt a monumentális síremlékét, amely hosszú évek után lassankint befejezéséhez jutott. Az építmény oldallapjait domborművek díszítik, amelyek csatajeleneteket és a király győzelmes vonulását ábrázolják. Síremlék és emlékmű sajátos összeolvadása ez az építmény, mert éppen a domborművek az ókori diadalívek ábrázolásait idézik. Statileóról tudjuk, hogy 1525-ben nagybátyjának, Beriszló Péter veszprémi püspöknek a káptalan megbízásából ő állíttatott síremléket. A Franciaországban látottak indíthatták arra, hogy János királyt az emlékmű állítására rávegye. A gyulafehérvári Hunyadi-síremlék oldallapjain is csatajelenet és fogolykísérő vonulás látható. A francia példánál jóval egyszerűbb megoldáshoz a mintát korabeli nyomtatványok metszetei szolgáltathatták. Az Augsburgban 1522-1548-ig működő Heinrich Steiner nyomtatványaiban tűnnek föl leginkább olyan ábrázolások, amelyek a gyulafehérvári jeleneteket juttatják eszünkbe. A csatajelenet, amelynek távoli ősei Dürer apokaliptikus lovasai, éppen egy magyarországi szerző, a domonkos Georgius de Hungária törökországi élményeiről szóló könyvében (Captivus Septemcastrensis) bukkan föl. Az aktuális téma és a birodalmi gyűlések miatt megszaporodott vásárlók számára a könyvet 1530-tól évente többször is kiadták. A fogolykísérés jelenetének mintája talán az 1533-ban megjelent német nyelvű Thukydidés egyik illusztrációjában volna felfedezhető. Bizonyára szerepelt már ez az érdeklődésre számot tartó ábrázolás korábban is, ha másutt nem, hát aktuális röplapon. Ezek az illusztrációk mintha a Hunyadi-síremlék jeleneteiből kivágott részek lennének. A valóság ennek éppen fordítottja. A cselekmény középpontjában van az eredeti kompozíció, majd az alakok sematikus ismétlésével nagyobbították meg a képet. Steiner nyomdászról tudjuk, hogy könyveihez az illusztrációkat gyakran maga készítette, nem ritkán úgy, hogy mozaikszerűen illesztett össze több képet is. János király követei ott voltak Augsburgban is a birodalmi gyűlésen. A síremlékhez a tervrajzokat akár könyv alakban, akár a mestertől közvetlenül megszerezhették. R. Sz.Á. VARJÚ ELEMÉR: A gyulafehérvári székesegyház sírköveiről. AE U. F. 9 (1889) 29-34; BONCZ ÖDÖN: Hunyadi János kormányzó állítólagos síremléke Gyulafehérvárit. AÉ Ú. F. 19 (1899) 97-110; BONCZ ÖDÖN:
