Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - RITOÓKNÉ SZALAY ÁGNES: A Corvinus-legenda és a régészeti emlékek
lül ekkortájt Ferrarában Ludovico Carbone Mátyást már Corvinus névvel említi. Ez utóbbi még a római eredetre is utal dialógusában, amelyet a király tetteiről írt. A prózai szövegbe illesztett versbetét szól erről, mintha az emelkedett téma kívánná a formaváltást: Plurima nam peragit Romano sanguine digna. Transtulit Ungariam generosae semina Romae Iuppiter omnipotens mutató sydere coeli. Annál prózaibb az elutasítás a beszélgetőpartner részéről: „Humilem sane lane (sc. Hunyadi) nostri ortum negare non possumus ex oppido Hunniádé". És mivel a beszélgetőtárs a király közvetlen környezetéből való Ernuszt Zsigmond, biztosak lehetünk abban, hogy nemcsak a saját véleményét mondja. 7 Úgy látszik, hogy az 1470-es évek közepéig Mátyás és magyarországi környezete még nem szokott hozzá a római rokonság gondolatához. 1486 őszén bukkant föl Mátyás udvarában Antonio Bonfini. Recanatiból jött, a királyi mecénás híre vonzotta. Más művek mellett ő már egy önálló könyvecskét hozott a Hunyadi-ház eredetéről: Brevis de Corvináé domus origine libellus címmel említi. Az eredeti ugyanis nem maradt fönn. De mivel ezt nagy történeti munkájába is beleillesztette, pontos ismereteink vannak róla. A római történetírók kicédulázásával alkotta meg konstrukcióját. A kulcsszemély nála a holló segítségével a gallust legyőző Valerius Corvinus. Összeállítja a valamikor is szerepelt Valeriusok és Corvinusok teljes katalógusát. Némi ügyeskedéssel sikerül így a családfát egészen Jupiterig is elvinni. Besorolja Nagy Constantinus császárt is mint Corvinust, mert az a Valerius nevet is viselte. 8 A gondosan kimunkált művével Magyarországra érkező Bonfinit itt nagy meglepetés érte. Konstrukciójában ugyanis néhány évszázad üres volt, adatok nélkül szűkölködött. Ezekre a hiányzó láncszemekre itt kézzelfogható adatok formájában bukkant rá. Az egész ország területén szanaszét heverő római márványemlékek föliratain itt is, ott is a Valerius névre bukkant. 9 Ezek igazolták az ő Itáliában keservesen összetákolt ValeriusCorvinus rokonságát, valamint annak átszármazását Pannoniába és Daciába, így azután a fönnmaradását is fényesen bizonyították. Valahol a budai vár alatt „in Budae suburbanis" látott például egy sírkövet, amelyet Valerius Heliodorusnak állítottak, egy másikra Daciában leltek, amely Cocceia Valeria számára készült. Voltak olyan föliratos kövek, ahol sok más név között a Valerius Festus és Valerius Clementinus neveket sikerült fölfedeznie. Minthogy egész elméletét a Valerius-Corvinus család azonosságára építette föl, ezeket az újabb leleteket is beledolgozta nagy történeti munkájának a Hunyadicsalád eredetéről szóló fejezetébe. 10 De szerinte őt igazolták a földből előkerült apróbb régészeti leletek is, amelyeken holló volt látható. Ezek is a Hunyadi-család folyamatos jelenlétéről tanúskodnak. Leírja például, hogy Budán sok réz- és ezüstpénz került elő. Ezeknek egyik oldalán Constantinus császár képmása és neve látható. A másik oldalon egy meztelen férfialak van „ CONSERVATOR" fölirattal, jobb kezében hajítódárda, baljával lándzsára támaszkodik. Lábánál az ágon ülő holló csőrében a gyűrűvel, amint az álló alakra mint urára tekint. Itt hozzáteszi, a holló miatt, hogy ezért nem oktalanul sorolják Constantinus császárt is sokan a Corvinusok közé. A római pénzről olyan pontos leírást ad, hogy az azonosítható. Nagy Constantinus redukált follisát láthatta. A hátlapján azonban Jupiter van, és amit ő hajítódárdának nézett, az egy villámköteg a kezében, lábánál pedig a sas ül csőrében koszorúval. 11 1. Nagy Constantinus redukált follisa, 313 Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Ókori gemmákat is látott, nehézfegyverzetben lévő „Corvinusok" képmásával, lábuknál a „hollóval". A hollónak vélt madár itt is a sas lehet. Mutattak neki érméket is, amelyeken a „gyűrűvel hátratekintő holló" volt látható, ezeket is itt találták. Bizonyítják mindezek szerinte, hogy a Hunyadi-Corvinus nemzetség folyamatosan lakta e vidéket. 12 Meggyőzte-e vajon Ransano vagy Bonfininek most már kézzelfogható tanúbizonyságokat is fölsorakoztató fejtegetése a királyt családjának római eredetéről, nem tudjuk. Ami a föliratgyűjtőket illeti, azok közül kettővel a korábbi években volt alkalma megismerkedni. 1464 tavaszán a királykoronázásra Velence Francesco Giustinianit küldte el követéül. A diplomatát érdekelték az ókori föliratok is. Ezért (vagy nem ezért?) elmerészkedett egészen a déli határokig is, még belgrádi föliratokat is lemásolt. A jegyzetfüzetébe rajzolgató követet az antikvitás iránt kevéssé érdeklődő várőrség letartóztatta. Az ebből kerekedő diplomáciai botrányba a királynak személyesen kellett beavatkoznia, hogy a követet kiszabadítsa. Valószínűleg 1479 nyarán jött Magyarországra Giovanni d'Aragona kardinális kíséretében a szenvedélyes föliratgyűjtő, Felice Feliciano. Itinerariuma
