Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ROZSONDAI MARIANNE: Reneszánsz plakett- és kámeás kötések

Fortuna, illetőleg a megszemélyesített kedvező Alkalom vagyis a kopasz Kairos, akit ha elszalasztunk, nincs már hol megragadni. Ez a két alak a reneszánsz idején egyre jobban összeolvadt, a különbség attól függ, hogy nőt (Fortuna) vagy férfit (a görög 'ho Kairos' hímnemű) ábrázolnak-e. Kairos alakja igen népszerű volt Itáliában, őt ábrázoló érmeket is véstek. Bakócz Tamásnak is volt ilyen érme (felirata: „Sum dea virtuti iure locata comes").

2 Amikor a Mediciek visszanyerték Firenzében hatalmukat, ők is Occasio-Fortuna-alakos érmet verettek maguknak. Kairos a teológiában ettől eltérő, misztikus jelentőségű, igen hangsúlyos értelmet nyert. Az antik emlékek felé fordulás a numizmatikára és a vésett féldrágakövekre, a gemmákra is kiterjedt. Elsősorban főnemesek, koronás fők gyűjtötték őket. A reneszánsz könyvtárakhoz is gyakran tartozott medál- és éremkabinet. A Francia Nemzeti Könyvtárban a mai napig így van. Sok magyar bibliofil könyvtárának is szerves része volt az éremgyűjtemény, gondoljunk Zrínyi Miklós (1620-1664) könyvtárára, Ráday Gedeon (17131793) éremgyűjteményére vagy Jankóvich Miklós (17731846) numizmatikai tevékenységére, hogy csak néhány példát említsünk. Széchényi Ferenc (1754-1820) rögtön a Nemzeti Múzeum alapításakor 1802-ben átadta gazdag éremgyűjteményét. Az Akadémia a magáét 1871ben engedte át a Nemzeti Múzeumnak. A kiállított és az alább részletesen ismertetett könyvek egyikének tulajdonosa, Dobai Székely Sámuel (1704-1779) is kora egyik ismert éremgyűjtője volt. Különösen a történetírók tekintették és tekintik joggal a régi érmeket információs forrásnak azon túl is, hogy ezek egy része az egykori uralkodók és családtagjaik hiteles portréját hordozza. Ebből az érdeklődésből született az ötlet, hogy ezek az ábrázolások másolatban felhasználhatók történelmi művet tartalmazó reneszánsz kódexek és könyvek belső illusztrálásához, majd pedig értékes könyvek bőrkötéseinek még értékesebbé tételére. Persze volt már példa arra, hogy könyvkötést valódi kámeával díszítettek, például Theodelinda királynő Evangéliumos könyvét.

3 Ami a technikát illeti, leggyakrabban gipszalapba nyomták bele a plakettbélyegzőt, amely felvette a mintát, s ezt bőrrel bevonták (intarzia). De maga a bőr is alkalmas arra, hogy felvegye a plasztikus formát, gipszalap nélkül is. Az első fennmaradt plakettkötést annak a Felice Felicianónak tulajdonítják, aki szenvedélyesen gyűjtötte az antik feliratokat, és e célból Magyarországon is járt.

4 Ez a magángyűjteményben őrzött Codex Lippomano, amely Jacobo Tiraboschi latin költeményeit tartalmazza. Padovában másolták 1471 körül, s a dedikáció a velencei patríciusnak, Niccolö Lippomanónak szól. A kötés középpontjában Hadrianus császár kedvence, a szép ifjú Antinoos profilportréja látható, amelyet egy klasszikus gemmáról vehettek, s egy feltevés szerint ez a gemma Francesco Gonzaga kardinális gyűjteményéhez tartozott. Anthony Hobson kilenc könyvkötést származtat Feliciano könyvkötő műhelyéből, köztük Mátyás király feleségének, Beatrixnak Psalteriumkt, amelyet ma a wolfenbütteli Herzog-AugustBibliothekban őriznek.

5 A reneszánsz bőrkötések figurális díszű kötéseinek aránylag kis csoportját képezik a kámeák, érmek vagy medalionok utánérzésével készített plakett díszítésű kötések. Plakettkötésnek nevezzük azokat, amelyek táblájának közepén mint fő díszítőelem egy kidomborodó, plasztikus medalion lenyomata látható. Ha a medaliont antik gemma módjára kivitelezték, színezték, ezüsttel vagy arannyal nyomták, akkor „kámeás kötés"-ről beszélhetünk.

6 Négy olyan kortárs bibliofilt ismerünk, akik ilyen kötések egész sorozatára adtak megbízást: a francia Jean Grolier (1479-1565), a spanyol Diego Hurtado de Mendoza (1506-1575), továbbá két olasz, Giovanni Battista Grimaldi (kb. 1524-1612) és Apollonio Filareto (született 1500 körül). Franciaország későbbi kincstárnokának, Jean Grolier-nak milánói tartózkodása idején, 1508-1512 között több plakettkötést is készített a Milánói PlakettMester néven jegyzett könyvkötő. Mendoza és Grolier különböző medalionokkal díszíttette kötéseit, Grimaldi és Filareto azonban személyre szóló emblémákat használt választott jelmondattal. Filareto kámeája mindig aranyozott, és a Nap felé törő, a (politikai) zátonyok s a sekély vízben veszélyes sziklák fölé emelkedő sast ábrázolja. A mottó, mely része a kámeának: „PROCUL ESTE" (ti. „profani"), Vergilius-idézet: „távol maradjatok, istentelenek". Az éjjeli varázslatok istennője, Hekaté riasztja ekképpen az alvilágba induló Aeneast. (De a könyv tulajdonosa bizonyára nemcsak erre gondolt, amikor ezt a mottót választotta féltett, drága könyveihez.) Grimaldi kámeája Apollónt ábrázolja, amint fényes szekerén járja az égboltot, és mint a mottó állítja: „egyenesen és nem görbén" („OP0QI KAI MH AOHIQ Z"), s a Múzsák sziklás hegyének magasába tör, ahol a szárnyas Pégasos várja. Két kivitelben ismert: a folio méretű könyvek számára függőleges, a kisebb könyvek számára vízszintes tengelyű ovális formában. Körülötte a már idézett görög betűs mottó mindig ugyanaz. E kötések tulajdonosa sokáig találgatások tárgya volt, korábban ezeket nevezték Canevari-kötéseknek, és a régebbi szakirodalomban még így találkozunk velük. A múlt században - éppen mert sok bibliofil vágyta birtokolni, ámbár ma is a bibliofil vágyak netovábbja - sok hamisítvány készült. Demetrio Canevari VII. Orbán pápa háziorvosa volt, s mivel Apollón az orvosok istene is, ezért Canevarira gondoltak, mint valószínű megrendelőre és tulajdonosra. Anthony Hobson derítette ki és bizonyította be, hogy az Apollón- és Pégasos-kámeás kötések Giovanni Battista Grimaldi megrendelésére készültek.

7 Közel 500 reneszánsz plakettkötés maradt fenn. Ezek censusát Anthony Hobson állította össze,

8 s ez a lista könyve megjelenése óta állandóan bővül. Hobson könyvében az addigi bőséges szakirodalmat is összefoglalja. A plakett- és medaliondíszű kötések, aszerint, hogy mit ábrázolnak, több alcsoportba sorolhatók: antikizálók, vallásos témájúak, Itáliában használt klasszikus és mitológiai témájúak, itáliai portrékat, főleg pápákat ábrázolók. Az észak-európai plakettkötéseken leginkább uralkodókat láthatunk. Itáliában reneszánsz költők ver-