Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - IV. Illusztrált történelem (14-17. század)
zárul illusztrált kiadvány. A 17. század elején, a Habsburg udvar magyar kancelláriáján tevékenykedő Ferenczffy Lőrinc királyi titkár fogott hozzá egy bőségesen, kitűnő rézmetszetekkel kísért magyar történet kiadásához, amely azonban torzóban maradt; az 16201630-as években készült uralkodóportrék - amelyek ismét a hun-magyar azonosság hagyományát képviselték - csak 1664-ben jelentek meg nyomtatásban, Nádasdy Ferenc Mausoleumában. IV-1. Képes Krónika [Chronica de gestis Hungarorum picta] 1358 után Magyarország (valószínűleg a királyi kancellária) Tempera, arany; 1 papír + 1 + 74 pergamen + 31 papír levél, 300 x 210 mm Kötése préselt papírtáblára vont fehér bőr, vonaldísszel A kódex első tulajdonosa I. (Nagy) Lajos király (1342-1382) vagy pedig a székesfehérvári Szűz Mária-prépostság lehetett. A középkorban Magyarországon őrizték. Kötése 16. századi, az osztrák uralkodói udvar könyvkötő műhelyében készült. A kézirat dokumentálhatóan 1652-ben szerepel először a bécsi udvari könyvtár állományában, amelynek jogutódja, az Österreichische Nationalbibliothek kézirattárából a velencei egyezménynek köszönhetően került a magyar nemzeti könyvtárba. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Cod. Lat. 404 A kódex 1358 körüli munka. A magyarok történetét tartalmazza - a hunok pannóniai történetét is beleértve - a honfoglalástól Károly Róbert 1330-as Bazaráb elleni hadjáratáig. A kézirat befejezetlenségére utal, hogy szövege egy mondat közepén megszakad. Szövegének főbb forrásai az ősgesta, valamint két krónika, Kézai Simoné és János budai ferences baráté. Az összeállítás az eddigi szakirodalom alapján feltehetően Kálti Márk királynéi, majd királyi káplán, illetve székesfehérvári őrkanonok munkája. A kézirat szerkesztője maga is jelzi, hogy műve összeállításakor különböző, már meglévő, illetve a feltételezett olvasói kör számára könnyen hozzáférhető s ezért elhanyagolható szövegből merített. Az utóbbiakat, nevezetesen a magyar szent királyok történeteit, hagiografikus legendáit szinte teljes terjedelmükben figyelmen kívül hagyta, nyilvánvalóan arra célozva, hogy ezek az érdeklődők számára úgyis hozzáférhetők. Az érdekelt személyek történeteiből leginkább azokra a mozzanatokra koncentrált, amelyek a hagiografikus legendákban elsikkadtak. A kompilátor, illetve szerkesztő személyének bizonytalansága ellenére is biztos, hogy az ő tevékenysége, a kézirat összeállítása, tisztázott másolatának elkészítése, valamint annak díszítése leginkább a királyi kancellária közelében képzelhető el. A kódexet 39 kép, 99 iniciáléba és 4 medalionba foglalt kép mellett ornamentális iniciálék és lapszéli ornamentika díszítik. Ábrázolásai a múltnak a krónika szövegétől gyakran eltérő, többsíkú interpretációját nyújtják. Ebből következően a kódex elsősorban a magyar királyok krónikája, azok családfája, emellett a magyar Szent Korona története, ugyanakkor illusztrált lovagregény is. A Képes Krónika e sokfunkciós szerepének megfelelve a 14. században megjelenő illusztrált krónikák egyik legjelentősebbike. A képek szövegen belüli elhelyezését, a szöveg és kép egymáshoz való kapcsolatának kialakítását többek között a 14. század elején megjelenő illusztrált bibliakéziratok, krónikák, például a Grandes Chroniques de France vagy Jans Enikel Világkrónikája tapasztalatai segítették. Az egyes kompozíciók megformálását e kézirattípusokon kívül jogi munkák nyitóképei és liturgikus kötetek szentábrázolásai is formálhatták. A Krónikában a narratív-elbeszélő, azaz historikus képekkel portréjellegú, álló vagy ülő alakos maiestas- és lovagképek, azaz imagók váltakoznak. A kódex képeinek stílusában és előadásmódjában, az ornamentika motívumai között nápolyi-sienai, bolognai és közép-európai elemek egyaránt fellelhetők. A források jó része csak áttételesen érvényesül benne. Ez mindenekelőtt a nápolyi-sienai elemekre vonatkozik. A kódex a magyarországi gótikus könyvfestészetben meglehetősen izoláltan áll. Ez nyilvánvalóan az emlékek nagymértékű pusztulásának következménye. A stílus szempontjából legközelebbi, ám kvalitás szempontjából meg sem közelítő rokonai az Oxfordi kódex és az Isztambuli antifonále. W.T. Kézzel írt és festett másolata 1876-1877-ből: Bicsérdy-kódex. OSzK, Kézirattár, Fol. Lat. 3922 Kritikai és hasonmás kiadások: Marci Chronica de gestis Hungarorum ab origine ad annum MCCCIII. producta. Recensuit TOLDY, FRANCISCUS. Pestini 1867; Chronici Hungária compositio saeculi XIV. Recensuit DOMANOVSZKY, ALEXANDER. In: SRHI, 239505; Képes Krónika. Hasonmás kiadás, I—II. Ford. GERÉB LÁSZLÓ. Budapest 1964; Képes Krónika 1986. HOFFMANN EDITH: Régi magyar bibliofilek. (1929) Hasonmás kiadás és újabb adatok. Szerk. WEHLI TÜNDE. Budapest 1992,17. skk, 223. sk; HERMANN, HERMANN JULIUS: Die italienischen Handschriften des Dugento und Trecento, III. Neapolitanische und toskanische Handschriften der zweiten Hälfte des XIV. Jahrhunderts. Leipzig 1930 (Beschreibendes Verzeichnis der illuminierten Handschriften in Österreich, N. F. V/5), 288. skk; JAKUBOVICH EMIL: Nagy Lajos király oxfordi kódexe, a Bécsi Képes Krónika kora és illuminátora. MKSz 37 (1930) 382-393; BERKOVITS ILONA: A magyar feudális társadalom tükröződése a Képes Krónikában. Sz 87 (1953) 72107; SZIGETHI, AGNES: A propos de quelques sources des compositions de la Chronique enluminée. AHA 14 (1968) 177-214; KRISTÓ GYULA: História és kortörténet a Képes Krónikában. Budapest 1977; WEHLI TÜNDE: Könyvfestészet a magyarországi Anjou-udvarban. In: Székesfehérvár 1982,119. skk, 27. sz; BERTÉNYI IVÁN: A magyarországi Anjouk heraldikájának néhány kérdése. ME 35 (1986) 62-66; WEHLI TÜNDE: Itáliai összefüggések: a Képes Krónika. In: MMűv 1987, 484489; MAROSI 1995, 31-66; MAROSI ERNŐ: A Képes Krónika királyportréi. In: Székesfehérvár 1996, 5. skk.
