Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

III-10. megjelenített nőalak szemléli. Lehetséges, hogy e kompozícióban az Iliás ismert részletének - XXII, 297-366. kissé naiv illusztrációját, szereplőiben eszerint Akhilleust, Hektórt és Helenét kell felismernünk. A fül sima, alsó részét az Esterházy család grófi címerének ábrája s felette egy fiktív évszám - 1340 - díszíti, vésett megmunkálásban. Ez a talányos, fiktív évszámmal ellátott ornamens bizonyára abban az, ez idő szerint ismeretlen időpontban került a tárgyra, amikor az (egyelőre nem megállapítható módon) az Esterházyak kincstárába jutott. Jelenleg nem ismerünk olyan hiteles, írott forrást, amely támpontot adna azoknak a kérdéseknek az eldöntéséhez, vagy akár a felvetéséhez, hogy mikor, hol s kinek a számára készülhetett a műtárgy. Mindössze annyit állíthatunk tehát, hogy klasszikus erudíciót bizonyító, egyszersmind a keresztény hitet megvalló, arról tanúságot tévő, sajátos megrendelői szándék nyilatkozik meg e különös alkotásban. Készíttetője talán tagja lehetett a 16. század második felében tevékenykedett magyarországi tudós humanisták körének. Feltehetően jól ismerte az e kör által különösen tisztelt Justus Lipsius (15471606) munkásságát, s vélhetően ez utóbbinak nevezetes jelmondatát is - „Moribus antiquis" -, amelynek felfogását és szellemét a műtárgy sajátos módon, a szó konkrét értelmében is „visszatükrözi". A legkorábbi írásos említés, amely kétségkívül e darabra vonatkozik, Esterházy Pál nádor (1635-1713) fraknói kincstárának 1696. évi inventáriumában olvasható: „Fiala aurea in cujus medio effigies Christi Domini, circumcirca autem Monetae antiquorum Regum continentur" (Armarium 45 et 46, Nr. 6). Sz. A. H. DÉTÁRI 1975, 498/126; BI'RÓNÉ SEY KATALIN: Érmés tálka a fraknói Esterházy-kincstárból. Ars Decorativa 12 (1992) 35-50. III-ll. Érmes tálka 16-17. század fordulója Hieronymus Bang (1588-1630), Nürnberg Aranyozott ezüst, vésett, öntött, trébelt; magassága 4,9 cm, átmérője 15,5 cm Felirata: JOHANNES KOMAROMI DE SZÁNTÓ 1607" Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 53.45.C Az ún. omphalos, vagyis köldökös csészék késői utánzatának tekinthető tálka oldalát két sorban trébelt maszkeronok - váltakozva férfi-, illetve női maszkok -, valamint ismétlődő reneszánsz gyümölcskötegek díszítik. Az oldalfalba ugyancsak két sorban, tizenhat darab, római III-ll./a