Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - BODA ZSUZSANNA: Alamizsnás Szent János kultusza és annak emlékei Magyarországon

37 Az oltárszekrény bal oldali szobra; fa, festett, aranyozott, 108 cm; RADOCSAY 1967, 107, 195. A restaurálás előtti fényképek tanúsága szerint korábban kettős keresztes botot tartott, amelyet a restaurálás során felcseréltek a T alakúra. Eredetileg is ilyen lehetett mellette. 38 Legenda Aurea i. m. (2. j.), 59, 61. Bal szárny belső oldalának felső és alsó képe; fa, tempera, egyenként 81 * 64 cm; RADOCSAY 1955, 379-379. 39 Fa, festett, aranyozott, 83,5 cm. Az oltárt Henckel János emeltette a Szent Jánosok tiszteletére, ahogy erről a hátoldali Kálvária-képen lévő minuszkulás felirat tanúskodik: „In honore(m) sanctoru(m) Joannis baptiste ewangeli elemosinary crisosthomi et huius Gersonis Joannes henckel anno Millesimo 520 posuit:" - RADOCSAY 1967, 195; VÉGH, JÁNOS: Der Johannesaltar des Stadtpfarrers von Leutschau Johannes Henckel. Eine ikonographische Studie. Wiener Jahrbuch für Kunstgeschichte 46/ 47 (1993-1994)763-774. 40 DIVALD KORNÉL: A magyar iparművészet története. Budapest 1929, 125; uő.: Szepesvármegye művészeti emlékei, III. Budapest 1907, 66, IX. tábla; Kunst in der Slowakei Eine Sammlung von Dokumenten. Red. SOUREK, KAREL. Melantrich 1939, 67, 625, Taf. 648651; Magyarország történeti emlékei az 1896. évi ezredéves országos kiállításon, II. Budapest 1902-1903, 405. ábra; A tondo-hímzés 16. század eleji magyar munka, átmérője 70 mm. 41 VÉGH 1980, 465-466. 42 A kincsek vándorlásáról: TAKÁTS SÁNDOR: A budai várkápolna régi kincseiről. AÉ Ú. F. 23 (1903) 173-179; SIKLÓSSY i. m. (30. j.) 64-89. 43 A leltárról ld. a 30. jegyzetet; a megállapodásról: TAKÁTS i. m., 175. Az alsó-ausztriai pézverő kamarának átadott pozsonyi kincsek leltára, 1527. november 11-14; közölve: JKSAK 3 (1885) Reg. 3005; a forrást említi: BALOGH 1966, 383. 44 A forrást közölte: KNAUZ 1862, 21-22. Takáts Sándor azt is lehetségesnek tartja, hogy ezeket a kincseket csak 1541-ben hozták Pozsonyba. TAKÁTS i. m., 176. Buda elfoglalása előtt ugyanis a várkápolna akkori „capellmeistere" a kápolna kincseit összecsomagolta, Eperjesre vitte és megőrzésre átadta a városi tanácsnak. A város egy idő után kérte Ferdinándot, hogy tartozásai fejében engedje át nekik ezeket az értékeket. Ferdinánd akkor leltárt vetetett fel, és úgy rendelkezett, hogy az arany és ezüst tárgyakat szállítsák Bécsbe, a többi Eperjesé lehet. Azonban egy általa 1554-ben kiállított nyugta szerint az összes eperjesi kincset átvette. A leltárban felvett tárgyak között számos templomi ruha, kannák, kandeláberek, monstranciák voltak, s külön kiemeli azt a Királyok imádását ábrázoló aranyozott ezüst képet, amely Szapolyai János édesanyjáé volt. TAKÁTS SÁNDOR: A budavári királyi Szí. János kápolna kincsei. AE U. F. 21 (1901) 287288; uő.: Műkincsek I. A budavári királyi Szí. János-palota kincsei. In: uő.: Hangok a múltból. Budapest é. n., 44-^46; DIVALD i. m. (40. j.) 1929, 114. A lajstromban nem szerepelnek Alamizsnás Szent János szobrai, amelyeket bizonyosan megemlítettek volna. Szerepelnek viszont abban a jegyzékben, amelyet a pozsonyi káptalan vett fel 1530. május 19-20-án, amikor a kincseket átvette. A jegyzéket Knauz Nándor közölte 1862-ben (KNAUZ 1862,10-16). 