Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka
adaptálva a keleti eredetű díszítőrendszert az európai ízlés szerint megtervezett tárgyakhoz. Az európai tárgyakon az arabeszk, illetve a moreszk eredeti formájától eltávolodott, stilizált alakban jelent meg. Ilyen jellegzetes megjelenítési forma volt a fenti poháron is látható, a szakirodalomban lambrequin néven ismertté vált szalagfonatos díszítmény. G. I. B. SEY-T. NÉMETH 1990, 13-15, 7-12. kép; GERELYES IBOLYA: Iszlám hatások 16-17. századi magyar ötvösségben. Folia Archaeologica 44 (1995)191-211. III-13. Talpas pohár sékelekkel 17. század első fele Ezüst, részben aranyozott; magassága 19 cm, szájátmérője 10 cm Talpának belső oldalán utólag bekarcolt „IHS", valamint feloldhatatlan családjel Vétel az ombodi református egyháztól 1886-ban Budapest, Magyar Nemzeti Mrízeum, Középkori Osztály, ltsz.: 1886.119 Hengeres testű, felfelé szélesedő pohár, a talprészt kiugró borda választja el az edény testétől. E borda két oldalán aranyozott, vésett szalagdísz fut körbe, és ugyancsak aranyozott a sima talpperem, a szájperem vésett díszítése, valamint az érmek felülete. A szájperem alatt váltakozva hosszabb, illetve rövidebb formában az ún. lambrequin-motívum leegyszerűsített változata fut körbe. E díszítmény belső felületét vésett szegfűkkel, levelekkel és arabeszkkel töltötték ki. Az edény testébe tizenöt, a talprészbe három érmet foglaltak. Az érmek hátoldala nem látható. Az ismeretlen ötvös minden bizonnyal eredeti pénzek után készült egyoldalú öntvényeket használt fel. A pohár pereme alatt, a legfelső sorban három fiktív sékelt, alattuk négy, illetve a talpon egy sorban hármasával római köztársaságkori és császárkori dénárokat, valamint Kősón dák király aranypénzének elő- és hátlapja után készült öntvényeket helyeztek el. Az edény fenekébe 16. századi, körmöcbányai biblikus érmet illesztettek. A fiktív sékelek története a 15. századra nyúlik vissza, amikor is 1480-1490 között Georg Emmerich görlitzi polgármester városában elkészíttette a jeruzsálemi Szent Sír másolatát. A zarándokhellyé váló településen fiktív sékeleket kezdtek árusítani, mint Júdás 30 ezüstjéből származó pénzeket. A sékel elnevezés az első önálló zsidó pénzre utal, amelyre ezek az érmek hasonlítanak, illetve amelyek utánérzésével készültek. Az első sékeleket i. sz. 66-70-ben verték, korabeli hamisítványuk nem ismert, a 15. századtól a 20. századig azonban számtalan fiktív sékel készült. Az ún. Kosón-aranyakat az i. e. 1. században római előképek után, de görög pénzláb szerint verték. Mivel Erdélyben nagy számban, Erdélyen kívül azonban nem fordulnak elő, így erősen valószínű, hogy a pohár Erdélyben készült, helyben talált érmek felhasználásával. III-13. Ugyanez mondható el a római köztársasági dénárok egykorú hamisítványairól is. A pohár fenekébe illesztett biblikus érem Lucas Richter körmöcbányai éremvéső műve. A ötvösmester életrajzi adatai alapján tudható, hogy az érem eredetije 15621579 között készült, így az edény kora is ez időpont utánra helyezendő. G. I. B. SEY-T. NÉMETH 1990,15-20,13-21. kép III-14. Fedeles serleg 16. század vége Ezüst, részben aranyozott, trébelt és öntött; magassága 20,5 cm, szájátmérője 5,8 cm Feloldatlan mesterjegy: HK (Nagyszeben vagy Brassó?), valamint két családjel és GI monogram Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 58.246.C
