Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka
III-2. Budapest 1984, 101. sz.) A második világháború után politikai jelentőségét elveszítette, és csak a tudósok szűk köre tartotta számon. A Szépművészeti Múzeum raktárából időszaki kiállítások alkalmával került elő. Harold, Sidney Harmsworth (1868-1940), egy angol ügyvéd második fiúgyermekeként született Londonban. Nem túl sikeres középiskolai tanulmányok után, 1888ban bátyja - a későbbi lord Northcliff - hosszas rábeszélésére csatlakozott annak lapkiadó vállalatához. 1894ben megvásároltak egy londoni esti napilapot (Evening News), ami hatalmas vagyonuk megalapozója lett. Harold hosszú ideig háttérben maradt, csak szűk körben ismerték mint a család eszét és kitűnő érzékű üzletembert. 1914-ben kapta meg a Rothermere lordja címet. Az első világháború új szakaszt nyitott életében. 1917ben légügyi miniszternek nevezték ki. Az 1920-as évektől kezdve figyelme kiterjedt a nagypolitikára is: főleg a külpolitika iránt érdeklődött. Az ország harmadik leggazdagabb embereként, a legnagyobb sajtóbirodalommal a háta mögött sok eszköz volt kezében, különösen, hogy - bátyja 1922-ben bekövetkezett halála után - a brit Parlament Felsőházának tagja lett. Többféle elképzelés született arról, hogy ki, illetve mi irányította Rothermere figyelmét Magyarországra. Környezetében többen is magyar származásúak voltak. Az 1927 márciusában aláírt olasz-magyar barátsági szerződést követően jelent meg Rothermere első, a magyar területi revíziót támogató cikke 1927. június 21-én a Daily Mail-ben Magyarország helye a nap alatt címmel. Bár a hivatalos brit körök elhatárolták magukat az akciótól, az újságcikk a magyar közéletben hallatlan sikert aratott. Megalakult a Magyar Revíziós Liga Herczeg Ferenc író elnökletével, melynek feladata a nemzetközi közvélemény befolyásolása volt nem hivatalos kapcsolatok és propaganda-kiadványok segítségével. A lord körül sürgő-forgó magyarok száma gombamód megszaporodott. Egyiküknek - a kor népszerű írójának - Rothermere magyar titkárával sikerült a lordot meggyőzetnie arról, hogy az egész magyar nép felsorakozna mögé, ha a lord úgy döntene, hogy elfogadja a magyar koronát - amit ott helyben felajánlott neki. A lord válaszát illetően eltérően nyilatkoznak a korabeli források. Egyesek szerint habozás nélkül igent mondott, mások szerint visszautasította a különös ajánlatot. Bár a Pesti Hírlap 1928 októberében már a „Harmsworthkirályságról" írt, az ötlet semmilyen szinten nem számíthatott támogatásra. Horthy Miklós kormányzó és Bethlen István is elhatárolták magukat a kampánytól. A lord presztízsveszteség nélkül szeretett volna kikerülni a botrányos helyzetből, de amikor fia, Esmond 1928-ban Magyarországon járt, itt - a londoni magyar követ figyelmeztetése ellenére - királyoknak kijáró fogadtatásban részesült. Ez Rothermere helyzetének végleges ellehetetlenülését is eredményezte. Magyarország iránti szimpátiáját azonban haláláig megőrizte. A fia királyságáról szóló pletykák és botrányok még szinte el sem csendesültek, mikor 1930 elején úgy döntött, hogy Horthy Miklós tízéves kormányzói jubileuma alkalmából Magyarországnak ajándékozza az előtte nem sokkal, olasz magángyűjteményből vásárolt Mátyás-portrét. A nagy értékű ajándékot (harmincezer angol fontot fizetett érte) megbízottja, Paul G. Konody adta át Horthynak 1930. március 4-én. A budapesti születésű művészettörténészt, Rothermere képgyűjteményének gondozóját meglepte, hogy az aznap délutáni sajtó - a lord intencióival ellentétesen - már közölte is az ajándékozás hírét. Konodyt idézve a Pesti Hírlap közölte, hogy a kép tulajdonjoga a Szépművészeti Múzeumot fogja illetni, de a budai vár azon részében helyezik el, ahol a nagyközönség is megtekintheti. F. É.-M. Á. BALOGH 1940, 21. sz; PIGLER, ANDOR: Museum der Bildenden Künste, Budapest. Katalog der Galerie Alter Meister, I —II. Budapest 1967, 498-499; Schallaburg 1982, Kat.-Nr. 81. JUHÁSZ GYULA: Magyarország külpolitikája. 1919-1945. Budapest 1969,115. skk; BÁN D. ANDRÁS: Radomir király. Széphistória a Rothermere-akcióról. 2000 2 (1990/10) 56-60.