43 „in interiore Sacristia super Altare", Lósy Imre 1626-ban tett pozsonyi vizitációjának leírásából idéz: KNAUZ 1862, 23. 46 TAKÁTS i. m. (42. j.), 178-179; I. Miksa levelét közli: KNAUZ 1862, 23-24. 47 Budapest, Egyetemi Könyvtár, Collectio Prayiana, torn. 1, fol. 202r (p. 123) és foil. 202

r sq. (p. 123-124). Ismeretüket Mikó Árpádnak köszönöm. 48 Pázmány Péter összegyűjtött levelei. Kiadta HANUY FERENC. Budapest 1910-1911, II, 121. (602. levél). Ugyanezeket közli FRANKL VILMOS: Pázmány Péter és kora, II. Pest 1869, 377-379. 49 HANUY i. m., 174. (650. levél), 175. (652. levél) 50 Uo., 168. (645. levél) 51 Uo.,209. (681. levél) 52 Vö. Pázmány levele gr. Pálffy Istvánhoz 1632. január 18; uo., 234. (704. levél), valamint FRANKL i. m. (48. j.), 379. 53 Az ünnepségről a jelenlévő Draskovich György pécsi püspök készített leírást: História Translationis S. Joannis Eleemosynarii Episcopi. Auctore Georgio Drascovitio Episcopo. Közölve: Acta Sanctorum, Mensis Januarii, Tomus II. XXIII. Januarii, pag. 531; ZALKA i. m. (l.j.), 129-130. „S. JOHANNIS ELEEMOSINARII, EPISCOPI ALEXANDRINI, CORPUS INTEGRUM, REGI MATTHIAE CORVINO, TRANSMISSUM FUIT CONSTANTTNOPOLI, A CAESARÉ TURCARUM. IN CAPELLA REGIA BUDAE ADSERVATUM, MIRACULIS CORRUSCAVLT. AEVI ILLIUS SCRIPTOR, PELBARTUS (e.), IN POMOERIO, ID TESTATUR, ET POST HUNC SURIUS, XIII. FEBRUÁRIT MANUSCRIPTI LIBRI DE CLADE BUDENSI, ALTER LUPOCLAVAE IN SCLAVONIA, ALTER ROMAE IN BIBLIOTHECA AUGUSTINIANORUM, RECENSENT, QUOMODO AMISSA BUDA, PER EREMITAS ORDINIS S. PAULI VENERABILE CORPUS IN VALLEM TALI, PROPE POSONIUM TRANSLATUM. VETUS SCRIPTUM IM CAPITULO POSONIENSI ADSERVATUM, INTEGRA FIDE REFERT, ANNO MDXXX. DIE PENTECOSTES IUSSU IMPERATORIS FERDINANDI I. PER COMITEM POSONIENSEM IOHANNEM SZALAY, CORPUS ST. IOHANNIS UNA CUM SACRJS EIUS CLENODIIS, INGENTIS PRETII CAPITULO POSONIENSI ADSIGNATUM FUISSE. Hoc ANNO MDCXXXII. EMINENTISS. ET REVERENDISS. CARDINALIS ARCHIEPISCOPUS PETRUS PÁZMÁNY EX HUMILI LOCO CONSERVATORIO, SACRUM CORPUS ARGENTEO LOCULO DOTATUM HOC IN MAUSOLAEO REPOSUrr, AC LUCERNA PERPÉTUA ORNAVIT. AD DEI GLORIAM, IN SANCTIS AUGENDAM, ET PATROCINIUM S. IOHANNIS IMPETRANDUM". A márványtábla feliratát közli: BEL, MATTHIAS: Notitia Hungáriáé novae historico geographica ..., I. Viennae 1735, 576-577; eszerint a szent testet Máriavölgyön át menekítették volna Pozsonyba. Az ereklye történetének ezt a változatát Draskovics Györgynél olvashatjuk. O arról számol be, hogy 1530-ban Szalonkeményi János, Bánffy János és Lukács atya Máriavölgybe vitték az ereklyét. Ennek ellentmond az 1527ben Ferdinánd által a pozsonyi várban felvetetett leltári jegyzék, amely bizonyítja, hogy 1527-ben a kincsek már Pozsonyban voltak, és Ferdinándnak az 1530. április 27-én kelt határozata is, amelyből tisztán kiderül, hogy Alamizsnás teste és az egyéb relikviák eddig az időpontig a pozsonyi várban őriztettek. Szerémi György leírása az ereklye menekítéséről szintén a máriavölgyi tartózkodás ellen szól. A feliratos táblát később a templomhajó északi oldalán, az Alamizsnás-kápolna előtt falazták be. Az alapítólevél szövegét közli: KNAUZ 1862, 25-26. Knauz Bél Mátyás és Schmitth nyomán megjegyzi, hogy Pázmány itt temetkezett a főoltár közelében a pátriárka mauzóleuma mellett, sírját azonban nem itt, hanem a szentély közepén, a főoltár előtt találták meg. Vö. KNAUZ NÁNDOR: Pázmány Péter sirja. Religio 18 (1859/11. félév) 185-189. Knauz megjegyzi, hogy a mauzóleum ekkor még a helyén állt. Eltávolítása így valószínűleg az 1865-ben megkezdődött purisztikus restaurálás során történt. HANUY i. m. (48. j.), 300. (745. levél) ZÁRY, JURAJ-BAGIN, ANTON-RUSINA, IVAN-TORANOVÁ, EVA: Der Martinsdom in Bratislava. Bratislava 1990,100. XL Kelemen pápa megtudván, hogy Pozsonyban ilyen értékes ereklyét őriznek, szintén igyekezett egy darabot megszerezni belőle, és megkapta a szent jobb kezének gyűrűsujját díszes ereklyetartóba helyezve. A prímás és a káptalan ezzel kapcsolatban váltott leveleit közölte KNAUZ 1862, 28-29. A forrást közli KNAUZ 1862, 27. A történetet leírja: NÉMETHY LAJOS: Egy ereklye viszontagságai. Religio 35 (1876/11. félév) 257. Közölve: NÉMETHY i. m., 257. Az eredeti okmány a Fővárosi Levéltárban: Acta Sacelli S. Crucis et S. Joannis Eleemosynarii in Curia Civica. Az útvonalat leírja: NÉMETHY i. m., 257-258. A városi tanács már korábban elhatározta a kápolna építtetését, mert 1712-ben sikerült visszaszerezniük a középkori budai plébániatemplomok kincseit, köztük a Szent Kereszt ereklyét, amelyeket a mohácsi vész után az akkori városi tanács tagjai szintén Pozsonyba menekítettek. A Szent Kereszt ereklye számára készült kápolna a városháza földszintjén, a Tárnok utcai fronton - 17l4-re készült el, s ebben az évben fel is szentelték. Valószínű, hogy a következő évben érkező Alamizsnás-ereklye is itt kapott helyet. Feltételezhető, hogy az 1723-as tűzvész után az első emeleten új, reprezentatívabb kápolnát emeltek Alamizsnás Szent János ereklyéjének - a helyiség felett a torony ma is áll -, s később a földszinti kápolna megszüntetése után a Szent Kereszt-ereklye is ide költözött fel. Lehetséges tehát, hogy egy ideig párhuzamosan két kápolna is működött a városházán, az Alamizsnás Szent Jánosnak szentelt a „városháza magánkápolnája" lett volna, míg a Szent Kereszt nyilvánosan látogatható, utcai bejárattal. A városháza és a kápolna (kápolnák) feldolgozását Szentesi Edit készítette el: A régi budai városhá-