Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

17. század második feléből származhat, de nem kizárt korábbi, 16. század végi készítése sem. K. Et. RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. A képeket válogatta és az utószót írta: LÁSZLÓ EMŐKE­H. KOLBA JUDIT-VADÁSZI ERZSÉBET. Budapest é. n. [1986], 1,193. kép III-17. Csobolyó Teleki Mihály címerével 17. század utolsó harmada Belényesi György (?), Fogaras Ezüst, részben aranyozva, trébelt, öntött, vésett; magassága 18 cm, szájátmérője 21,5 cm Felirata a címeren: „MICH(ael) TELEKI DE SzEK C(elsissimi) P(rincipis) IN(timus) CON(siliarius) CO(mitatuum) MAR(amarosiensis) ET Thor(densis) Alb(ensis)q(ue) SUP(remus) CO(mes) EX(ercituum) R(egni) G(eneralis) D(ecimarum) A(rendator) AR(cium) HUSZT ET KÖV(ár) DISTR(ictus) Q(ue) EJUS Ac Tri(um) S(edum) S(iculorum) CsiK GYIR(gyó) KASz(on) CAP(itaneus) Ubiq(ue) S"; valamint a má­sikon: „VÉR JUDITH AN: D. 1687" Teleki Domokos gyűjteményéből Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 60.76.C Felfelé enyhén keskenyedő, henger alakú edény; a hen­gerpalástot három egyforma, kétrészes vízszintes ab­roncs tagolja (egy középen, kettő a két szélen). Az íves, öntött, cizellált és maratott fogót a felső abroncshoz erő­sített két karika tartja. Az edény tetején középen csavar­III-17. menetes fedél, amely karikával emelhető. E fedél két ol­dalán két - lánccal rögzített kupakkal zárható - csöves nyílás van, melyek közül az egyik hosszú csőben foly­tatódik az edény belseje felé. A címerek az elülső nyílás két oldalán helyezkednek el. Az edénytest fő díszét a hengerpaláston a függőleges, aranyozott, indás-leveles sávok által kialakított mezők közepén elhelyezett antik érmek alkotják, melyekből összesen 16 van. Az antik görög érmek thasosi tetra­drachmák egykorú barbár utánzataiból, Nagy Sándor és a thrákiai Lysimakhos tetradrachmáiból állnak, több azo­nos közülük, de nem azonos verőtővel készültek. A pén­zek kétoldalasán vannak az edény falába illesztve. Az edény a középkor óta ismeretes fa (ritkán fém) bortároló edény - melynek egyszerű változatait Teleki kortárs inventáriumaiban is többször említik - egyedi nemesfém változata, mely feltehetőleg a megrendelő különleges kívánságára készült 1687-ben. Teleki Mihály kancellár, a korszak egyik legnagyobb karriert befutott politikusa, alaposan kihasználta I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem feleségéhez, Bornemissza Annához fűződő rokoni kapcsolatait. Nagy mecenatúrát fejtett ki, külö­nösen az ötvösművészet terén. Számos edény viseli az ő és második felesége, Vér Judit címerét. Az edény el­készítése legvalószínűbben a fogarasi fejedelmi udvar­hoz köthető, ahol több Belényesi volt ötvösként alkal­mazásban, noha az említett Belényesi György inkább mint a pénzverő és a nemesfémbeváltó vezetőjeként volt ismert. A tárgynak analógiái sem itthon, sem külföldön nem ismeretesek, noha a csavaros fedelű ezüstpalackok épp ekkoriban nagy számban készültek Augsburgban. Ilyen edények esetleg hathattak a megrendelőre, hogy egy m-i 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom